Felsőházi napló, 1927. I. kötet • 1927. január 28. - 1927. július 5.
Ülésnapok - 1927-5
Az országgyűlés felsőházának 5. ülése 1927. évi március hó 21-én, hétfőn, Báró Wlassics Gyula elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — Az igazoló-bizottság jeleDtése — A gazdasági bizottság jelentése. — Az alelnök megválasztása. — A Kivándorlási Tanács nógy tagjának megválasztása. — A cég megszűnésének a kereskedelmi cégjegyzékbe hivatalból bevezetéséről szóló törvényjavaslat. Felszólaltak : Pesthy Pál igazságügyminister, báró Szterónyi József. - Az örökösödési eljárásról alkotott 1894. évi XVI. te. módosításáról szóló törvényjavaslat. — Az egyes adók és illetékek mérsékléséről ós a pengőértókben való számítással kapcsolatos rendelkezésekről, továbbá az önkormányzati testületek háztartásának hatályosabb ellenőrzéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Felszólaltak : Bud János pénzügyminister, Scitovszky Béla belügyminiiter, Pap József. — A legközelebbi ülés idejének ós napirendjének megállapítása. -— Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak : Scitovszky Béla, Bud János, Pesthy Pál. (As ülés kezdődik délelőtt 11 óra 15 vérekor,) (Az elnöki széket báró Wlassics Gyula foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. A jegyzőkönyv vezetésére gróf Bethlen Pál, a szólni kivánók jegyzésére Dani Balázs jegyző urat kérem fel. T. Felsőház! A közéletünk veszteségeiről való megemlékezés fájdalmas < kötelességének teljesítésével kell elnöki előterjesztésemet ezúttal is megkezdenem. Február 10-én tartott utolsó ülésünk végén érkezett a gyászhir, mely kivátó tagtársunk, vitéz Nagy Pál gyalogsági tábornok elhunytát tudatta. A Vitézi Szék választotta őt a Felsőházba s valóban méltó képviselője volt annak a történelmi küldetésünkben gyökerező fogalomnak, melyet^ a köztudat már a nevében is köt ehhez az intézményhez; azoknak a kiváló »vitézi« erényeknek, melyeknek a Gondviselés nemzeti létünk fentartásában olyan elsőrangú rendeltetést szánt. Gyors emelkedésben iveit katonai pályája, a reánk mért legnagyobb megpróbáltatásban a világháborúban jutott el tetőpontjára, mely nem egy hősi elszántsággal keresztülvitt rendkívüli fegyvertény révén szerezte meg számára a osak kivételes vállalkozások sikerének elismerésére ( szánt legmagasabb katonai kitüntetést. A hősi küzdelem összeomlása után is nagy hivatás várt kiváló képességeire, a romokból való újjáépítés munkájában. Ebből a munkából, mint a honvédség főparancsnoka nemzeti hadseregünk újjászervezése és magas színvonalra fejlesztése terén kifejtett lankadatlan tevékenységgel vette ki részét. Felsőházunkban már nem foglalhatta el megtámadott egészFELSOHÂZI NAPLÓ. I. ségi állapota miatt helyét s törvényhozói hivatásának csak azt a szomorú emlékét hagyta örökül számunkra, hogy az újonnan létesített Felsőháznak első halottjaként kelljen nevét a katonai múltjához és hazafias érdemeihez méltó kegyelettel mai ülésünk jegyzőkönyvébe iktatnunk. Amidőn elhunytának bejelentésével kapcsolatosan emlékének ezt a jegyzőkönyvi megörökítését^ indítványozom, egyszersmind kérem a t. Felsőháztól azon intézkedéseim jóváhagyó tudomásulvételét, hogy elköltözött kiváló tagtársunk ravatalára kegyeletünk jeléül koszorút helyeztettem s addig is, amíg a t. Háznak a mai napon módja nyílik a nagy veszteségben való részvétének nyilvánitására, ezt a Ház nevében az elhunyt fivéréhez intézett részvétirattal előzőleg tolmácsolni kötelességemnek tartottam. (Helyeslés.) Azt hiszem kimondhatom, hogy a t. Felsőház indítványomat vitéz Nagy Pál emiékenek megörökitésére vonatkozólag egyhangúlag elfogadta a kegyeletünk nyilvánításával kapcsolatos intézkedéseimet jóváhagyólag tudomásul veszi. Ugyancsak utolsó ülésünkkel majdnem egyidejűleg érkezett külföldről a szomorú hir, hogy gróf Szapáry József v. b. t. t., nyugalmazott huszárezredes a felsőházi tagok választására jogosult örökjogu főrend — hosszáé betegség után, hatvanadik életévében elhunyt. Kiváló katona volt, aki a háború folyamán vitézségével igen sok bel- és külföldi érdemkeresztet nyert. r Ujabb veszteségünk gróf Apponyi Géza örökös főrend halála is, ki február 17 én, életének hetvennegyedik évében Högyészen hunyt el. Hivatását helyesen felfogó magyar főúr volt, kit nemcsak az ország egyik legtiszteletreméltóbb főúri családja, hanem az egész magyar társadalom is méltán gyászol. 1906ban Tolna vármegye főispánjává neveztetett ki s kiváló érdemei elismeréséül 1909-ben a valój ságos belső titkos tanácsosi méltósággal való 5
