Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.

Ülésnapok - 1910-114

218 A FŐRENDIHÁZ GXIV. ÜLÉSE. nem kívánok foglalkozni. Nem kívánok foglalkozni azért, mert bár magam is azok közé tartoztam, akik a választói jog terjedelmét illetőleg sokkal messzebb mentem volna és egy gyökeresebb megoldást kívántam : ugy megítélni a kérdést még sem engedhetem, nem annyira saját szempontomból, aki messzebb mentem volna, mint azok szempontjából, akik igazán hazafias aggodalomtól eltelve állapították meg ezt a határt. (Igaz ! Ugy van !) Mondom, nem engedhetem ugy odaállítani ezt a kérdést, — jóllehet olyan kifejezéseket, melyek, azt hiszem, ezen méltóságos főrendiház köréből ki szoktak zárva lenni, nem használhatok, — és az idétlenség, öngyilkosság, kishitűség, vagy elvtelenség gyümölcseként nem hagyhatom odaállítani ezt a javaslatot, mert i_ eg vagyok győződve róla, hogy azok, akik ellenfeleink voltak, akik talán más szempontok áhal vezéreltetve nem honorálták az én álláspontomat, nem könnyelműségből, nem önérdekből, nem felületességből ellenezték a törvényjavaslatot, hanem hazafias aggodalmaik egész súlyát vetettéle latba akkor, amikor a kiterjesztés e mértékét állapították meg. (Igaz 1 Ugy van!) En esak egyet vagyok bátor megjegyezni és ez szól ugy a méltóságos főrendnek, mint Prohászka ő txczellencziájának, aki felszólalt. Én tökéletesen értem azt, ha valaki a nemzeti szempontot akarja olykép érvényesíteni, hogy a magj'ar nyelvhez, a magyar írni és olvasni tudáshoz köti a választójogot. Tökéletesen értem, ha valaki ezt kívánja, de bocsánatot kérek, ha valaki az általános, egyenlő és titkos választójog mellett pkdiroz, mint tette ő exezeüencziája, akkor engedje meg, ha mint nagy gondolkodót az elé a nehéz feladat elé állítom, hogy ezt a két ellentétes elvet hogyan tudja egymással megegyeztetni. (Igaz! Ugy van fi Mert vagy »általános, egyenlő, titkos« vagyok és akkor nemzeti szempontokból senkit ki nem zárok, vagy nem vagyok az és akkor érvényesíthetem a nyelvi szempontokat. (Igaz! Ugy van! Mozgás a jobboldalon.) Bocsánatot kérek, ha mindjárt itt reflektálok arra, amit Baltazár ő méltósága is kívánt, t. i. a női választójogra, amelyet Prohászka ő excellencziája is melegen pártolt. Az én egyéni nézetem szintén az, hogy a női választójog egy érett gyümölcs, amelyet le kell szednünk és amelyet érvényesíteni kell. Sajnálom, hogy ez most nem sikerült. Bemélem, hogy a kérdés tisztázódik, a különböző pártok megegyezésre jutnak és ezt a kérdést, ha nem is most, de közelebb megoldásra fogjuk juttatni. (Helyeslés.) Nem helyeselhetem Mailáth gróf ő exczellencziája álláspontját, aki a jövőre nézve is határozott álláspontot foglalt el a női választójog tekintetében, sőt ha jól tudom, azt a kifejezést használta, hogy az Istenhez imádkozik, hogy ebből valahogyan ne legyen valami. (Derültség.) Valami ilyen kifejezést használt. Mailáth József gr.: Ily váljágos időkben azt mondtam. Wekerle Sándor ministereinök: Akkor a nők, , szerencséje, hogy ő exczellencziája nem foglal el velük szemben olyan szigorú álláspontot. Egyébként a nők helyzete mellett szól az is, hogy igen illetékes egyházi férfiak fognak ő exczellencziájával szemben imádkozni a nők választójogáért. (Elénk helyeslés és derültség.) E kitérések után méltóztassék megengedni, hogy én odakonkludáljak, hogy méltóztassék elhinni, hogy aki a választójognak minden korlát nélkül való kiterjesztését kívánja, aki azt így egy egyszerű mondatba kívánja foglalni, mint Prohászka ő exczellencziája, — a jövőre és Balthazár ő méltósága már most, az megengedem, hogy igen egyszerű mondattal vonul fel, de igen egyszerűek volnának akkor a mi közállapotaink is, mert azt tartom, hogy ha rohamosan minden korlátozás nélkül valósítanék ezt meg, akkor egyben bizonyosak lehetünk abban, hogy sem a demokráczia, sem a nemzeti szempont soha nem érvényesül, hanem sirját lelné az, ami után a t. főrendiházi tag urak annyira törekszenek. En egyetértek Prohászka. ő exczellencziájávai abban, amit felhozott, hogy ennek a főrendiháznak egyik feladata, amint általánosan mondják, hogy mérséklőleg hasson. Én azonban azt hiszem, hogy ennek a magas testületnek ennél fontosabb feladatai is vannak és pedig feladata az, hogy minden körülmények közt őrködjék a magyar nemzeti szempontnak megóvása mellett, (Igaz ! Ugy van !) minden körülmények közt őrködjék a felett, hogy akkor, amikor kielégíteni kívánjuk a haladó kor igényeit, amikor a haladás mezejére lépünk, akkor különösen ügyeljünk arra, hogy megóvjuk nemzeti szent hagyományainkat és az azokból merített tanúságokat. (Igaz ! Ugy van !) Azt hiszem, ebben a tekintetben nem jutok ellentétbe ő nagyméltóságával. Abban sincs köztünk különbség, hogy a kérdések logikája követeli, hogy a választójog kiterjesztésével minél messzebb menjünk; azzal az indokolással szemben azonban, amelyet felhozott, amely igen korszerű és amelyet általa aosa a ha rigó itatnak, hogy t. i. választójogot Kell aduuik azért, mert a háború igazolta azt, hogy túl íyomóan a nép alsó rétegeire íehezedik válságos helyzetű íkneK a súlya, hogy azok nagyobb terhet viselnek, imnt mások, hogy, amint ő kifejezte, a parasit helyzete lényegesen rosszabbodott, mondom, e.izel az indokolással szemben határozottan ellentétes álláspontot kell elfoglalnom. (Helyeslés.) Igen veszélyes tétel ugy állítani oda a dolgot, mintha a közbajok terhe az alsó aéposztályokra nehezednék. Veszélyes és a valóságnak meg nem felelő, mert a közállapotok alapos megfigyelője épen az elleakező eredményre jut. A hadi szolgáltatásoknak leginkább fizikai terheit sokkal könynyebben viselik azok, akik a fizikai terhekhez és nehézségekhez hozzá vannak szokva, miat azok az osztályok, amelyek foglalkozásuknál fogva távolabb állnak azoktól. S ha a pénzügyi terheket vesszük, e tehertételeknél is elmentünk és el fogunk menni a tehermegosztás oly mértékéig, hogy