Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.
Ülésnapok - 1910-103
A FŐRENDIHÁZ CIII. ÜLÉSE. 63 tudtommal semmi néven nevezendő intézkedés nincs. Működik néhány hivatal, — egyesítve is vannak, — ahol azonban ez a mód nincs megadva, hogy az illetők tényleg kikerülhessenek és nemcsak a maguk élete fentartásáról gondoskodhassanak, hanem a közérdek szempontjából is felhasználhatók legyenek. Mikor ezeket a kérdéseket a mélyen tisztelt kormány figyelmébe óhajtom ajánlani, teszem ezt azért, mert tudom és bizoni benne, hogyha egyes olyan kérdéseket emiitettem fel, amelyekre nézve a körülményeket nem ismerné, módját fogja találni, hogy ezen segítsen. Az indemnitási javaslatot elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: A ministerelnök ur kivan szólni. Wekerle Sándor ministerelnök: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! (Háäjúk! Halljuk!) Méltóztassanak megengedni, hogy az idő előrehaladottsága daczára röviden reflektáljak egyes olyan kérdésekre, amelyek itt felmerültek, amelyeket meggyőződésem szerint válasz nélkül nem hagyhatok. így először is Inkey báró ő méltósága által felvetett egyik kérdésre vagyok bátor megjegyezni, hogy a kisüstökön való pálinkafőzés iránt megtettem a szükséges intézkedéseket. Egy rendelet jelent meg, amelyet még hivatali elődöm adott ki. Ez augusztus 22-ikén tétetett közzé; én előtte való nap foglaltam el hivatalomat. Ennek a baja az volt, hogy egyáltalában betiltotta a gyümölcsfőzést, jelesül a szilvafőzést. Én ugy a szilvafőzésre, mint azon szilvára nézve, amely szeptember 30-ikáig beczefréztetett, azt az intézkedést tettem, — és most kiterjesztettem a törkölyre és a seprűre nézve, szóval a szőlőből való pálinkafőzésre is, -— hogy ahol központi szeszfőzdék vannak felállítva, a központi szeszfőzde meghatározott áron köteles átvenni a terményeket, nemcsak a központban, hanem a helyszínén is. Ha nem tudja kifőzni a központban, kötelezi a pénzügy igazgatóság intézkedése, hogy a helyszínére is, ahol nagyobb mennyiség van, üstöt vigyen ki és ott főzze ki. Ha bármily körülmények között nem foganatosíthatja ezt az intézkedést, akkor a pénzügyigazgatóság jogosítva van megengedni, hogy az illető a saját üstjón főzze ki akár a szeptember 30-ikáig beczefrézett szilvát, akár & t törkölyt és a borseprüt, szóval a szőlőterméket. Én azt hiszem, hogy ezzel az intézkedéssel elértem azt a czélt, hogy az az igen nagy kincs, amely ezekben az anyagokban rejlik, kifőzhető lesz és igy nem megy kárba. Sajnálom, hogy jóllehet ezt hirdetmény alakjában közzétettem, jóllehet más utón is utasítottam a pénzügyígazgatóságokat, ez még kellőleg köztudomásra sem jutott, mert épen értesültem, hogy vannak érdekeltek, akik kérvényeik elintézését várják. Ilyen kérvény igen nagy számban érkezett a pénzügyministeriumhoz, el is intézték őket, de én épen a hirdetmény által akartam elejét venni annak, hogy minden tájékozatlanság megszűnjék arra nézve, hogy ki van kifőzésre jogositva. (Helyeslés.) Ami a méltóságos főrendiházi tag ur által felvetett másik kérdést, a maximális árak kérdését illeti, mindenütt, ahol maximális árak vannak, más országokban is, tapasztaljuk azt, hogy tulajdonkepen nem a maximális ár, hanem a készletekből lévő anyagmennyiség szokta meghatározni az árakat. A piaczi árakat bármenynyire korlátozzuk is, tökéletesen nem tudjuk megakasztani annak az automatikus képződését. Nálunk azonban ez annyira vezetett, hogy igen tág téren visszaélések vannak. A maximális áraknak tulajdonképen jelentőségük csak ott lehet, ahol azokkal teljes rekvirálás van egybekötve, ugy hogy az áruk egy központ kezébe kerülnek. Ekkor lehet komolyan szólni a maximális árakról. A visszaélések meggátlása végett meg akartuk szüntetni azt a hosszadalmas eljárást, amely ma van, hogy azok a felek, akik visszaélést jelentenek fel, megidéztetnek a szolgabíróhoz, vagy pedig a városokban a kapitányhoz, ahol olyan hosszadalmas a tárgyalás, hogy mindenki borzad odamenni, mert nagyobb költség neki, ha vádlóként lép fel, az odajárás, mint amekkora veszteséget szenvedett. Ennek ugy kívánjuk elejét venni, hogy mozgó bizottságokat szerveztünk, amelyek azzal a hatáskörrel vannak felruházva, hogy a helyszínén tarthatnak vizsgálatot és ha visszaélést tapasztalnának, az árut azonnal elkobozhatják, az illetőt pedig a helyszínén, minden további eljárás nélkül megbüntethetik. Remélem, hogy ennek szigorú alkalmazása mellett valamennyire lehetséges lesz a maximális áraknak érvényt szerezni, ámbár ismétlem, hogy ezen szisztéma mellett kénytelenek vagyunk a maximális árakat igen sokszor ott is megállapítani, ahol tulajdonképen az az előfeltétel, hogy az összes áruk birtokában legyünk, nincs meg. A harmadik kérdés, amelyet ő méltósága felhozott, a fizetésemelés kérdése volt. Én felemlíteni bátorkodom azt, hogy többszörösen nyilatkoztam, hogy ezen fizetésemelésekkel tulajdonképen nincs segítve a bajon. Az is szükséges, hogy megfelelő pénzösszegeket bocsássunk az illetők rendelkezésére, akár hadisegély, akár a tisztviselőknek, vagy általában a közalkalmazottaknak adott háborús segély czimén, de ezzel a feladat még nincs megoldva. Mi beszerzési csoportok felállítása utján igyekszünk arról gondoskodni, hogy legalább a legfontosabb éleim iczikkeket, a lisztet, a burgonyát és a főzelékféléket az illetők megkapják. E tekintetben minden lehető intézkedés megtörténik és épen ezért Pálffy-Daun József grófnak azt a szemrehányását, hogy a kormány nem törődik ezzel, egyáltalában nem fogadhatom el. Méltóztassanak elhinni, hogy soha senki annyit nem törődött, mint mi törődünk napról-napra állandóan ezekkel a kérdésekkel. Ez vonatkozik az újságpapírra is. Sajnála-