Felsőházi napló, 1927. I. kötet • 1927. január 28. - 1927. július 5.
Ülésnapok - 1927-6
42 Az országgyűlés felsőházának 6. ülése 1927. évi március hó 22-én, kedden. — oly előitelettel van, amelyet meg'magy arázni nem tudunk s amelyet szerény nézetem szerint helyes érvekkel nem sikerült megalapoznia. A pénzügyminister ur őexcellenciája a képviselőházban legutóbb tartott beszédlében azt a kijelentést tette, hogy akik a fázisrendszer mellett kardoskodnak, azok tulajdonképen csak kerülő utón kivánják a forgalmiadót mérsékelni és ezáltal az állaimkincstáír jövedelmeit csökkenteni. Arra kérem a pénzügyminister ur őexcellenciáját, ne kételkedjék azok jóhiszeműségében, akik teljes tárgyilagossággal, a legjobb hazafias meggyőződéssel kivánják à fázisrendszerre való áttérést, azért, mert ezt a rendszert ugy a termelők,, mint a fogyasztók az, ország egyetemes közgazdasága érdekében levőnek találják. Épen ezért arra kérem a pénzügyminister ur őn agyméltógát, vegye még egyszer revízió alá! a fázisrendszer tekintetében elfoglalt álláspontját. Addig is azonban, amig ez a fázisrendszer bevezettetik, arra kérem őexcellenciáját, orvosolja sürgősen azokat a lehetetlen sérelmeket és diszparitásokat, amelyek a magyar kereskedelem és ipar terhére fennállanak, orvosolja az 1925:XIII. te. 12. §-a alapján kapott felhatalmazás és^ azon szíves Ígérete alapján, amelyet már két évvel ezelőtt erre vonatkozólag tett. Most pedig engedjék meg, hogy csak néhány szóval megemlékezzem a fényűzési forgalmiadóról. A fényüzésiadó ezt a nevet helytelenül viseli. Ez tulajdonképen nem fényüzésiadó, hanem valójában életfentartási adó, mert a legtöbb esetben nem fényűzési cikkeket sújt, hanem igen fontos életszüksésrleti. közszükségleti cikkeket, s ezzel természetesen a középosztály életfentartását szintén nagymértékben megnehezíti. A fényüzésiadó már régen megérett volna arra, hogy eltöröltessék, de legalább is igen lényegesen mérsékeltessék, már azon oknál fogva is, mert sehol Európában nincs olyan magas fényüzésiadó, mint nálunk. A 20 százalékos maximumot egyetlen ország sem ismeri. Különösen két körülményre vagyok bátor őexcellenciája figyelmét fölhivni. Az egyik az, hogy számos oly cikk esik fényűzési forgalmiadé alá, amelyet a külföldön egyáltalán nem tekintenek fényűzési cikknek. A másik az, hogy külföldön különösen Ausztriában, a fényűzési forgalmiadó értékhatárai sokkal magasabban vannak megállapítva, mint.nálunk. Ez az alacsonyabb értékhatár pedig annyit jelent, hogy egyrészt nagyobb mértékben sújtja, a fogyasztót, másrészt hogy a hazai ipar és kereskedelem versenyképességét nagymértékben csökkenti, harmadszor pedig jelenti azt, hogy e diszparitásnál fogva a láthatatlan behozatal, a csempészés a magyar ipar és kereskedelem, de a magyar kincstár kárára is jelentékeny mértékben növekedik. Én tehát arra kérem őexcellenciáját, hogy a napirenden levő törvényjavaslatban foglalt felhatalmazás alapján ez ér í ^ , 'V' ,i fr í *kat sem• miesetre sem alcsonyabban állápitsa meg, mint a szomszédos Ausztriában. Midőn kéréseimet a pénzügyminister ur őexcellenciája jóindulatú figyelmébe ajánlom, ismételten kijelentem, hogy a törvényjavaslatot örömmel elfogadom. (Éljenzés a jobboldalon.) Klnök: Szólásra következik Bosnyák Géza őméltósága. Bosnyák Géza: T. Felsőház! Midőn a javaslat tárgyalásánál