Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.
Ülésnapok - 1910-112
1910—1915 A FŐRENDIHÁZ CXIL ÜLÉSE 1918 június 3-án, hétfőn Günther Antal dr. elnöklete alatt. Tárgyai: Elnöki előterjesztések. — Az igazoló bizottság jelentése. — Inkey Pál b. interpellációja közélelmezési ügyekben és a közélelmezési hivatalt vezető, valamint a földmivelósügvi ministorek válasza. — A jövedelemadóról "ós a vagyonadóról szóló törvények módosításáról ós kiegészítéséről alkotott törvény hatályának meghosszabbításáról, valamint egynémely adónem után fizetendő hadipótlókról, továbbá a vagyonátruházási illetékekről beterjesztett törvényjavaslatok tárgyalása. — Az ülés jegyzökönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak: Popovics Sándor, Windisch-Graetz Lajos hg., Zichy Aladár gr., Serényi Béla gr. (Az ülés kezdődik cl. u. 5 óra 10 pereskor.) Günther Antal elnök: Az ülést megnyitom. A jegyzőkönyv vezetésére Radvánszky Albert báró, a szólni kívánók jegyzésére Vigyázó Ferencz gróf jegyző urakat kérem fel. Jelentem a méltóságos főrendeknek, hogy a naplóbiráló bizottság f. évi június ós Julius havára naplóhitelesitőkül Heinrieh Gusztáv és Rákosi Jenő bizottsági tagokat küldte ki. Tudomásul szolgál. Méltóságos főrendek ! Fájdalommal jelentem, hogy a legutóbbi ülésünk óta lefolytrövid idő alatt ujabb veszteségek érték a főrendiházat. Május 9-én halt meg Pozsonyban 78 éves korában Esterházy 7 Imre gróf örökösjogu főrend. Kiterjedt rokonság gyászolja benne a közügyek iránti érdeklődésben mindig kiváló főúri család köztiszteletben álló nesztorát, ki a háznak már az 1868-iki országgyűléstől fogva, tehát majdnem egy teljes félszázadon át tartozott a kötelékébe. Másik veszteségünk Tomassich Miklósnak május 29-én bekövetkezett elhunytával ért, ki e háznak egy ideig országzászlósi kiváló méltóságánál fogva, utóbb pedig, — 1913 óta, — élethossziglan való kinevezés alapján volt tagja. Nagy politikai és tudományos készültséggel lépett a megboldogult a közpályára, melyen tehetségei csakhamar vezetőszerepre emelték a társországok politikai életében s megnyitották számára az érvényesülés útját a közjogunk szerint legmagasabbak közé tartozó állásokig. Alig 30 éves korában már élén állott a horvát unión ista nemzeti pártnak, 1903-ban hoxvát-szlavon-dalmát miniszterré, 1910-ben Horvát-Szlavon-Dalmátországok bánjává neveztetett ki. Kormányzati működésében és parlamenti felszólalásaiban egyaránt megnyilatkozott hűséges ragaszkodása a társországokkal fennálló történelmi és közjogi kapcsolathoz s lojális állásfoglalása az annak meglazitására irányuló törekvések ellen, Ez a szellem hatotta át utolsó politikai felszólalását is, melylyel közéleti nyilvános szereplésétől ebben a házban búcsúzott el, hogy azontúl egészen tudományos tevékenységének éljen. Java férfikorában kettészakadt érdemes életpályája maradandó emléket biztosit nevének nemcsak nemzete, hanem az egész magyar közélet kegyeletében is. A méltóságos főrendek bizonyára hozzájárulnak azon indítványomhoz, hogy mindkét elköltözött tagtársunk emlékét jegyzőkönyvileg örökítsük meg s méltóztatnak tudomásul venni az elnökség azon intézkedését, hogy Esterházy Imre gróf ravatalára e kegyelet jeléül koszorút helyeztetett. Tomassich Miklós emlékével szemben a kegyeletnek ezen szokásos adóját azon okból nem róhatta le, mert haláláról és végtisztességéről elkésve értesült s így a ház részvétét csak az elhunyt özvegyéhez intézett táviratban tolmácsolhatta. Még két volt tagtársunk hunyt el a közelebbi napokban : Radvánszky Géza báró és Kornis Károly gróf, akik bár az utóbbi időben joguk gya'korlatának szünetelése miatt nem tartoztak szorosabb értelemben e ház tagjai sorába, de ugy a régi kötelék emlékével, mint a közéletben főként közgazdasági téren kifejtett tevékenységükkel szintén résztvevő kegyeletünket idézik fel. Indítványozom, hogy az ő emléküket is örökítsük meg mai ülésünk jegyzőkönyvében. Méltóztatnak elfogadni ? Azt hiszem, kimondhatom, hogy kegyeletes kötelességeink teljesítése iránt tett mindezen előterjesztéseimhez méltóztatnak hozzájárulni.
