Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.

Ülésnapok - 1910-112

160 Á FŐRENDIHÁZ CXII. ÜLÉSE. múltban szükségesekké vált intézkedésekről beszélek, amelyek a közélelmezés biztosítására és a hadsereg szükségleteinek fedezésére elkerülhetetlenek voltak, meg kell jegyeznem, hogy ezek egyenként mind csak kisegitő eszközök és nem is lehetnek mások, mert hiszen rendszeres gazdálkodási tervezetet megalkotni és végrehajtani csak akkor lehet, amikor még módunkban áll esetleg az egész termést kézbevenni és azzal azután megfelelő gazdálkodást folytatni. Teljes mértékben méltányolom mindazon kifogásokat, amelyek a rekvirálás ellen emeltettek. A rekvirálás is ezen kisegitő eszközök közé tartozik. Azonban a rekvirálás szükséges volt, — nem Ausztria szükségleteinek fedezésére, mert amint azt már nyíltan kijelentettem és amint erre nézve már illetékes helyről is nyilatkoztam, — nem állott módunkban a múltban Ausztria hiányait pótolni s Ausztriát kisegíteni. Módunkban állhat és talán fog állani, ha lehetséges lesz a termés teljes mértékben való lefoglalása. Ami az idei termés lefoglalását illeti, amelylyel ő méltósága hosszasan foglalkozott, több rendbeli szisztémáról volt szó. A Sedlmeyer-féle és a Cséryféle teóriák is szóvátétettek, amelyek a lefoglalandó készletek kontingentálását tekintik a legszerencsésebb megoldásnak. Hiszen a Sedlmeyerés' a Cséry-féle teória többé-kevésbbé nem egyéb, mint a szükséges készletek kivetése az egyes törvényhatóságokra, egy bizonyos kulcs szerint, hogy ezen az utón biztosittassék a termés egy bizonyos mennyiségének szabad forgalma. A termés egy mennyiségét, a mai háborús gazdálkodási viszonyok között átengedni a szabad forgalomnak teljes lehetetlen, ö méltósága arra utalt, hogy bizonyos mennyiségeknek szabad kivitelét Ausztriába meg lehet engedni. Erre vonatkozólag csak arra legyen szabad utalnom, hogy hiszen ma minden egyes vaggon élelmezési czikk, amelynek kivitelét Ausztriába megengedném, 'csak a legnag^yobb árdrágításnak és a legmesszebbmenő uzsoráskodásnak nyílt megengedését jelentené. (Mozgás.) Méltóztassék tudomásul venni, hogy ma egy vaggon zsírnak kivitele, illetőleg az árdifferenczia a szállítási költség és az önköltség között nem kevesebb, mint 130.000 K. (Mozgás.) A magam részéről, amióta hivatalomat elfoglaltam, a legnagyobb szigorral arra törekedtem, hogy amennyiben egyáltalában árut adunk Ausztriának és amennyiben ez saját szükségleteinek tekintetbevétele mellett lehetséges, ez csakis maximális áron történjék. (Helyeslés.) Ezért vannak szállítási engedélyek és ezért szabályozza a közélelmezési kormányzat egyesegyedül az élelmiczikkek kivitelét. (Helyeslés balfelöl.) Hiszen felmerül a kérdés, hogy ha már feleslegeink vannak, miért ne történjék ezen feleslegek szabad értékesítése a magánforgalom érdekében? De méltóztassanak tekintetbe venni, hogy a mai hábo rus viszonyok között lehetetlen egyes egyéneket jogtalanul ilyen óriási nyereséghez hozzájuttatni. Ezek a nyereségek meglehetnek és meg kell, hogy legyenek ; de a magam részéről, amennyire szerény erőmtől kitelik, igyekezni fogok ezen nyereségeket a köz részére és nem egyes egyének részére megszerezni. (Helyeslés.) Ebből indult ki az egész termésrendelet. Lehet, hogy kivitelére vonatkozólag igen jogos kifogások emelhetők. Elvégre ezen termésrendeletet a legnagyobb nyilvánosság mellett és az összes érdekeltek bevonásával letárgyaljuk s nagy hálával fogadok minden olyan eszmét, amely ezen rendelet egyes pontozatainak javítását teszi lehetővé. Arról azonban le nem mondhatunk, hogy a mai háborús gazdaságban, amely oly óriási áldozatokat követelt a nemzet gazdasági életétől, a jelen pillanatban mindazon előnyöket és mindazon termelési eredményeket, amelyek az ország saját szükségletén felül mutatkoznak, közczélra és a köz érdekében foglaljuk le és gyümölcsöztessük. Ezeket voltam bátor megjegyezni és kérem a méltóságos főrendeket, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassanak. (Helyeslés.) Elnök : A föklmivelésügyi minister ur kivan szólni. Serényi Béla gr. földmivelésügyi minister: Nagyméltóságú elnök ur ! Méltóságos főrendek ! A méltóságos főrend kérdést iatézett hozzám, amelyben kételyeit fejezte ki aziránt, hogy tekintettel arra, hogy a szemes termés rekvirálása és a cséplőgépnél való lefoglalása meg fog történni, ez esetleg a termelést nem csökkenti-e? Ugy-e bár jól értettem? Inkey Pál b.: Igen ! Serényi Béla gr. földmivelésügyi minister: És kérdezte, hogy a magam részéről erre nézve mi a véleményem 1 Kiegészítőlég arra, amit tisztelt barátom és kollégám mondott, vagyok bátor a következőket megjegyezni : Arra nézve, hogy minden termés azon pillanatban, amelyben meg lehet fogni, lefoglaltassék, nekem mindenféle adataim vannak. Egy ország sem ment bele abba, — akármilyen értékes helyről és bármennyire megfontolaudó propozicziók jöttek is bármely irányban, — hogy a háború alatt ilyen veszedelmes kísérletet tehetett volna. Minden ország, ugy Francziaország, mint Németország és Ausztria is iparkodott a termést abban a pillanatban, amelyben megfogható, megfogni és az egész gazdálkodást államilag elvégezni. A tisztelt barátom elfelejtette, vagy talán szándékosan nem hozta elő azt, amit kiegészítőlég megmondhatok, hogy mi bizonyos harmóniában, bizonyos kötelezettségben vagyunk a németekkel és az osztrákokkal szemben is, ami nem azt jelenti, hogy egyforma fejkvótákat fogunk adni, mert minden ország a fejkvótát saját viszonyai szerint rendezi be, de az államok a gazdálkodást egymással szemben kötelezőleg vállalják. Méltóztassanak tudatában lenni annak, hogy hiszen már a háború ötödik évében vagyunk s hogy minél tovább tart a háború, annál rosszabbak lesznek a viszonyok. Az, aki kormányon van és az