Felsőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. november 25. - 1928. június 28.

Ülésnapok - 1927-30

196 'Az országgyűlés felsöházánah 30. ülés sék rossznéven

1 venni, de ezt ki kell jelentenem, amit képviselőháza beszédemben is kijelentettem, hogyha valorizációról van szó akkor ez az első kérdés, amely elől nehéz kitérni. (Ugy van! Ugy van!) anieirt itt valoirizálnünk kell az egyetemes érdekek szempontjából, és csak akkor beszélhetünk egyebekről, amikor ezek ai primär kérdéseik mégis már valamennyire megoldásra jutottak. A kiadások szempontjaiból — méltóztassék megengedni, hogy kissé talán teoretikus fejtegetésekbe menjek át — legyünk azzial tisztában, hogy a történelmi fejlődés szempontjából nézve ia dolgok állását, ma már kivétel nélkül mindenütt miás az állam helyzete, mint volt tiz-tizenöt évvel ezelőtt, (Az elnöki széket báró Wlassics Gyula foglalja el.) A világháború óta olyan mindinkább ujabb és ujabb kötelességek hárultak az államra s ez által mindig nagyobb és nagyobb tömegek kerültek aiz állam gondozása alá, hogy már ez is emelkedést okoz a költségvetéseikben. Hiszen a mai államimial szemben olyan kivánságok. olyian követelések jelentkezinek. amelyeket talán azelőtt nem is ismert az élet. És el lehet-e zárkózni a fejlődésnek ezen menete elől? Én nem hiszem, hogy valaki erre merne vállalkozni, mert hiszen végeredményben azok a nagy rétegeik is, amelyek érdekelve vannak, követelik a maguk jolgiait. S 'akárhogyan nézem az egyes dolgokat — először a gazdasági problémákat is véve — ezek; épen a nagy tömegek szempontjából ma nagyobb súllylal jelentkeznek az állam felé, mint a, múltban, és végig az egész világon az államok levonják ezt a következtetést. Ez, a magyarázata annak, hogy kivétel nélkül minden államban azt látjuk, hogy a kiadások rövekednek. mert a kormányok nem zárkózhatnak el és nem tudnak elzárkózni ezeknek a követeléseknek teljesítése elől. Ezúttal beszélek a többi kérdésről, de rá kell mutatnom arra is, hogy amikor olyan, a háború, a forradalom és a békekötés folytán desorganizálódott gazdasági élettel álltunk szemben, mint amilyen ebben az országban volt, egyedül az állam lehetett az, amely valamit tudott segiteni és épen az lett volna a hiba, ha nem tette volna. Ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban kifogás tárgyává tétetett a beruházások kérdése. Én hálás köszönettel emlékszem meg gróf Hadik János őexcellenciájának felszólalásáról. Lehet közöttünk egyes kérdésekben felfogásbeli különbség, de egy bizonyos: mindenkinek el kell ismernie, hogy kevés politikusban van olyan gazdasági érzék, mint amilyen őexcelleneiájában van. Ö sok kérdés megoldásában vett részt és nagyon élesen mutatott rá, hogy ezek elől a kérdések elől, amelyek előtérben állanak, kitérni nem lehet. A beruházások kérdésénél megengedem, hogy lehet kifogásolni egyes tételeket. Nem is akarom a mélyen t. Felsőházat untatni azokkal az adatokkal, amelyeket a Képviselőházban már elmondtam, de ha csak egy-két adatot említek fel

