Felsőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. november 25. - 1928. június 28.
Ülésnapok - 1927-27
Az országgyűlés felsőházának 27. ülése 1928. évi március hó 14-én, szerdán. 139 annak, hogy a zsidóság: faj lenne, ez pedig egy konvencionális hazugság-. Én ennek a kérdésnek eldöntésébe bocsátkozni most nem akarok, hanem ha azt látjuk, hogy nálunk sokkalta nagyobb országok kitérnek e kérdés megoldása elől, hogy vállalkozhassunk mi Trianoni Magyarország arra, hogy a mi mlostani, páratlanul nehéz helyzetünkben, ezlfc a világnézeti kér 1 dést meg fogjuk oldani. Engedjük mi ezt át nagyobb országoknak és ha azt látjuk, hogy azok a nagyobb országok bölcsebbnek tartják, hogy ezeket a kérdéseket ne bolygassák fel, mi se tegyük. Én azt mondom, hogy ennek a (törvényjavaslatnak, amelyet képviselni a kormány nevében szerencsém van, — ha ilyenről lehet szó — mondjuk, bizonyos érdeme ék erénye az, hogy ezt a világnézeti kérdést teljesen eliminálja és mintegy teljesen praktikus kérdést kezeli ezt az ügyet. Kifogásoltalak azok a szelekciós szempontok, amelyeket mi felállítottunk és több oldalról az az álláspont nyilvánult meg, hogy egyedül a bizonyítvány jóságához kellett volna kö'thi a felvételt. T. Ház! Kicsit ismerni kell a magyar iskolaszervezetet ahoz, hogy ebben a kérdésben végleg állást foglalhassunk. Nálunk az állami iskolák mellett a községek és a legkülönbözőbb 'elekezetek álta\, társulatok, sőt egyes emberek által fentartott iskolák is Vannak Abol ennyiféle iskolafentartó van. ott természetesen az osztályozásban is különféle szempontok nyilatkoznak meg. Vannak közismerten: szigorú iskolák, vannak közismerten enyhébb iskolák is. Hova vezetne a bizonyítvány jóságának egyedül döntőnek való megtétele a mi rendszerünk mellett? Oda. hogy az iskolák csak azért, hogy az ő növendékeik felvételét biztositsák iái főiskolákra, az osztályozásnál diminuendo licitálnának. (Ugy van! Ugy van!) Ez nem válnék előnyére a magyar tanügynek. Ahol effélét tesznek, ott egészen más rendszer van, ott nem a mi német érettségi rendszerünk van, hanem a francia baccalaureátus redszere, t. i. a felvételi vizsga az egyetemen. Én a mi rendszerünket nem vagyok hajlandó feladni a francia rendszerért. (Helyeslés a jobboldalon.) Miért? Mert mi az előnye a mi rendszerünknek 1 ? Az, hogy az érettségi nem szerencsejáték, mert annál az iskolánál tétetik le. ahol az az ifjú nyolc évig tanult, ahol a tanárok az ő egyéniségét ismerik, vagyis nem a vizsga pillanatában elért eredmény a döntő, ami legtöbbször idegkérdés, hanern^ nyolc évi tanulás eredményét mérik le és az érettségi gyöngébb válaszait ellensúlyozhatja nyolc év becsületes munkája. Ez az érettségi rendszer előnye. Ha ezzel szembeállítom a francia bacoalaureátusi rendszert, mit látok? A középiskolából eljött ifjú odaül az illető egyetem filozófiai kara elé és ott Írásos és szóbeli vizsgát tesz. Akik őt kérdik, azt, hogy nvolc évig mit művelt, legfeljebb a bizonyitvány hasábjairól ismerik, tehát a vizsga negyedórája a döntő. Én ezt nem tartöm szerencsés rendszernek pedagógiai szempontból, (Helyeslés.) már pedig, ha azt akarom, hogy a mar:yar iskolák ne diminuendo licitáljanak, hogy ie-azán a tanulmányi eredmény legyen a döntő, akkor nem hagyhatom el az érettségi godolatát, a felvételi vizsga konstrukciójáért. Ezzel szemben pedig pedagógiai aggályaim vannak. Én tehát épen mint az iskola embere nem helyezkedhettem a mi sajátos iskolai rendszerünk