Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.
Ülésnapok - 1910-109
1910—1915 A FŐRENDIHÁZ CIX. ÜLÉSE 1918 április 23-án, kedden Hadik-Barkóczy Endre gróf elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — Az igazoló bizottság jelentése a főrendek névjegyzékének folytatólagos kiigazításáról. — A ministerelnök nyilatkozata a kormányválságról. — A legközelebbi ülés idej ének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzökönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak: Wekerle Sándor, Zichy Aladár gr., Földes Béla, Apponyi Albert gr., Popovics Sándor, Szterényi József, Tóth János. (Az ülés kezdődik d. u. 5 órakor.) Hadik-Barkóczy Endre gr. elnök: Az ülést megnyitom, A jegyzőkönyv vezetésére Radvánszky Albert bárót kérem fc!. Jelentem a méltóságos főrendeknek, hogy a naplóbiráló bizottság f. évi április és május hónapokra naplóliitelesitőkül Müllr-r Kálmán báró és Szily Kálmán bizottsági tag urakat küldötte ki. Tudomásul szolgál. Méltóságos főrendek ! Negyedik évének betöltéséhez közeledő gigászi küzdelmünk jelentős mozzanatai és eredményei teszik a legutóbbi ülésünk óta lefolyt kéfc hónapot e világ legnagyobb háborújának történetében különösen emlékezetessé. Keleti arczvonalunkon a szövetkezett fegyvereknek leghatalmasabb ellen f elun kön aratott győzelmei immár kivívták előbb a független köztársasággá alakult Ukrániával, utóbb magával a nagy orosz birodalommal megkötött békét s küszöbön áll annak megkötése harmadik keleti ellenségünkkel, Romániával is. Es ugyanakkor, amikor keleti határainkon vívott küzdelmünk az érdekeinket biztosítani hivatott tisztességes békével szerencsés befejezést nyert : a nagy sikerek felett érzett lelkesedés felemelő érzését váltják ki mindnyájunk lelkéből a küzdelem távol nyugati szintéren végbemenő események, ahol nagy szövetségesünk ellenállhatatlan erővel méri döntő csapásait azokra az ellenségeinkre, akik a feléjük nyújtott békejobbot fennhéjázó ridegséggel utasították vissza, (ügy -van ! Éljenzés.) A háború hoszszu tartama ellenségeink számításával ellenkezőleg nem hogy kimerítette volna, hanem még fokozta az eddig is győzelemről-győzelemre haladó erőt s ezzel arányban törhetetlen bizalmunkat is a végleges diadalban. (Éljenzés.) Bizonyára a méltóságos főrendek is abban a véleményben vannak, hogy ezek felett a fényes győzelmek felett nem térhetünk hallgatással napirendre, amikor mai ülésünkön először nyilik alkalmunk azok hatása alatt érzéseink kifejezésére. (Élénk éljenzés.) Ebben a meggyőződésben kérem a méltóságos főrendek hozzájárulását ahhoz, hogy a német birodalmi tanács elnökéhez intézendő üdvözlő táviratban tolmácsoljam nagy szövetségesünknek rag}?ogó fegyvertényei alkalmából törhetetlen szövetségi hűséggel és lelkesedéssel táplált érzelmeinket (Élénk helyeslés és éljenzés.) s szilárd bizalmunkat az iránt, hogy a győzelemhez szokott fegyverek leküzdhetetlen ereje mielőbb ki fogja vivni azt, amit semmi békekészség nem tud elérni: az igaz ügyünkért vívott küzdelemnek becsületes békével való befejezését. (Elénk helyeslés és éljenzés.) Azt hiszem, kimondhatom, hogy az erre való felhatalmazást méltóztatnak egyértelmüleg megadni. (Élénk helyeslés.) További elnöki előterjesztéseimet ezúttal is annak a kegyeletes kötelességnek teljesítésével kell kezdenem, melylyel időközben elköltözött tagtársaink emlékének tartozunk. Márczius 7-én hunyt el Ujaradon Nopcsa Elek báró, aki e háznak már újjászervezése előtt is tagja volt s miután 1887 óta több czikluson át mint országgyűlési képviselő szolgálta a közügyet, 1908-ban ismét e házban foglalta el törvényhozói helyét. Legismertebb közéleti szereplése azokhoz az évekhez fűződik, melyeken át intendánsi, illetőleg kormánybiztosi minőségben állott két első műintézetünk : a m. kir. Opera és a Nemzeti Színház élén. Elhunyta felett érzett részvétünk jeléül koszorút helyeztettem ravatalára s indítva16*