¥ azokból is méltóztatnak látni, hogy egyes kiadásokra milyen nagy szükség volt. Az Állam valutákra nem kevesebb, mint f 110 imrtllió pengőt fordítottunk, a posta, távbeszélő és távírda beruházásaira 65 millió pengőt adtunk, a földmivelésügyi tárca nem kevesebb, mint 156 millió pengőt kapott, amelyben a legnagyobb tétellel a vizitársulatok szerepelnek. (Felkiáltások: Még mindig kévé»!) Ebben is 1928. évi március hó 22-én, csütörtökön. teljesen osztozom! De tovább megyek. A közoktatás céljaira — ahol ezeknek a kiadásoknak túlnyomó részét, több mint 80%-át a tanyai iskolák költségei teszik ki — 78 millió pengőt forditottunk, a népjóléti tárca főleg közegészségügyi célokra 46 milliót kapott. Azt hiszem, hogy ezt nemcsak hogy nem lehet kifogásolni, hanem ha tárgyilagosak leszünk és átvizsgáljuk ezeket a tételeket, tulajdonképen megfordítva épen azt kell sajnálnunk, hogy többet nem tudunk tenni. (Ugy van! Ügy van!) Mert végeredményben illessze be magát mindenki az öt év előtti állapotba, amikor minden le volt rongyolódva, úgyhogy majdnem lehetetlen volt a vasúton utazni, amikor világhirü postánk nem funkcionált ugy, mint azelőtt, amikor utaink teljesen leromlottak, amikor vizitársulataink — pedig ezer meg ezer hold földnek és termésének megmentéséről volt szó — nem tudtak megfelelően működni. Ennek az országnak a népességét azonban a kultúra terén is emelni kell. Hiszen mindenki azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy lehetetlen helyzet áll fenn a népesség szaporodása szempontjából. Épen gtróf Széchenyi őméltóságátóí hallottunk egy szép fejtegetést arra vonatkozólag, hogy milyen veszélyt jelent az egykerendszer. Méltóztassék végignézni az egész világon. Mit látunk*? A nagy német birodalom születési arányszáma majdnem oda esik vissza, 'ahol száz évvel ezelőtt volt. Franciaországban, Olaszországban azt tapasztaljuk, hogy a nép szaporodása nem éri el a nyolcvanas évek arányszámát. Azt látjuk, hogy a népbetegségek százával és ezrével pusztítják az embereket, hogy a tüdővész nagyobb áldozatokat szed évente, mint egy háború. Lehet-e elmenni közömbösen ezek mellet a kérdések melletti (Felkiáltások: Ugy van! Ugy van!) S azt látom világszerte, hogyha! az egyik oldalon mutatkozik valami olyan baj, amelynek a megoldása társadalmi és gazdasági alapon talán nehezebb, akkor hozzányúlnak más megoldásokhoz is. hogy legalább a mortalitást csökkentsék. Nem kötelességünk-e a közegészségügy terén a betegségek leküzdésére a gyermekvédelem

1 érdekében megtennünk mindent, amit csak lehet?! (Ugy van! Ugy van!) A kultúrának is be kell kapcsolódnia a gazdasági élet fejlesztésébe. A mai életben az a kisgazda és az a. föildmives napszámos termel többet, aki a kulturla eszközeivel is el van látva. Mert a mezőgazdaságnak van egy hibája, az, hogy bizonyos fokig lassan fejlődött. Ezt nem a magyar mezőigazd'alságra mondom, hanem általában. Azt lehet mondani, hogy talán a műtrágya használatbavételén kivül valami komolyabb doloi£ a múltban nem is igen történt. De EhJái azt látjuk, hogy ma a mezőgazdasági életnek egy mechanikai alapon való átszervezése folyik, ahol agráirkémiával és biológiával is kell dolgozni éis ismerni kell ezeknek a nyitját, akkor igenis növelni keli a kultúrát. (Helyeslés.) Igaz, hogy itt bizonyos ellenvetések is történtek. Megjegyzem, — itt nem Teleszky János őexcellenciájának felszólalására utalok, amellyel e tekintetben inkább egyetértek, hanem általainosságban mondom, — hogy ebből a szempontból sokszor visszatér egy-egy kifogás. De ne felejtsük el, hogy 10 évnek a beruházásai is elmsairadtak s ezenfelül egy teljesen tönkrement gazdasági életet találtunk. Ezt helyrehozni csak lassan lehet és ha soknak is látszik ez az összeg, amelyet erre fel tudtunk használni, az tulajdonképen kevés az a kiivánatos, hogy ezeket a kérdéseket előbbrevihessük és növeljük azokat a lehető-