Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.
Ülésnapok - 1910-114
216 A FŐREND IHA zeti veszedelmek elől. (Igaz ! ZJ<jy van!) Akkor igazán struczczpolitikát űzünk, amelynek azután megadjuk, — mi, azaz hogy mások, — az árát. (Ugy van !) Ugyancsak nemzeti szempontból nagyon sajnálatos, hogy a nők szavazati jogát teljesen elejtették. A nők szavazati joga ép oly szükséges társadalmi, gazdasági fejlődés, mint a női egyéniségnek gazdasági és társadalmi sulynyerése. Hiszen a jog csak valamiféle funkeziója annak a gazdasági és társadalmi egyéniségnek. Vannak női doktorok, tanárok, tanítók, házvezetők, vagy bármiféle más foglalkozási ágban elfoglalt nők. Van, akinek 10.000 korona a fizetése. És akkor jönnek a mi urlóvásaink, jönnek a nagy férfiak ideológiai méneséből kikölcsönzött paripákon. És halljuk, hogy-lehetetlenség a nőknek szavazati jogot adni, mert megbomlik a család, mert nem lesz gyerek, mert a politika piszkos árja be fogja szennyezni ezeket a tündéri alakokat. Méltóságos főrendek! Ha a nagyméltóságú elnök ur megnyitotta annak idején az egyetemek kaj)uit a nők előtt, ha a gazdasági fejlődés tényleg egyre fokozódó terheket rak a nők vállára, akkor épen a választójogból kiemelni, a választójogtól megfosztani őket valamifele tendencziával : hiába való törekvés. Berzeviczy ő nagyméltósága azt mondotta, hogy a kérdés meg nem érett voltát mutatja az is, hogy nem tudtak megegyezni. Kérem, csak nem kell akarni megegyez' i : nem lesz megegyezés a legérettebb dologban sem. Ez a dolog nagyon is érett. Másutt is megvan. Lehetett volna megkezdeni valamiképen, igazán észszerű, időszerű mértékben, lehetett volna megadni olyanoknak, akik arra minden tekintetben rászolgálnak. Akkor azután mindezek az aggodalmak, amelyeket hallunk, tényleg köddé foszlanak szét, nem léteznek. De hát az idő meghozza majd a fejlődést. Kijelentem, hogy daczára ezen aggályaimnak, amelyek ugy a kitágítás szűk voltát, mint a magyar nemzeti irányzatot illetik, szívesen hozzájárulok ezen törvényjavaslathoz, megszavazom azt, ismétlem, abban a reményben, hogy ez csirája, megkezdése egy boldogabb, szebb és erőteljesebb haladásnak; hogy ez fokozza majd a mi nemzeti életünket s hogy azt a többet érő demokrácziát, amelyet mindenesetre a gazdaságban, a birtokpolitikában, a kultúrában kell megalapozni, hogy ezt a gazdagabb, teljesebb, épebb demokrácziát segiti majd ránk hozni. Ebben a reményben megszavazom és kívánom, hogy e szónak igazán súlya legyen s hogy ezen hazafias remény valóságnak bizonyuljon. (Élénk helyeslés és taps.) Elnök : Ki a következő szónok? Vigyázó Ferencz gr. jegyző: Baltazár Dezső dr. Baltazár Dezső ref. püspök: Nagyméltóságú elnök ur ! Méltóságos főrendek ! Az általános szavazati jognak .minálunk, az ipari munkások osztályától eltekintve, nem volt őszinte a felkarolása. Hatalomra vágyó egyének, hatalomra törekvő politikai pártok taktikájának volt csupán a lealacsonyiCXIV. ÜLÉSE. tott eszköze. Pedig az általános szavazati jog gyönyörűséges problémája és rendszere megérdemelte volna, hogy az a magyar nemzeti állam teljes kielégítésének leghatékonyabb, legfelségesebb eszközeképen tekintessék, mint egy hatalmas erőátvitel az általános emberiről a speczifikus államira. Szomorú látvány volt az ideálokért lelkesülők előtt, hogy az egyéni önzés szempontjainak, a körülményekhez- való alkalmazkodás mesterkedéseinek kezében mint vált játékká az a nagy gondolat, ametyhez az állami és a társadalmi élet renaissanceának vágya, az épités és erősítés komoly törekvése gyorsan vissza fog térni, mihelyt azt a szégyent, amely ebben a törvényjavaslatban esett rajta, kiheveri. Nagy hiba volt most, amikor még az elmék és a kedélyek meg nem értek és fel nem melegültek, amikor a tépelődök meg nem barátkoztak, amikor a társadalmi ellentétek még a felebaráti szeretetben fel nem oldódtak, erőltetni ezt a nagy kérdést. íme, az időelőtti erőltetésnek itt van az idétlen gyermeke, ez a monstruózus szülött, amely nem kedves senkinek, a kormány elnökétől kezdve lefelé a legkisebb emberig, nem is fog használni senkinek, legkevésbbé a magyar nemzeti állam szentséges czéljának. A Vázsonyi-féle formájában sem volt szerencsésebb a mostaninál; az sem volt sem általános választói jog, sem magyar választói jog. Egy tekintet a fő- és aljogczimek kaleidoszkópjára meggyőzhet mindenkit afelől, hogy az elvi magaslatok egységesen fényes, egyszerű átlátszóságában fenséges levegőjéből ugy az, mint ez a törvényavaslat mélyen alá esett. Az igazság, mint a természet és az élet törvénye, egyszerű formában jelenik meg, a mesterkéltség a mechanizmus világába való. Az organizmus mint élő, teremtő létalap, kidob magából mindenféle erőltetést. Az őszinte egyenes, egészséges elvi alapú választójogban elég a jogezimnek egy-egy mondatból álló paragrafus, benne elfér az igazság átlátszó kristálya kényelmesen. Ennek a mostani választójognak nincs is semmi neve, sem nem általános, sem nem demokratikus, sem nem magyar. Egy nemzetközi színezetű kormány hozta, egy nemzeties színezetű kisebbségi kormány vette át s egy nemzeti többségi párt engedi keresztül anélkül, hogy rajta a maga szép epthetonját érvényesítené. De hogyha hiba volt a társadalmi., a nemzetiségi és a felekezeti ellentéteknek ebben a mostani csúnya világában, amikor a-demokréczia, fájdalom, még át nem hasonult internaczionális import s jóformán csak politikai kirándulásokra használt főúri divat ; amikor az egyes nemzetiségek háború alatti magatartásáróla legszomorúbb, legfelháboritóbb bizonyságok egész tömege daczára sem volt alkalmunk megalkotni a higgadt, objektív, végleges Ítéletet, amikor a felekezeti gyűlölködésnek a furiái nap-nap után tesznek bizonyságot felvilágosodottságunk, műveltségünk, emberbaráti szeretetünk s általában közéletünk lehanyatló nívója