felszólalok, teszem ezt azért, mert a javaslat harmadik része, amely az önkormányzati testületek háztartásának hatályosabb ellenőrzéséről szól, bennem hazafias aggodalmakat kelt. Felszólalók nemcsak azért, hogy lelkiismeretemet megnyugtassam, hanem azért is, mert mint egyik vármegye által kiküldött felsőházi tagnak, kétszeresen éber figyelemmel kell kísérnem minden olyan kérdést, mely a megyei önkormányzatot érinti. De felszólalok azért is, mert annak a vármegyének kiküldöttje vagyok, amely vármegyéire a pénzügyminister ur rámutatott, mint ahol könnyelmű gazdálkodás folyik. Saját megyém reputációja is megkivánja, hogy az egész dolgot a felsőház elé tárjam, ugy, amint van. A javaslat első két részével csak nagyon röviden kívánok foglalkozni. Nem hiszem, hogy az országban akadjon bárki is, aki ne a legnagyobb örömmel üdvözölné azt a javaslatot, amely az adócsökkentésről szól. Reméljük, hogy a t. pénzügyminister ur nem fog megállani ennél az első lépésnél, hanem ezt követni fogják a további lépések az adócsökkentés terén, mert hiszen ma az adózó közönség oly óriási módon van megterhelve adóval, hogy a teherviselő képesége már teljesen ki van mer it ve és így, ha a kormányzatnak sikerült az államháztartást szanálni, azt hiszem, a kormánynak elsőrendű kötelessége, hogy szanálja meg az egyeseket is, mert különben az adóalanyok tönkremennek, ez pedig állami érdek nem lehet. Hogy ez igy van, arra nézve szomorú példákkal szolgál saját vármegyém. Vármegyémben roppant sok adóhátralék van, úgyhogy a vármegye 40 és egynéhány községéből 168-ban kellett elrendelni a foglalást és az árverést. Ugyebár, ez nem lehet normális állapot? Ezen a kérdésen gondolkodnunk kell, mert hiszen lehetetlen, hogy valaki azt állítsa, hogy azért nem folytak be az adók, mert csupa renitens adófizető volt. Hiszen a nép között is él az a tudat, hogy az adót meg kell fizetni. Határozottan ki merem tehát jelenteni azt, hogy ezek az adók azért nem folytak be, mert az adózóknak nem volt annyi jövedelmük, hogy az adókat meg tudták volna fizetni. Megyémet igen sok nagy csapás érte. Jött az 1924-iki rendkivül rossz gabonatermés, amely pénzügyi tekintetben hosszú évekre kihat. Jött az 1926-iki rossz és silány gabonatermés és — miután vármegyém nagyrésze bortermelő vidék is, — a bor rettenetesen rossz értékesítése, tavaly pedig egyáltalán nem termett, ez mind összehatva, olyan szegényedést idézett elő, hogy ez a néü a legjobb akarattal sem tud az állam iránti kötelességének eleget tenni. Mindenesetre humánus eljárásra és különösen a pénzügyminister ur részéről igen nagy jóakaratra van szükség, hogy ezeknek az elmaradt adófizetőknek terheit megkönnyíteni lehessen. Annak, hogy a nyomor tényleg mekkora, a vármegyében, a legszomorúbb, hogy ugy mondjam: a legfényesebb bizonyítéka az, hogy a népjóléti minister ur jónak látta egy államtitkárnak vezetésével küldöttséget leküldeni a vármegyébe, hogy az a nyomor inditó okaival foglalkozzék és a nyomor enyhítésének módozatait keresse. Csak az a sajnálatos, hogv ez a küldöttség csunán nagyos kis határok között sryako-ofta működését. Most áttérek a javaslat harmadik^ részére. Ez uigyan a képviselőházi tárgyalás során igen sok lényeges módosításon ment keresztül, de még sem vagyok abban a helyzetben, hogy megszavazhassam, mert ez határozottan az ön-
