Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.
Ülésnapok - 1910-100
10 A FŐRENDIHÁZ C. ÜLÉSE. lajdonképeni tárgyától. Fel kell említenem a közelmúlt egy végtelenül sajnálatos, sőt egyenesen szomorú eseményét, a cseh aninestiát. Igaz meggyőződésem, hogy ez a szerencsétlen császári rendelet, mely a Habsburg-házért karczoló minden becsületes katonában a legnagyobb elkeseredést keltette, soha, de soha nem születhetett volna meg, ha Magyarország kormányelnöki székében Tisza István gróf ül továbbra is. Sőt merem állítani, hogy akkor sem születhetett volna meg, ha Esterházy Móricz gróf ur homogén alkotmánypárti kormány élén áll. Mind a ketten feltétlenül a maguk teljes súlyát, befolyását, a magyar államnak a monarchia másik felére gyakorolható minden hatalmát helyezték volna szembe azokkal a körökkel, amelyek ennek a rendeletnek megjelenését sürgették és amelyek Ausztriát a triálizmus felé való züllés szomorú útjára viszik. Méltóságos főrendek! Újból engedelmet kell kérnem arra, hogy alaptémámtól eltérhessek. Igazán csak egész röviden, de foglalkoznom kell két, nézetem szerint alapjában véve mégis csak egy kérdéssel: a választójog radicális kiterjesztésével és a triálizmussal. A két kérdés között kapcsolatot látok. Mind a kettőnek, a triálizmusnak is, a választójog radikális kiterjesztésének is ugyanaz volt az akadálya: Tisza István gróf személye. A volt ministerelnök, míg idehaza vasból készült gátként szállott szembe minden olyan áramlattal, mely a ma divatos és sietve kijelentem, idejemúlt, megkorhadt választási rendszerből egyszerre, minden átmenet nélkül akar átcsapni a másik, szélsőségesen radikális végletbe, másrészről óriási egyéniségének egész energiájával rajta tartotta erős kezét a monarchia ütőerén és nem engedett érvényesülni, kifejlődni semmiféle olyan törekvést, amely a monarchia mai közjogi alapjának megingatására, megváltoztatására irányult. A választójog sürgős megvalósítását kilátásba helyező legfelső kézirat és az osztrák amnestiarendelet egy és ugyanazon forrásból származik. Vájjon messzefekvő-e a gondolat, hogy ugyanazon erők és befolyások érvényesültek az egyiknek a születésénél, amelyek a másikat világrahozták? Nem logikus következtetés-e, hogy ezek közül a boldogtalan ikrek közül ezért kellett megszületni az egyiknek, hogy a másik is napvilágot láthasson és hogy azok az előkelő idegenek, akik Tisza István gróf eltávolítása érdekében tettek meg mindent, csupán azért erőltették a választójogot, mert igazi triálista czéljaikat be nem vallhatták, mert éles szemmel hamar észrevehették, hogy kőnek, amelyben Tisza István gróf megbotoljék, a bevallható és hirdethető választójog is eléggé alkalmas ? Igazán nem kívánom ő Felsége legmagasabb személyét a napi politika vitáiba bevonni. Uralkodók tetteiért mindig a tanácsadók a felelősek. Az osztrák amnesztia-rendeletért szintén. A magyar ministerelnök, a korona egyik tanácsadója, épen ugy felelős érte a magyar nemzetnek, mint a többi tanácsadó a történelemnek. • Méltóságos főrendek! Nem vagyok ellensége a választójog kiterjesztésének. Ellenkezőleg hirdetem és vallom, hogy meg kell érteni az uj kor szellemét, végleg, örökidőre szakitanunk kell a szomorú múlttal, mely lelketlen baromként áruba bocsájtotta a teremtés koronáját: az embert. Szakitanunk kell vele és egyenlővé kell tennünk mindenkit, akit emberré formált a természet. De nem szabad végletből végletbe csapni a jogok adásánál sem. Hiszen a választójog valójában csak eszköz arra, hogy oly politika, oly közigazgatás legyen folytatható, amely a nemzet minél szélesebb rétegeinek gazdasági, erkölcsi és kulturális érdekeit előmozdítja. Ezt a politikát a kormány választójog nélkül is folytathatja, a közigazgatást ennek a czélnak megfelelően választójog nélkül is irányithatja. Méltóságos főrendek! Hivatásos katona vagyok. Hónapokat töltöttem a hareztereken. Sok mindenről hallottam a katonákat beszélni. Hitemre és lelkiismeretemre mondom, a választójogról soha. Higyjék el, méltóságos főrendek, a katonáknak kisebb gondjai is nagyobbak a választójognál; sokkal fontosabb számára, hogy odahaza öt apró porontya éhezik, mert a hadisegély kevés, fázik, mert szén nincs, mezítelen, mert a posztó ára több, mint amennyi apja, ükapja minden vagyona. Nagyméltóságú ministerelnök ur, ezek a sürgős, az égető, a fontos kérdések. Fontosabbak az ITJ ministeriumoknál, fontosabbak a választójognál, fontosabbak mindennél. Ezeknek a megjavítására alakítsanak kabinetet az urak és a frontokon álló embermilliók hálája köszönti önöket. A választójogot pedig hagyják a háború utáni időkre, amikor jobban elbírja az ország a gyökeres reformokat. Igen, döntsön az ország. De az ország döntsön s ne üres falvaknak kelljen szavazniok. Mert, Istenemre mondom, ha hazatérnek a harezosok, a választójogért egyetlen kar sem emelkedik fenyegetően, de zúznak, törnek az öklök, ha virulóan hagyott házuk táján nyomor, éhség és züllés köszönti őket. (Helyeslés.) Csekonícs Sándor gr. jegyző: Somssich László gróf! Somssich László gr.: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! Ha azon fontos feladatokat tekintjük, amelyeket az előttünk fekvő törvényjavaslat által alkotandó uj ministeriumokra ruházunk, nagy várakozásokat füzünk hozzá. Mikor ennek kifejezést adok, bátor vagyok kifejezést adni annak az érzésemnek is, hogy remélem, hogy ezek a várakozások valóra is fognak válni. Főleg abbeli reménységemnek akarok kifejezést adni, hogy a háborúról a békére való átmenet ügyét kezelő ministerium bőségesen fog foglalkozni mezőgazdasági kérdésekkel. Az ország mezőgazdasága az, amelyet elsősorban kell szem előtt tartani.
