Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.

Ülésnapok - 1910-112

J62 A FŐRENDIHÁZ CXII. ÜLÉSE. Még két megjegyzésére legyen szabad felelnem ő méltóságának. A köz- és az egyéni érdekről beszél. Bocsánatot kérek, a kormányzatnak nem lehet más kötelessége, mint az, hogy a még oly szűken lévő készletek igazságos elosztásáról gondoskodjék, mert bármely egyes egyéneknek előnyben való részesítése feltétlenül annyi, meg annyi más egyén kárositásával jár. Ezért vannak ezek az intézkedések, melyek esetleg egyént is érintenek, de amelyek szükségesek. (Mozgás.) Ami pedig a kivitelt illeti, erre vonatkozólag már azt mondhatom, hogy habár saját ministerségem alatt, sajnos, igen kevés készlettel és oly czikkel rendelkeztem, amelyeket Ausztriába ki lehetett volna vinni kompenzáczióval, mégis egy czikket sem vittek ki kompénzáczió nélkül. Mert pl. zöldségkívítelért sikerült textilárut és vasárut szerezni, (Helyeslés.) a burgonya fejében kávét és egyéb kompenzácziót kaptunk és ma, amikor a jövő évi termés értékesitéséről van szó, ismét bejelenthetem, hogy nem a magam részéről, de az egész magyar felelős kormány részéről folytatódnak tárgyalások azon fölöslegeket illetőleg, amelyeket a jövő évben át fogunk engedhetni Ausztriának, hogy azokért igenis kompenzácziókat nyerjünk iparezikkekben. Kérem a méltóságos főrendeket, méltóztassanak ezeket tudomásul venni. (Helyeslés.) Elnök: Kérdem a méltóságos főrendeket, méltóztatnak-e a közélelmezési mínister ur és a íöldmivelésügyi minister ur által adott választ tudomásul venni? (Igen!) A méltóságos főrendek a választ tudomásul veszik. Következik a napirend szerint az igazoló bizottság jelentése a főrendek névjegyzékének folytatólagos kiigazítása és Manaszy Baroo György báró vágyom képesítés elismerése és királyi meghívó levél kieszközlése iránt benyújtott kérvényéről. Kérem, méltóztassék felolvasni. Radvánszky Albert b. jegyző (olvassa a jelentést). Elnök : Kivan • valaki a jelentéshez hozzászólni í (Nem!) Ha szólni senki sem kivan, kérdem : méltóztatnak a bizottság javaslatát elf ogadin ? (Igen !) Kimondom tehát a határozatot, hogy a főrendiház az igazoló bizottság javaslatait elfogadván, Esterházy Imre gróf neve a főrendek jegyzéke IX. fejezetének B. (Grófok) rovatából, Solymosy László báró neve pedig ugyanazon fejezet C, (Bárók) rovatából elhalálozás folytán töröltetik. Burián István báró neve a főrendek névjegyzékének X/B. fejezetében Burian István grófra igazi ttatik ki. Egyúttal kimondja a főrendiház, hogy Manaszy Barco György bárónak az örökös főrendiházi tagságra való képesítését elismeri és felhatalmazza az elnökséget a királyi meghívó levél kieszközlésére ; főrendiházi tagsági jogát azonban csak akkor lesz jogosítva gyakorolni, ha országgyűlési képviselői megbízatása megszűnik. Következik a jövedelemadóról és a vagyonadóról szóló törvények módosításáról és kiegészítéséről, a hadinyereség-adóról szóló törvény hatályának meghosszabbításáról, valamint egynémely adónem után fizetendő hadipótlékról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Kérem a bizottsági jelentés felolvasását. Radvánszky Albert b. jegyző (olvassa a bizottsági jelentést). Elnök : Kíván valaki a javaslathoz szólni ? Vigyázó Ferencz gr. jegyző: Zsigmondy Jenő dr. ! Zsigmondy Jenő dr.: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! Azt hiszem, nincs senki ebben a házban, de a házon ldvül sem, ald be nem látná azt, hogy olyan óriási terhek mellett, melyeket ma az állam a háború következtében magára vállalt, okvetlenül szükséges, hogy az állam pénzügyei és a pénzügyi források lehetőleg kiaknáztassanak és a polgárok áldozatkészsége az adófizetés tekintetében fokozott, sőt legfokozottabb mértékben is igénybe vétessék. Magam is teljesen megvagyok erről győződve és elismerem, hogy igenis ez feltétlenül szükséges. Ennek daczára kénytelen vagyok kijelenteni, hogy a törvényjavaslatot, amint előttünk fekszik, még általánosságban sem fogódom el és leszek bátor egy határozati javaslatot előterjeszteni, melyben kérem, hogy a nagyméltóságú főrendiház ehhez szintén hozzájárulni méltóztassék. Engedjék meg, méltóságos főrendek, hogy ezen javaslatomat indokoljam. Minden törvénynek egyik kelléke az, hogy világos és érthető legyen, hogy minden honpolgár, aki azt a törvényt kezébe veszi és elolvassa, tudja is, hogy voltakép a törvényhozás mit akar. Sajnos, hogy általában a mi adóügyi és pénzügyi törvényeink többé-kevésbé az érthetetlenség homályában mozognak, ugy hogy tág tere nyílik mindenféle kombinácziónak és a törvényhozó, mikor- a törvényt meghozza, tulaj donképen azt sem tudja, hogy milyen törvényt hozott és annak milyen következményei vannak. Mikor pl. a hadinyereségadóról szóló javaslatot elfogadtuk, azt hiszem mindnyájan, ahányan vagyunk, egészen mást gondoltunk, hogy mi rejlik a hadinyereségadó alatt. Azt gondoltuk, hogy a hadiszállítók lesznek alaposan megadóztatva, pedig azt látjuk, hogy tulaj donkép nem erről van szó, hanem megadóztatandó jövedelemtöbbletekről, bár ma' gában véve szintén helyes. Mikor az állampolgárokat ilyen súlyos adókkal akarjuk megterhelni, mikor több, mint 150.000 uj adózónak az érdekéről van szó, megkívánhatja az az adózó polgár, hogy az a törvény, melylyel neki ezen terheket a vállára rakjuk, olyan legyen, hogy azt meg is értse. Már pedig, aki ezt a törvényt elolvassa. as.t hiszem, teljesen egyetért velem abban, hogy ez a törvény tulajdonkép érthetetlen. Ez az adózóknak egy egész csomó rejtvényt ad fel, melyeknek megfejtése csak a legnagyobb nehézségekkel le* hetséges. Én magam még fiatal koromban igen