Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.

Ülésnapok - 1910-103

A FŐRENDIHÁZ Cili. ÜLÉSE. ±1 getések és magyarázatok sem tudtak az ellenkezőről meggyőzni. Az egyszer tagadhatatlan tény, hogy mindazok a választók, akik ez idő szerint életük koczkáztatásával teljesitik a fronton a haza iránti irötelességÜKet, meg lennének fosztva attól, hogy szavazatukkal hozzájárulhassanak egy korszakos fontosságú reformokra hivatott országgyűlés megalakításához. (Igaz ! ügy van !) De ez csak egyik része a dolognak ; ezek a választók, akik a fronton vannak, egyáltalán meg lennének fosztva választójoguk gyakorlásától. Azonban azoknak is, akik itthon vannak, azoknak is a legnagyobb része meg lenne fosztva attól, hogy teljesen szabad belátása és akarata szerint adhassa le szavazatát. (Igaz ! Ugy van !) Én azok után a nyilatkozatok után, amelyeket a nagyméltóságú minister urak tettek, egyáltalában nem akarom kétségbe vonni, hogy a kormány t. tagjainak nem az a szándékuk, hogy a kezükbe adott rendkivül nagy hatalommal a választások alkalmával visszaéljenek. Ezt nem akarom feltételezni. De vájjon az igen t. minister urak jótállhatnak-e minden egyes közegükről, hogy az magát tulkapásokra ragadtatni nem fogja? És vegyük csak a választók helyzetét és Ítéljük meg emberileg. Hát vájjon az az ember, aki a katonai szolgálat alól fel van mentve, fog-e merni a maga hatóságának tudott, ismert szándéka és kívánsága ellenére szavazni, amikor jól tudja, hogy annak a hatóságnak csupán egyetlen szemhunyoritásába kerül és őt behívják katonai szolgálatra % (Igaz ! Ugy van !) És itt nemcsak a katonaköteles választókról van szó. Hiszen, bocsánatot kérek, mai nap a hadisegély dolgában sokan, sőt még a jobb módúak is a mindennapi megélhetés és gazdálkodás szempontjából százszorosan rá vannak utalva a hatósági közegek jóindulatára. (Igaz! ügy van I) Hát lehet-e ilyen körülmények között szó arról, hogy a választók szabadon, tetszésük szerint fogják szavazataikat érvényesíthetni ? Én megengedem, hogy a jelenlegi országgyűléssel szemben, amely utóvégre is hét évvel ezelőtt választatott, tehát bizonyos tekintetben elvénült, amely a maga mandátumát ezelőtt két évvel maga hosszabbította meg, megengedem, hogy a jelenlegi országgyűléssel szemben arra nézve, vájjon az a nemzeti közvélemény, a nemzeti akarat hű kifejezője-e, kételyek merülhetnek fel. De hogy a jelen körülmények között választott országgyűlés e nemzet szabad és teljes akaratnyilvánulásának nem volna tekinthető, az előttem kétségtelen. (Igaz! ügy van !' Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Magával a választói reform kérdésével most, amikor a kormány javaslatát még nem ismerjük és, annak benyújtásától talán már csak napok választanak el, részletesen foglalkozni természetesen nem akarok. Csupán mint teljesen egyéni nézetemet akarom kifejezni azt, hogy én a 30 éves korhatárt mindig túlmagasnak tartottam s hogy viszont a korhatár tekintetében az ipari munkások és gazdasági munkások között a disparitást szintén nem tartom méltánjTOsnak és czélszerünek. És bocsássanak meg, ha nem tudom a disparitást koncedálni a Károly-keresztesekre nézve sem. A kormány, Esterházy gróf előbbi ministerein ök ur nyilatkozata szerint azt tervezte, hogy a Károly-kereszteseknek tekintet nélkül korukra, megadja a választói jogot. Ma már annyira elterjedt az a kívánság, hogy a mi derék, vitéz katonáinkat a választói jog kiterjesztésénél különös figyelemben részesítsük, hogy ezzel a követeléssel ma már úgyszólván senki sem szállhat mereven szembe. Hiszen az előbbi kormány, a Tisza-kormány is legutóbbi állásfoglalása alkalmával már hajlandó volt koncessziókat tenni a vitézségi érmesek javára, azonban azt, hogy a Károly-keresztesek, akik között utóvégre 18, sőt önkénteseknél 17 éves fiatal emberek is vannak, tekintet nélkül korukra, azonnal választói joguk élvezetébe lépjenek, bocsánatot kérek, ezt valóban túlságosnak ítélem. (Igaz ! Ugy van !) Méltóztassanak elképzelni, vájjon jut-e valakinek eszébe ezeket a derék fiatalembereket harcztéri magatartásukért azzal akarni jutalmazni, hogy nekik pl. a magánjogi teljeskoruságot megadja ? Senkinek sem jut eszébe róluk feltételezni, hogy ők magukra nézve sértőnek tekintik azt, ha mi daczára az ő vitézi magatartásuknak, róluk nem tételezzük fel azt, hogy zsenge koruknál fogva a maguk ügyeinek vitelére, a maguk érdekeinek képviselésére alkalmasak és képesek legyenek ; de tartozunk róluk feltételezni azt, hogy hat-hét évvel korábban, mint minden más halandó, alkalmasak és képesek legyenek az ország ügyeibe való befolyásra ? Ezt, azt hiszem, semmi racionális érvvel támogatni nem lehet. Még csak egy megjegyzést óhajtanék tenni arra a módra, ahogy a választójog kérdése néha, még guvernementális részről is kezeltetik. Bocsánatot kérek, olyan szólamok, mintha Magyarország ez idő szerint két táborból állana, az olyanokéból, akik minden jogot élvezve tulajdonképen minden tehertől mentesek és az olyanokéból, akik semmi joggal nem birnak és minden terhet viselnek, az ilyen demagóg szólamok guvernementális ajkakhoz egyáltalában nem méltók. Azt tartom, hogy nálunk egyáltalában nincsenek tehermentes osztályok. (Igaz ! Ugy van !) Különösen ebben a háborúban a magyar nemzetnek minden osztálya egyaránt vérzett és vérzik ; és nincsenek nálunk jogtalan páriák sem, mert, engedelmet kérek, a választójog utóvégre is nem az az egyedüli jog, amely valakit állampolgárrá tesz. (Helyeslés.) Valaki választójog nélkül is gyakorolja állampolgári jogait. Az ilyen szólamok, ha azokat a nagy tömegek felkapják, nagyon alkalmasak arra, hogy olyan bonyodalmakra, és mozgalmakra vigyenek, amelyek, meg vagyok róla győződve, a választójogot támogatók részéről sem voltak soha czélba véve. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) A reform körüli vita egyébiránt a nemzetiségi kérdéses a magyarság hegemóniájának terén szokott mozogni. Természetes, hogy ez nem az egyedüli