Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.

Ülésnapok - 1910-113

178 A FŐRENDIHÁZ CXIII. ÜLÉSE. igénybe vegyem a méltóságos főrendek kegyes türelmét. A visszalépett elnök ur ő nagyméltósága, Barkóczy Endre gróf, a kormányban legutóbb történt változással kapcsolatban ugy vélte, hogy politikai lelkiismerete parancsolja az elnöki állástól való visszalépést, noha itt, a főrendiházban, a politikai pártok, mint ilyenek, nincsenek szervezve és nem működnek és noha az elnöki méltóság a maga vissza vonultságában még inkább megkiméltnek látszik a napi politika hullámcsapásaitól. Bármint álljon a dolog, a tény előtt meg kell hajolnunk. De nem térhetünk ezen tény felett napirendre anélkül, hogy a visszalépett elnök urnak működéséről meg ne emlékezzünk. És habár ő ugy érezhette magát egyénileg, mint talán egy exponált politikai irányzat képviselője, el kell ismernünk, hogy elnöki működésében semmiféle egyoldalúságnak tanújelét nem szolgáltatta. Ellenkezőleg, tőle telhető pártatlansággal felelt meg magasztos hivatala kötelmeinek, mindenkor hű maradt ezen magas ház hagyományaihoz és megőrizte annak méltóságát. Ügy vélem, méltóságos főrendek, hogy helyeslésükkel találkozom, amikor ezt a tényt megállapitom és ugyancsak helyeslésükre vélek számithatni akkor, amikor tiszteletteljesen indítványozom, hogy a főrendiház fejezze ki a visszalépett elnöknek az elnöki tiszt eredményes és sikeres betöltéséért őszinte köszönetét és elismerését. (Elénk helyeslés.) Méltóságos főrendek! A visszalépett elnök urat követte a legkegyelmesebb királyi elhatározás alapján az uj elnöknek hivatalbalépése nagyméltóságú Wlassics Gyula báró ő exczellencziájának személyében. Ha az uj elnök urat üdvözölni akarom, ugy látom, hogy nem szükséges az ékesszólás eszközeit keresnem, mert ő exczellencziájának politikai múltja annyira gazdag államférfiúi tettekben, alkotásokban, hogy azok mellett a szó hatalma teljesen másodrendűvé válik. Mint az ifjúság tanítómestere az egyetemi katedrán kezdette szélesebb körű köztevékenységét, mely diszes polczon egyben úttörő munkása volt a büntetőjogi szaktudásnak. A tanári székből a minis téri székbe lett meghiva, a magyar politikai v létnek egy olyan korszakában, amikor a politikai horizont tele volt sürü, sötét fellegekkel, villámczikázással és viharokkal. Nagyon természetes volt, hogy egy ilyen viharos korszakban a zajos helyeslés mellett nem nélkülözhette az ellenmondásokat sem. Volt azonban köztevékenységének egy oly nagy és széles terrénuma, mely felül állott minden vitatkozáson. Értem azt a nagy és közhasznú tevékenységét, melyet a magyar kultúra belterjes és széleskörű művelése terén kifejtett s amelyen, azt hiszem, biztosította magának minden igaz hazafi őszinte elismerését és háláját, A ministeri székből aztán a közigazgatási bíróság élére lett meghiva. E magas testület élén folytatta nagynevű elődjének hagyományát, mely oda irányult, hogy ezt a nagyfontosságú intézményt, mely hivatva van a ködgazgatási jogszolgáltatás törvényszerűségét biztosítani, hivatásának magaslatán fentartsa. Emellett talált magának időt arra, hogy a publiczisztika terén értékes hozzászólásaival gazdagítsa a közvéleményt; majd a nemzetközi jog, majd a közjog, vagy alkotmányjognak egy-egy fogas, fontos kérdése került tollának hegyére. Azokat oly szerencsés kézzel és oly alapos tudással világította meg, hogy méltán, mint a nemzeti vélemény képviselője állhatott a világ előtt. Mindezen tények eléggé igazolhatják és indokolhatják azt, hogy a méltóságos ház örömmel és bizalommal fogadja uj elnökét. De hozzáteszem, hogy én a mostani korviszonyoknak jelenségeiből is meritek egy mozzanatot annak indokolására, hogy ez a bizalmunk erősödjék. Ma olyan korszakot élünk, amikor harsány szózattal hangsúlyozzák és hirdetik az egyéni jogokat, de nézetem szerint épen olyan határozottsággal kell hangsúlyozni az egyéni kötelességeket is. Ma oly korszakot élünk, amikor az egyéni szabadságnak kultusza magasan virágzik, de ezen egyéni szabadság mellé oda kell tenni a közrend érdekeit és elmulaszthatatlan igényeit. Mindezek a törekvések, melyek ezen jelszavak alatt helyet foglalnak, mindezek a programmok nagy kulturális javakat jelentenek a nemzet számára, de a nemzet boldogulása attól függ, hogyan tudják a nemzet felelős államférfiai és törvényhozása ezeket a. jelszavakat szerencsés összhangzásba hozni. Az uj elnök ur ő exczellencziájának személye ezen kulturális javaknak szolgálatában állott; ezen kulturális javaknak szentelte munkásságát, alkotásait és ezen magas háznak legszebb hivatása épen az, hogy a kiegyenlítődés munkáját végezze. Szerencsésen összetalálkozik tehát ezen ház hivatása az elnök ur ő nagyméltóságának egyéniségével, ki munkás életével ezen programm mellett már bizonyságot szolgáltatott. Méltóságos főrendek! Mindezek után engedjék meg, hogy, talán a méltóságos főrendek nevében is, az elnök urat tiszteletteljesen és a legsdvélyesebben üdvözöljem azzal a hő kívánsággal: kisérje őt működésében az Isten áldása, szolgáljon az ő működése a trón támaszára, a nemzet javára, ezen ház méltóságának megőrzésére és tekintélyének folytonos erősbödésére. (Élénk éljenzés.) Elnök.' A magam részéről hálás köszönetet mondva ő nagyméltóságának kegyes üdvözlő szavaiért, azt hiszem, kimondhatom, hogy a méltóságos főrendek egyértelmű hozzájárulással fogadják ő nagyméltóságának azon indítványát, mely hivatali elődöm iránt a ház háláját tolmácsolja s méltóztatnak elhatározni ennek jegyzőkönyvileg való megörökítését s a lemondott elnök ur ő nagyméltóságával való közlését. (Helyeslés.) Áttérve ezek után az elnöki előterjesztésekre, bemutatom a képviselőház elnökének kétrend* béli átiratát, melyek szerint a képviselőház a jövedelemadóról és a vagyonadóról szóló törvények módosításáról és kiegészítéséről, a hadinyereségadóról szóló törvény hatályának meghosszabbitá-