Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.
Ülésnapok - 1910-104
1910—1915 A FŐRENDIHÁZ CIV. ÜLÉSE 1917 november 24-én, szombaton Hadik-Barkóezy Endre gróf elnöklete alatt. Tárgyal: Elnöki előterjesztések. — A közösügyek tárgyalása czéljäból egybehívott országos bizottság főrendiházi 20 rendes és 5 póttagjának, továbbá a közösügyi költségek hozzájárulási arányának megállapítása czéljából kiküldendő országos bizottság 5 főrendiházi tagjának megválasztása, végül a főrendiház bizottságaiban, illetőleg bíróságaiban megüresedett tagsági helyek betöltése. — A czukoradó emeléséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak: Wekerle Sándor, Hadik János gr., Földes Béla, (Az ülés kezdődik délelőtt 11 órakor.) Hadik-Barkóczy Endre gr. elnök: Az ülést megnyitom. A jegyzőkönyv vezetésére Radvánszky Albert báró, a szólni kívánók jegyzésére Zichy Ráfáel gróf jegyző urakat kérem fel. Jelentem a méltóságos főrendeknek, hogy a naplóbiráló bizottság folyó évi november és deczember hónapokra naplóhitelesitőkül Rákosi Jenő és Szily Kálmán bizottsági tagokat küldötte ki. Tudomásul szolgál. Méltóságos főrendek! Üléseink szünetelése miatt csak most nyilik alkalmunk megemlékezni arról a ma két hete történt balesetről, mely felséges urunkat legutóbbi dicsőséges harczaink szinterén tett útja közben érte s melynek hirét, az esetleg végzetes következményekre gondolva, mindannyian megdöbbenéssel fogadtuk. De szerencsére a riasztó hírnek nyomában jött a megnyugtatás is. ö Felsége a kiállott veszedelem után sértetlen egészséggel szentelhette tovább fáradhatatlan munkásságát uralkodói és legfőbb haduri kötelességeinek azzal az odaadással, melylyel e nagy idők feladataiból mindig példaszerűen veszi ki fejedelmi osztályrészét. A méltóságos főrendeknél senki áem érezheti át bensőbben a magyar nemzet örömét és háláját, hogy a Gondviselés királyunkról és hű népeiről a fenyegető szerencsétlenséget elhárította. Ebben a meggyőződésben előre is feljogosítva éreztem magamat az egész ház nevében ezen alkalomból is a szokott utón kifejezést adni érzelmeinknek és ő Felsége zavartalan jóléte iránt hódolatteljes ragaszkodással táplált legbensőbb szerencsekivánatainknak. (Helyeslés.) Azt hiszem, kimondhatom, hogy a méltóságos főrendek ezen bejelentésemet egyértelmű helyesléssel veszik tudomásul. Fájdalmas kötelességem megemlékezni egyik kiváló tagtársunknak, még nemrégiben a ház alelnökének, Vavrik Bélának f. hó 17-én bekövetkezett elhunytáról. A magyar jogászvilágnak általánosan elismert kitűnősége dőlt ki vele sorainkból, munkában és érdemekben gazdag, hosszú életpályának, erős meggyőződésektől áthatott egyéniségnek, puritán jellemnek nemes emlékét hagyva maga után. 59 évet töltött a magyar judikatura szolgálatában s ezen hosszú idő alatt kifejtett működése a szorosan vett birói téren.épugy, mint kodifikáczionális munkásságában az emelkedett jogászi gondolkozásnak kiváló példáját szolgáltatta. Több alapvető törvényünk örökiti meg termékeny szellemének munkáját. Közügyeink iránt mindig eleven érdeklődést tanúsított s a főrendiház közjogi és törvénykezési bizottságának tanácskozásaiban felszólalásai sok vitás kérdés tisztázásához járultak hozzá. Kiváló érdemeit a királyi kegy is több izben jutalmazta. Az elhunyt temetésén az elnökséget Günther Antal elnöktársam képviselte s a főrendiház több tagja volt jelen ; ravatalára a ház kegyelete jeléül koszorút helyeztettem. Indítványozom, hogy elköltözött tagtársunk emléke iránti kegyeletünket iktassuk be ülésünk jegyzőkönyvébe s kérem a ház jóváhagyását ahhoz.
