Felsőházi napló, 1927. I. kötet • 1927. január 28. - 1927. július 5.

Ülésnapok - 1927-5

Az országgyűlés felsőházának 5. ülés védségének köszönhetem mandátumomat s j most Magyarország ügyvédijei szempontjából és nézőszögéből kivánok hozzászólni ehhez a törvényjavaslathoz, amelynek célja bizonyos adók és illetékek mérséklése. Midőn megragadom az első alkalmat, hogy a méltóságos Felsőház előtt szót kérjek, lehetetlen, hogy ne számoljak be azokról a belső, szubjektív érzésekről, amelyek eltöltik keblemet. Ezek az érzések részint a megelégedettségnek és Örömnek érzései, részint azonban nagyon fájdalmas érzések : honfiúi bánat és keserv vesznek erőt szivemen. Ha visszatekintek a múltba, ha tanulmányozom a jogtörténetet és az ügyvédség történetét, azt látom, hogy ott van az 1649 : XL1V. te. beiktatva a Magyar Corpus Iurisba, amely azt mondja : Procuratores ablegati esse non possint. Igaz, hogy pár évre rá az 1665 :LXI. te. az ügyvédek javára kigazitotta ezt a hibát, de mégis nagyon szimptomatikus, hogy volt Magyarországon egy idő, amikor az, aki jogvédő volt, aki az igazság keresésében résztvett, intézményesen el volt tiltva attól, hogy a törvényhozás tagja legyen. Azóta hosszú idő telt el s a magyar ügyvédek erkölcsi és politikai súlyukhoz képest kivették részüket a magyar törvényhozás munkájából ugy a rendi országgyűlésen, mint pedig 1867 óta a parlamentáris kormányforma melletti parlamentben. Sőt voltak kinevezés folytán a régi főrendiháznak ügyvéd tagjaiis, intézményesen azonban csakis az 1926:XXI1. te. gondoskodott arról, hogy az ügyvédi társadalom, mint ilyen, képviselőkkel rendelkezzék az országgyűlésen. Épen ezért, mikor elsőizben szólalok itt fel, az ügyvédi társadalom nevében kötelességemnek tartom, hogy a magyar törvényhozásnak őszinte és hálás köszönetet mondjak ezért az intézkedéséért s egyúttal kijelentsem azt is, hogy szent Ígéretet teszek a magyar ügyvédség nevében arra, hogy az ügyvédi kar ebben az uj műkpdési körében, ugy, amint ezt eddigelé is tette, soha partikularisztikus érdekekkel nem fog foglalkozni, mindig össze fogja tudni egyeztetni a, maga egyéni érdekeit az általános közérdekkel s mindig hazafiúi érzésektől vezéreltetve és a haladás jegyében fogja szolgálni szent hazánk ügyét. (Élénk helyeslés.) Magyarországon nincs ember, aki ne fogadná örömmel ezt ia javaslatot, amelyet most tárgyalunk. Nemcsak azért fogadja ezt mindenki örömmel, mert kilátásba van helyezve, hogy kevesebb adót kell majd fizetni, hanem azért is és főleg azért, mert ez a törvényjavaslat egy dokumentum, egy kétségtelen bizonyíték arra vonatkozólag, hogy Magyarország pénzügyei, gazdasági ügyei már konszolidálódtak annyiriai, hogy nem kell olyan nagy mérvben igénybe venni a polgárok áldozatkészségét, mint ahogy ezt eddigelé a kormány jónak és szükségesnek találta. A törvényjavaslat elismeri azt, hogy az utolsó két és fél évben az adózó polgárok nagy áldozatkészséget tanúsítottak, elismeri azt, hogy elképzelhetetlen hősiességgel viselték azokat a terheket, amelyeket az adók vállaikra nyomtak. Az állam szanálása immár megtörtént, ez azonben nem elég, méltóságos Felsőház, még egy igen nagy feladat előtt vagyunk: a magyar társadalmat is kell szanálni, mégpedig gazdasági és erkölcsi szempontból egyaránt. Ezt várjuk, ezt kérjük mi a t. kormánytól. És amely kormány a magyar társadalom szanálását zászlajára írja és azt tényleg keresztül is viszi, ? 