Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.

Ülésnapok - 1910-103

1910—1915 A FŐRENDIHÁZ COL ÜLÉSE 1917 október 30-án, kedden Hadik-Barkóczy Endre gróf elnöklete alatt. Tárgyai: Elnöki előterjesztések. — A főrendiház gazdasági bizottságának jelentése a főrendiház 1916/17. évi zárszámadása, továbbá a nyugdíjasok, özvegyek és szülötten árvák háboríts segélye és az alkalmazottak rendkiviili támogatása, háborús segélye és a szolgálati szabályzat módosítása tárgyában. — Az 1917/18. költségvetési év első négy hónapjában viselendő közterhekről ós fedezendő állami kiadásokról szóló 1917: IX, t.-ez. hatályának 1918. évi február végéig leendő kiterjesztéséről; a Magyarország és Horvát-Sziavon-Dalmátországok között létrejött pénzügyi egyezmény beezikkolyozóséről szóló 1906 : X. t.-cz. hatályának meghosszabbításáról és a közszolgálati alkalmazottak ujabb hadisegélyéről beadott törvényjavaslatok tárgyalása. — Az ülés jegyzökönyvének hitelesítése. A kormány résééről jelen vannak: Wckerle Sándor, Ugron Gábor, Zichy Aladár gr., Mezőssy Béla, Batthyány Tivadar gr. (Az ülés kezdődik d. e. 11 órakor.) Hadik-Barkóczy Endre gr. elnök: Az ülést megnyitom. A" jegyzőkönyv vezetésére Hertelendy Ferencz, a szólni kívánók jegyzésére Széchényi Viktor gróf jegyző urakat kérem fel. Méltóságos főrendek ! (Halljuk ! Halljuk !) Az - igaz ügyünkért vivott küzdelemnek immár negyedik évében a világ legnehezebb harczterén hatalmas lendülettel folyó offenzivánk egyre impozánsabban kibontakozó eredményeinek felemelő hatása alatt állunk mindannyian. Anélkül, hogy e fényes győzelmek várható következményeinek mérlegelésébe bocsátkoznánk, egy jelentőségüket már most bizvást megállapíthatjuk : azt, hog)' világraszóló bizonyságait szolgáltatják annak a törhetetlen harczi erőnek, semmi nehézséget nem ismerő kitartásnak, melynek kimerülésére ellenségeink minden bizakodásukat alapitják. (Tetszés.) Nem kerestük a harezot s a reánk erőszakolt küzdelemben kivívott nagy sikereink után ismételten adtuk tanújelét arra való őszinte készségünknek, hogy a legsúlyosabb megpróbáltatás, mely valaha az emberiségre nehezedett, becsületes békével érjen véget. Ellenségeink fenhéjázó gunynyal utasították el kinyújtott jobbunkat s emberies érzésből fakadó békekészségünkben erőnk, önbizalmunk gyengülésének jelét látták. Az utóbbi napok eseményei megadják e kicsinylésre a feleletet. Hős szövetségeseinkkel vállvetve küzdő vitéz csapataink íme nemcsak a kitartó védelemben bizonyultak legyőzhetetlennek, hanem a nagyszabású támadás terén is feltartózhatatlan erővel haladnak előre s immár a visszahódított területeken jóval túl, ellenséges földön lobogtatják zászlainkat. (Élénk éljenzés.) Midőn ezeknek az eseményeknek hatása alatt legbensőbb hálánk és büszkeségünk lelkesedésével emlékszünk meg ezúttal is vitéz katonáinkról, (Éljenzés.) elemi erővel újul meg lelkünkben a mélységes hódolat érzése felséges királyunk személye iránt (Élénk éljenzés.) s e hódolattal együtt az az erős hitünk és bizalmunk is, hogy a diadalmas ut, melyen a szövetséges hadseregek a legfőbb hadúr vezérlete alatt olyan hatalmas lépésekkel haladnak előre, az általa is oly hőn óhajtott tisztességes béke áldásaihoz fog vezetni. (Éljenzés.) Meg vagyok győződve, hogy a méltóságos főrendek egyértelmű óhajtásának felelek meg, midőn indítványozom, hogy e hódolatunkat a szokásos módon ezúttal is tolmácsoljuk ő császári és apostoli királyi Felsége legmagasabb szine előtt. (Helyeslés.) Azt hiszem, kimondhatom, hogy a méltóságos főrendek indítványomat egyértelmű hozzájárulással fogadják. Bemutatom a ministerelnök ur átiratát, amely lyel értesiti a főrendiház elnökségét, hogy ő császári és apostoli királyi Felsége legmagasabb névünnepe alkalmából folyó évi november 4-én, vasárnap délelőtt 10 órakor a budavári koronázó^főtemplomban ünnepélyes szentmise fog mondatni. Az átirat tartalmáról a helyben lakó méltóságos főrendek körözvényileg értesíttettek s ez-