mellett arra az álláspontra, hmtm egyedül a fedívételi vizsgát tegyük döntővé. De ott van més egyébként az erkölcsi arravalóság és más szempontok is. Én készséggel elismerem, hogy ezekben a szempontokban] bizonyos mesterkéltség van. De addfigl. aniig korlátoznunk kell. mindig valami mesterkéltség fog itt előállni. Itt a természetes állapotot majd az hozza meg, ha társadalmi viszonyaink annyira konszolidálódnak, hogy a. teljes szabadság rendszerére visszatérhetünk, amelyet a kormány mint elérendő célt jelolt meg. IJgy gondolom, Széchenyi Aladár igen t. felsőházi tag ur hozta fel, hogy van-e becsületbeli obligo arra, hogy ezt a törvényt keresztülvigyük. Ha azt méltóztatott gondolni, hogy olyanféle Ígéretek történtek volna, amelyek ennek a törvénynek végrehajtására minket köteleznek, ilyenek nincsenek. A törvénynek mai alakjában való fentartása azonban — és ezt erről a felelős helyről kell, hogy kimondjam — nem válnék javára a magyar nemzetnek. És ha ez igy van, akkor nemcsak a kormánynak, hanem, azt hiszem, ennek a t. Háznak is hazafias kötelessége, ugy amint erre Esterházy Pál őexcellenciája rámutatott, hogy ne ragaszkodjunk egy törvény szövegéhez, amely szerencsétlenül van megkonstruálva és ameíynél szerencsésebb szövegezés mellett is elérhetők nagyjában a célok, amelyek szemünk előtt lebegnek Ami a végrehajthatóság szempontját illeti, mert azt is felhozták, hogy bajos lesz ezt a dolgot majd végrehajtani, azt válaszolom, hogy én, aki vagy harminc éve vagyok az adminisztráció szolgálatában és most már vagy tizenöt éve vagyok mint államtitkár vagy minister felelős állásban^ ennyi idő alatt szert tettem olyan szemmértékre, mely megtudja Ítélni, hogy mit lehet és mit nem lehet végrehajtani. Én azt hiszem, hogy mi az egyetemi karokkal abban a helyzetben leszünk, hogy ezt a törvényt méltányosan végre tudjuk hajtani. Ezeknek előrebocsátása után és utalva mindazokra, amiket már korábban előadtam ebben az ügyben, kérem a maga» Házat, hogy méltóztassanak ezt a törvényjavaslatot általánosságban a részletes vita alapjául elfogadni. (Éljenzés és taps.) Elnök: A tanácskozás befejeztetvén, következik a határozathozatal. Felteiszem a kérdést, méltóztatnak-e az imént tárgyalt törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapiául elfogadni, igen vagy nem ? (Igen ! Nem!) Kérem, méltóztassanak azok felállani akik igennel szavaznak. (Megtörténik.) Látható nagy többség fogadta el a törvényjavaslatot. Kívánnak ellenpróbát? Ha nem kivannak ellenpiróbát, kimondom határozatként, hogy a Felsőház a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, hogy először a törvényjavaslat címét, azután a szokásos módon szakaszainak sorszámát felolvasni szíveskedjék. Borbély György jegyző (olvassa a törvényjavaslat címét és 1. §-át). Elnök: Teleki Pál gróf őexcellenciája kivan szólni. Gr. Teleki Pál: Nagyméltóságú Elnök ur, mélyen tisztelt Felsőház! Csak pár rövid szóval akarok hozzászólni a szakaszhoz, nem is anynyira magának a szakasznak kedvéért mint inkább azért, hogy ennek kapcsán reflektáljak egy pár elhangzott megjegyzésre és hogy szavaimat bizonyos mértékig még jobban megmagyarazzaim^mint an °S"v tegnap tettem. A törvényjavaslat konstrukciója tekintetében, e szakasz tekintetében én azon az állásponton vagyok, amelyen Wolkenberg őméltósága, hogy ha már meghozatik a törvény, akkor valamivel egyszerűbb fogalmazásban lehetne ezt a paragrafust megszerkeszteni. A hozzászólások 21*
