Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.

Ülésnapok - 1910-100

10 A FŐRENDIHÁZ C. ÜLÉSE. lajdonképeni tárgyától. Fel kell említenem a közelmúlt egy végtelenül sajnálatos, sőt egyene­sen szomorú eseményét, a cseh aninestiát. Igaz meggyőződésem, hogy ez a szerencsétlen csá­szári rendelet, mely a Habsburg-házért kar­czoló minden becsületes katonában a legnagyobb elkeseredést keltette, soha, de soha nem szület­hetett volna meg, ha Magyarország kormány­elnöki székében Tisza István gróf ül továbbra is. Sőt merem állítani, hogy akkor sem szület­hetett volna meg, ha Esterházy Móricz gróf ur homogén alkotmánypárti kormány élén áll. Mind a ketten feltétlenül a maguk teljes súlyát, befolyását, a magyar államnak a monarchia másik felére gyakorolható minden hatalmát he­lyezték volna szembe azokkal a körökkel, amelyek ennek a rendeletnek megjelenését sürgették és amelyek Ausztriát a triálizmus felé való züllés szomorú útjára viszik. Méltóságos főrendek! Újból engedelmet kell kérnem arra, hogy alaptémámtól eltér­hessek. Igazán csak egész röviden, de foglalkoz­nom kell két, nézetem szerint alapjában véve mégis csak egy kérdéssel: a választójog radi­cális kiterjesztésével és a triálizmussal. A két kérdés között kapcsolatot látok. Mind a kettő­nek, a triálizmusnak is, a választójog radikális kiterjesztésének is ugyanaz volt az akadálya: Tisza István gróf személye. A volt minis­terelnök, míg idehaza vasból készült gátként szállott szembe minden olyan áramlattal, mely a ma divatos és sietve kijelentem, idejemúlt, megkorhadt választási rendszerből egyszerre, minden átmenet nélkül akar átcsapni a másik, szélsőségesen radikális végletbe, másrészről óriási egyéniségének egész energiájával rajta tartotta erős kezét a monarchia ütőerén és nem enge­dett érvényesülni, kifejlődni semmiféle olyan törekvést, amely a monarchia mai közjogi alap­jának megingatására, megváltoztatására irányult. A választójog sürgős megvalósítását kilátásba helyező legfelső kézirat és az osztrák amnestia­rendelet egy és ugyanazon forrásból származik. Vájjon messzefekvő-e a gondolat, hogy ugyanazon erők és befolyások érvényesültek az egyiknek a születésénél, amelyek a másikat világrahozták? Nem logikus következtetés-e, hogy ezek közül a boldogtalan ikrek közül ezért kellett megszületni az egyiknek, hogy a másik is napvilágot láthasson és hogy azok az előkelő idegenek, akik Tisza István gróf eltávolítása érdekében tettek meg mindent, csupán azért erőltették a választójogot, mert igazi triálista czéljaikat be nem vallhatták, mert éles szemmel hamar észrevehették, hogy kőnek, amelyben Tisza István gróf megbotoljék, a bevallható és hirdethető választójog is eléggé alkalmas ? Igazán nem kívánom ő Felsége legmagasabb személyét a napi politika vitáiba bevonni. Uralkodók tetteiért mindig a tanácsadók a felelősek. Az osztrák amnesztia-rendeletért szintén. A magyar ministerelnök, a korona egyik tanácsadója, épen ugy felelős érte a magyar nemzetnek, mint a többi tanácsadó a történelemnek. • Méltóságos főrendek! Nem vagyok ellensége a választójog kiterjesztésének. Ellenkezőleg hir­detem és vallom, hogy meg kell érteni az uj kor szellemét, végleg, örökidőre szakitanunk kell a szomorú múlttal, mely lelketlen baromként áruba bocsájtotta a teremtés koronáját: az em­bert. Szakitanunk kell vele és egyenlővé kell tennünk mindenkit, akit emberré formált a ter­mészet. De nem szabad végletből végletbe csapni a jogok adásánál sem. Hiszen a választójog való­jában csak eszköz arra, hogy oly politika, oly közigazgatás legyen folytatható, amely a nemzet minél szélesebb rétegeinek gazdasági, erkölcsi és kulturális érdekeit előmozdítja. Ezt a politikát a kormány választójog nélkül is folytathatja, a közigazgatást ennek a czélnak megfelelően válasz­tójog nélkül is irányithatja. Méltóságos főrendek! Hivatásos katona va­gyok. Hónapokat töltöttem a hareztereken. Sok mindenről hallottam a katonákat beszélni. Hi­temre és lelkiismeretemre mondom, a választó­jogról soha. Higyjék el, méltóságos főrendek, a katonáknak kisebb gondjai is nagyobbak a választójognál; sokkal fontosabb számára, hogy odahaza öt apró porontya éhezik, mert a hadi­segély kevés, fázik, mert szén nincs, mezítelen, mert a posztó ára több, mint amennyi apja, ükapja minden vagyona. Nagyméltóságú ministerelnök ur, ezek a sürgős, az égető, a fontos kérdések. Fontosabbak az ITJ ministeriumoknál, fontosabbak a választó­jognál, fontosabbak mindennél. Ezeknek a meg­javítására alakítsanak kabinetet az urak és a frontokon álló embermilliók hálája köszönti önöket. A választójogot pedig hagyják a háború utáni időkre, amikor jobban elbírja az ország a gyökeres reformokat. Igen, döntsön az ország. De az ország döntsön s ne üres falvaknak kelljen szavazniok. Mert, Istenemre mondom, ha haza­térnek a harezosok, a választójogért egyetlen kar sem emelkedik fenyegetően, de zúznak, tör­nek az öklök, ha virulóan hagyott házuk táján nyomor, éhség és züllés köszönti őket. (Helyeslés.) Csekonícs Sándor gr. jegyző: Somssich László gróf! Somssich László gr.: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! Ha azon fontos fel­adatokat tekintjük, amelyeket az előttünk fekvő törvényjavaslat által alkotandó uj ministeriu­mokra ruházunk, nagy várakozásokat füzünk hozzá. Mikor ennek kifejezést adok, bátor va­gyok kifejezést adni annak az érzésemnek is, hogy remélem, hogy ezek a várakozások valóra is fognak válni. Főleg abbeli reménységemnek akarok kifejezést adni, hogy a háborúról a békére való átmenet ügyét kezelő ministerium bőségesen fog foglalkozni mezőgazdasági kérdé­sekkel. Az ország mezőgazdasága az, amelyet elsősorban kell szem előtt tartani.

Next

/
Oldalképek
Tartalom