Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.
Ülésnapok - 1910-116
A FŐRENDIHÁZ CXVI. ÜLÉSE. 235 nemzeti állam történelmi és politikai egyéniségét, meg fogják érteni és a maga nagy súlya szerint értékelni is fogják, mit jelent az a világtörténeti hivatás, melyet a magyar állam betöltött. (Igaz ! Ugy van !) Talán felismerik, hogy nem más eszközökkel, hanem alkotmány és szabadságszeretetével, államalkotó képességeivel tudott itt a Duna völgyében a népből politikai nemzetet és a politikai nemzetből államot alkotni és ezzel az állammal az emberiségnek, a keresztény civilizációnak hosszú századokon át becsületes szolgálatot teljesíteni. Hogy a magyar fajt nem terhelheti joggal a túlzott mérvben emlegetett erőszakos elnyomás vádja, ennek legkiáltóbb bizonyítéka az, hogy Magyarországnak nem magyar ajkú lakosai évszázadok hosszú során át itt anyanyelvüket, kultúrájukat, irodalmukat, gazdasági életüket szabadon művelhették és legtöbben tényleg csakis saját anyanyelvüket beszélik, nemcsak számban gyarapodtak, de kultúrai és gazdasági fejlődésükben is erőteljesen megizmosodtak. Kétségtelenül követtünk el hibákat is, de ezek nem egyoldalú, de kölcsönös és nemcsak Magyarország hibái voltak. Egyébiránt voltak bizonyos cselszövők is, kik nem engedtek minket egymást szeretni. Mi készek vagyunk elmenni nem magyar ajkú polgártársaink kívánságainak teljesítésében a legmesszebb határokig. Amennyiben pedig, — mint látszik, — nem mi magunk dönthetünk az úgynevezett nemzetiségi kérdésben, hanem azt az általános békekonferenczia elé utalt nemzetközi kérdésnek tekintik, akkor igen természetes, hogy ott a tárgyalások nem irányozhatók különösen csak Magyarország ellen, hanem általános elveket kell a minoritások jogainak védelmére megállapítani, melyek minden államra érvénynyel bírnak, ahol különböző nemzetiségek laknak. Mi a minoritások jogaira és védelmére vonatkozó általános elveket a legnagyobb készséggel valósítjuk meg. Ezredéves örökségünkhöz, a magyar államhoz azonban becsületes hűséggel a végsőig ragaszkodunk (Élénk helyeslés.) és sikert remélünk nemcsak azért, mert ezeréves történelmi multunk van, — hisz ez a múlt nem mindenkire döntő érv, — de sikert remélünk politikai, földrajzi, etnográfiai és gazdasági okokból is, melyek Magyarország területének épségben tartását egyenesen európai érdekkörbe emelik. (Ugy van !) Egy hang : Közérdek ! Elnök : »Népeket és tartományokat nem lehet az egyik állam felsőségéből egy másikba áttolni, mintha csupán tárgyakról, vagy kövekről volna szó valamely játékban«. Ezek az okos szavak Wilson ajkairól szálltak világgá. Mi ez okos szavak igazságában hittünk és hiszünk és ha hitünkre a későbbi megnyilatkozások némileg a csalódás árnyát borították is, — hitünk sokkal nagyobb az igazságban, hogy sem csüggedés szállna meg lelkünket. Mi bizunk az erkölcsi erőnek, az emberi lelkiismeretnek a czélzatos beállításokat legyőző energiájában. A magyar néplélek nem ismerne fáj óbb sérelmet és égbekiáltóbb igazságtalanságot, mintha ezredéves állami életének e nagy világháború után az volna a jutalma, hogy földjét egyszerűen szabad prédának tekintsék. (Igaz! Ugy van !) És ne felejtsék el azok, kik e háború főhadiczéljának épen az uj világrendet, a tartós jogbéke állapotának megteremtését hirdették, hogy ilyen igazságtalanságra az uj világ rendjét, az uj világ jogbékéjét nem lehet alapítani. (Igaz ! Ugy van !) Méltóságos főrendek ! Ily világpolitikai helyzetben, ily vészes időkben, nehogy ezek a veszélyek elháríthatatlan katasztrofális szerencsétlenséggé sűrűsödjenek, a magyar lelkeknek és elméknek politikai párt és felekezeti különbség nélkül a közös czélokban találkozniuk kell. (Élénk helyeslés.) A legteljesebb nemzeti összetartás erejére van szükség, hogy a belső rendezettség alapján kérhessen Magyarország képviselete a nemzetek nagy tanácsában uj életet és jövőt. Nemzeti érzésünk mélysége, hazánk forró szeretete és értelmi erőnk czéltudatos parancsa követeli mindnyájunk sorakozását és ennek a parancsnak hazánk jövőjéért, boldogságáért odaadóan ke 1 ! engedelmeskednünk. Félre kell tenni minden rekriminációt, el kell oszlatni minden meghasonlást, (Igaz ! Ugy van !) mert hazánk területi épsége a legelső érdek, melynek minden mást alá kell rendelni. (Élénk helyeslés és taps.) Oly időket élünk, melyekben csak az egyesült erő energiája menthet meg bennünket. (Igaz ! Ugy van!) Midőn még köszönetet mondok a méltóságos főrendeknek azért a kegyes támogatásért, a melyben engem elnöki állásomban részesíteni szíveskedtek, legyen szabad biztositanom a méltóságos főrendeket, hogy közpályám egyik legnagyobb kitüntetésének tekintettem és tekinteni mindig, hogy ennek a diszes testületnek, bár csak rövid, de rendkívüli eseményekben gazdag korszakában élén állhattam. Isten hárítson el hazánktól minden veszélyt, hogy csonkitatlanul élhesse független állami életét és leküzdve minden bajt és nehézséget, erősnek lássuk szeretett hazánkat. (Elénk éljenzés.) Méltóságos főrendek ! Jelen ülésünket a képviselőház egy üzenetének átvétele czéljából hivtam össze. Kérem a beérkezett üzenet felolvasását. Hertelendy Ferencz jegyző (olvassa a képviselőház < zenetét). Elnök: Azt hiszem, méltóságos főrendek, talán kimondhatom, hogy ezen üzenetet, mely szerint az 1910. évi június 21-ikére összehívott országgyűlés képviselőháza mai napon tartott ülésében magát feloszlottnak nyilvánította, a főrendiház tudomásul veszi. (Helyeslés.) Minthogy pedig a törvényeink szerint két házból álló országgyűlés képviselőházának feloszlatása természetszerűleg vonja maga után azt, hogy az országgyűlés másik háza sem folytathatja alkotmányos működését, a főrendiház tanácskozásait ezennel berekesztetteknek nyilvánítom.