1927. évi március hó 21-én, hétfon. 29 * az örökké hálára kötelezi magával szemben a nemzet nagy rétegeit és kitörölhetetlenül beleírja nevét a nemzet históriájának könyvébe. Sokat beszélünk mélyen t. Felsőház arról, hogy a nemzetfentartó erőket konszolidálni kell. Igaz, hogy nemzetfentartó erő az egész társadalom, de mégis elsősorban a középosztályt tartom annak, ez van hivatva a nemzetet fentartani intelligenciájánál és műveltségénél fogva. A középosztálynak pedig gerincét képezik a szellemi munkások általában és ezek között a szabad szellemi foglalkozást űző egyének is. Ne felejtsük el azt mélyen t. Felsőház, hegy nemcsak a legközelebbi jövőben, hanem még évtizedek multán is nagy harcokat fog kelleni nekünk vivni, igen sokat fog kelleni küzdeni azért, hogy Magyarország mint önálló, független állam megtartsa a maga pozícióját az európai konszernben, mi azonban nem elégedhetünk meg azzal, hogy fentartjuk azt, ami ma van, mi emelkedni akarunk, mi minden tekintetben erőben gyarapodni akarunk; (Helyeslés.) mi azt akarjuk, hogy szuppremaciára tegyünk szert, szellemi, erkölcsi és kultúrai szempontból szomszédjainkkal szemben, legyenek ezek a szomszédok barátaink, ellenségeink, vagy velünk szemben teljesen közömbösek. Amidőn az ügyvédség nevében felszólalok, mélyen fáj szivemnek az, hogy csak 17 ügyvédi kamara nevében beszélhetek, mert fájdalom, 13 ügyvédi kamarát a trianoni békeszerződés következtében elvesztettünk. Én azonban ismerem a magyar ügyvédeknek mentalitását, érzületét és lelkivilágát és meg vagyok győződve arról, hogyha majd elszakított testvéreink értesülést nyerendenek arról, hogy itt a Felsőházban az ügyvédség nevében felszólalás történt, egyet fognak velünk érezni, egy sziv, egy lélek lesznek velünk, ugyanaz lesz az érzésük, ugyanaz a gondolatuk, mint a mienk, de ugyanaz lesz az akarásuk is. Rá kell mutatnom arra, hogy a mi adórendszerünk nem igazságos. Nem ugy értem azt, hogy tudva vagy akarva igazságtalanságukat akarna elkövetni a törvényhozás az egyes adózó osztályokkal szemben, de értem, úgyhogy nem igazságos azért, mert nem mér egyenlő mértékkel; t. i. az egyes foglalkozási ágakat, azoknak természetét, azoknak — hogy ugy fejezzem ki magamat — biológiáját, nem tanulmányozza eléggé nem individualizál és nem vonja le azokat a konzekvenciákat, amelyeket ilyen tanulmányozás alapján le kellene vonnia. Én nagy diszparitást látok a mi adótörvényeinkben egyrészt az iparosok és kereskedők, másrészt pedig a szabad szellemi foglalkozást üző egyének között. Ugy az iparosok és kereskedők, mint a szabad szellemi foglalkozást űzők három adót fizetnek, amelynek tulajdonképen egy és ugyanaz az alapja Fizetjük mindnyájan a forgalmiadót, fizetjük az általános keresetadót és fizetjük a jövedelmiadót. A forgalmiadónak alapját képezi az összes bevétel, a brutto bevétel, az általános keresetiadónak alapja az a különbözet, amely a brutto bevétel és azon kiadások között van, amibe az áruraktár stb. kerül, beleértje a rezsiköltségeket. Az általános keresetiadónak megállapított alapja képezi azután a jövedelmiadó alapját is. Egy példában fogom ezt nagyon egyszerűen illusztrálni. (Halljuk! Halljuk!) ' Tegyük fel, hogy egy kereskedő forgalmaz brutto bevételként 200 millió koroníáit. Forgalmiadót fizet 2%-ot, az annyi mint négymillió korona. A haszon után kell fizetni álta-