Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.

Ülésnapok - 1910-114

198 A FŐRENDIHÁZ CXTV. ÜLÉSE. bizottságában és plénumában részesült, mindenesetre növelte annak publicitását. A tárgyalt, kérdések három főtétel köré csoportosulnak. Az első a választójog terjedelme, tehát a jogkiterjesztés mértéke. A második a választójog gyakorlásának biztosítása, tehát az összeírás és a névjegyzék körüli eljárás czélszerü berendezése és a harmadik maga a választás, az arra- vonatkozó intézkedések. A jogkiterjesztés mértékének kérdésében két egymással szemben álló világáramlat ütközik össze. Az egyik a gyökeres jogkiterjesztést szinte önczélnak tekinti és az emberi egyetemes jogok jelszavát irja zászlajára, a íásik a történelmi jogfejlődés alapján állva a kulturális és értelmi tényezők vezetőszerepének fentartását és a neaizeti állameszme sértetlenségét vallja vezérgondolatának. A kormány javaslatán és a kapcsolatos munkálatokon vörös fonálként húzódik végig annak igazolásszerü tanúsítása, hogy a kontemplált törvény és az abban nyújtani czélzott választói jog, az analfabéták kizárása és a különböző jogczimek ellenére, mégis rászolgál az általános jelzőre. Én ugy vélem, hogy erre a jelszavas indoko-' lásra tulaj donképen szükségünk nincs. A törvényhozás csak azt tartozik megindokolni és a törvényhozás tagjainak is csak abban az irányban kell lelkiismeretükkel tisztában lenniök, hogy olyan választójogot adnak hazájuknak, amely ezt a fundamentális közjogi intézményt a koreszmék építő és nem romboló erejével viszi előbbre. (Igaz ! Ügy van! Helyeslés.) Nagy szellemek, a korukat megelőző lángelmék időnkint messze előre megvilágítják az emberi haladás ösvényét, de a nemzeteknek csak fejlődő képességüknek, összetartó erejüknek megfelelő ütemben lehet a leroskadás, a szertezüllés veszélye nélkül a messzire bevilágított utón haladniok. A választójogi reform irá-nya nemcsak a háború okozta demokratikus világáramlat, hanem a magyar törvényhozás hagyományainál fogva sem lehet más, mint megfontolt előrehaladás a demokratikus jogkiterjesztésnek az 1848-as törvényhozás által inaugurált utján. Ezért fogadhatjuk megnyugvással, hogy a javaslat az értelmi czenzus bázisán nyugszik, mert a jogkiterjesztésnek ez a rendszere biztosítja az átmenet zavartalanságát s mert ez a rendszer adja meg a választójognak azt a kívánatos rugalmasságát, amely azután a művelődés terjedésével önmagától tágul s fokozatosan az állampolgároknak a politikai jogokba még nem részes csoportjait is magába fogadja. A demokratikus választójog lényegéhez tartozik, hogy az nem öröklődik apáról-fiúra, hanem nyitva áll mindenki számára, aki az ehhez a joghoz megkívánt minimális értelmi czenzusnak megfelel. Elsőrendű állami érdek, hogy ennek az értelmi czenzusnak a megszerzése az állampolgárok számára nemcsak lehetővé, de kötelezévé is tétessék. Ezt szolgálja a kötelező népiskolai közoktatás. Méltóságos főrendek ! A hat évig tartó mindennapi elemi iskolai oktatást az 1868 : XXXVIII. t.-cz. tette kötelezővé. Ha ez a félszázados kulturtörvényünk végre volna hajt-va, akkor most nem vitáznánk a negyedik, vagy hatodik elemi iskolai osztály elvégzése, sem a többi czenzusok felett. Ennek az állami kulturmunkának lelkiismeretes végrehajtása után, melyhez a magyar nyelv kötelező tanítása is tartozik, annak idején önként el fognak enyészni azok a nehézségek, a nelyek ma még a választójog feltételeinek megállapításánál egymással szembe fordítják társadalmi osztályainkat s a választójog kellékei egy mondatba lesznek összefoglalhatók : választó minden ta|jeskoru magyar állampolgár. Amint hogy a kultúra magasabb fokán álló államoknak ebbe az egy mondatba összefoglalt választójogi törvényben benfoglaltatik az az értelmi czenzus, amelyet mi elemi iskolai oktatásunk fogyatékos voltának nyílt beismeréseképen ma még feltételként vagyunk kénytelenek beiktatni választójogi törvénykönyvünkbe. A választójognak általánossá tétele épen olyan elsőrendű feladat, mint a kötelező népoktatás, de ha a közöttük megállapítandó időbeli sorrendről van szó, ugy az oktatásnak kell elől járnia. Ugy vélem, megnyugvással fogad hatjuk tehát, hogy az előttünk levő javaslat a tiszta értelmi czenzust népiskolai törvényeinkkel összhangzatosan a hat elemi osztály elvégzésében állapította meg és számolva az oktatásügy rendezetlenségével, kerületi, adó-, ipari, alkalmazotti és egyéb jogezimeket is statuált, amelyek az oktatási ügy terén való elmaradottságunkból az állampolgárokra háruló hátrányokat enyhítik. Ami a választójog gyakorlati kihatását illeti, ezt számokban szokás kifejezni. A bizottsági jelentés is utal e számokra, de megvallom, rám nem voltak meggyőző hatással azok az ivekre terjedő, komplikált és süppedékes bázisra fektetett számit gátasok, melyeket a kormányjavaslat és a többi munkálat is tartalmaz. Min alapszanak ezek a számitgatások? Az 1910-iki népszámlálás adatain, tehát a nyolczadfél év eiőtt megejtett népszámláláson. Mintha e munka iat adathalmazát az azóta letűnt évek népmozgalmi eseményei meg nem zavarták és a négy év óta dúló világháború pusztításai halomra nem döntötték volna ! Ha a magyar ezredek világszerte elismert hősiességére gondolunk és arra a vérveszteségre, melylyel ezt a hírnevet kivívták : alapos kétségünk lehet aziránt, hogy van-e még értékük azoknak az 1910-ik évi arányszámoknak, melyek a magyar férfinépességnek az egész férfilakossághoz való arányát hirdetik? De ehhez hozzájárul még, hogy a népszámlálás alkalmával természetesen nem is vették tekintetbe azokat a jogezimeket, melyeket e javaslat felállítani kivan. A javaslat indokolásának harmados statisztikai része figyelmeztet is erre, midőn ezt mondja : »Küiönben is hangsúlyozzuk, hogy