Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.

Ülésnapok - 1910-100

>

: A FŐRENDIHÁZ C. ÜLÉSE. arról, hogy ezen a téren is az uj kormány taposott ösvényeket talál, a kezdet nehézségei itt is le vannak győzve. Ezen fontos ügyet fejleszteni és szélesíteni kell, ujabb intézkedésekkel és meszszebb menő áldozatokkal, de itt se feledkezzünk meg azokról, akik e művet a legnehezebb időkben megkezdték. A törvényjavaslatnak a főrendiház bizottságában való tárgyalása alkalmából egyik főrendiházi tag, — gondolom Chorin ő méltósága, — felhozta, hogy a kivándorlási ügyek is a közegészségügyi ministerium hatáskörébe volnának utalandók. Chorin Ferencz: A közjólétibe! Mailáth József gr.: Bocsánatot kérek, én ugy olvastam, akkor nyomdahiba volt. Ami a kivándorlás kérdését illeti, a kivándorlási tanács ötös bizottságának még 1916-ban, mikor a konfliktus Amerikával még nem ütött volt ki, vagyis amikor még Amerika nem üzent szövetségesünknek háborút, az országban elterjedt azon nézettel szemben, hogy a háború után közvetlenül a kivándorlás meg fog szűnni és visszavándorlássá fog alakulni, az volt a véleménye, hogy a háború után is erős kivándorlási mozgalom lesz, a visszavándorlás pedig csak átmeneti jelenség lesz. Nekem méltóságos főrendek ez a nézetem most megváltozott, a háború után nagyobb lesz a visszavándorlás, mint a kivándorlás és ezért különösen a visszavándorlók sorsával kell máijó eleve foglalkoznunk, hogy azok, akik bármely okból visszavándorolnak, jól érezzék magukat, ha haza jönnek és ne legyenek kényszerítve ismét visszavándorolni és itt nem tudom eléggé kérni az illetékes tényezőket, hogy a visszavándorlók ügyével idejében és oly előrelátással foglalkozzanak, hogy különösen az első visszavándorlók, — és ettől fog igen sok függni, — ne térjenek vissza, mert az a visszavándorlást egyszerre meg fogná akasztani. Végül tudatában vagyok annak, hogy a demobilizáciő maga és az azzal összefüggő intézkedések egész sorozata egyike a legnehezebb kérdéseknek. Ezt gyorsan és egyöntetűen el kell intézni, azért jó lesz, ha az a szerv, amely ezen teendőkkel meg lesz bizva, már előre tudja: mi a teendője és meddig mehet, mert szomorúan tapasztaljuk azt, hogy minél több ministerium és annak kebelében minél több osztály foglalkozik egy és ugyanazon ügygyei, annál lassabban, annál rosszabbul lesz az elintézve. Azért intézze tehát a demobilizációt és az azzal összefüggő kérdéseket, — mert itt a gyorsaság a fő, — teljhatalommal egy oly szerv, oly egyén, aki felelős legyen a parlamentnek, ne engedjük meg itt az eltolási rendszert és ne végezzünk el mindent későn és félig. Ha az uj ministeriumokat nem azért szaporítja a kormány, hogy uj állásokat létesítsen, hogy uj ambíciókat kielégítsen, hogy az állások utáni versengésnek egy bizonyos határt szabjon és az összes politikai érdekeket kielégítse, hanem azért, hogy az ügyek menetét egyszerűsítse, gyorsítsa és hatásossá tegye, hogy az összetartozó, egymást kiegészítő ügyeket összegyűjtse és ha azoknak élére szakférfiak fognak kerülni, kik az életet, az embereket ismerik és elég erélylyel birnak, akkor az uj ministeriumokat örömmel üdvözlöm és a kormánynak ezen szándékát a magam csekély erejével és tapasztalatával szívesen fogom támogadni. (Élénk helyeslés.) Csekonics Sándor gr. jegyző: Pálffy-Daun József gróf. Pálffy-Daun József gr.: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! Elsősorban azt akarom kijelenteni, hogy a javaslatot elfogadom. Nem azért fogadom el, mert bizalommal vagyok a kormány működése iránt, vagy mert meggyőződésem, hogy a javaslatban kontemplált reformokra szükség van, hanem csupán azért, mert azt hiszem, hogy ezekben a súlyos időkben kötelessége a törvényhozás minden tagjának a kormányok működését annyira megkönnyíteni, amennyire az módjában áll, ha hazafias lelkiismerete nem látja veszedelemben az ország legfőbb javait. A jövőben is el akarok fogadni minden olyan javaslatot, amely a kormány működését pillanatnyilag megkönnyíti és lehetővé teszi, hogy az államhatalom könnyithessen a háborús terhek és a háborús drágaság súlya alatt roskadozó népen. De meg kell vallanom, hogy az uj ministeriumok felállításának szükségességéről nem vagyok túlságosan meggyőződve. A kivételes hatalom igénybevételéről szóló törvény oly messzemenő jogkörrel ruházza fel a háborús kabinetek tagjait, hogy a most fennálló szakministeriumok, ahogy eddig is ellátták a háború három esztendeje alatt, ugy ezután is elláthatnák a háború és a háborúból a békébe való átmenet összes ügyeit. Az uj ministeriumok felállítása, — szerény véleményem szerint, — csupán ujabb megterhelése, a budgetnek, befektetés, melynek semmiféle haszna nincs. De ugy látom, hogy a ministerelnök ur ő nagyméltósága ragaszkodik ezekhez a javaslatokhoz. Lehet ez a ragaszkodás suggestiv érzések dolga, de lehet az is, hogy a kormánynak komoly érdeke az uj állások szervezése. Lehet, hogy a kormány erősen meg van győződve az uj ministeriumok felállításának szükségességéről, szinte suggerálja magának, hogy csak ezeknek az erőknek a kormányzatba való bevonásával lehet dolgozni és talán képtelen volna arra, hogy munkálkodjék, ha nem tudná őket beállítani, már a suggestiv érzése okozta csalódás folytán is. De lehet az is, hogy a kormánynak komolyan szüksége van ezekre a reformokra; ha nem is az ország, de a maga szempontjából. Egy pártban is igen sok az ambició és túlságosan kevés az állás, amelyben ezek az ambíciók kielégülést nyerhetnének. Hát még négy, vagy öt