Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.

Ülésnapok - 1910-108

A FŐRENDIHÁZ CVIIL ÜLÉSE. 111 képesebbekké is teszi őket gyakorlati eredmények elérésére is. A közegészségi közszolgálat államosításának semmi nehézsége nincs, mert nem is szólva arról, hogy a mérnöki szolgálat nagyobb részében már régóta kiilönállólag államosítva van, az 1900. évi XVII. t.-cz. is megtette az állategészségügy körében, amit mi az emberorvosi szolgálat államosítása tárgyában tartunk szükségesnek. Elegendő bizonyítéka az ügy szükségességének és sürgős voltának egyébként az a számos, a közegészségügyi közszolgálat államosítása iránt az országgyűléshez érkezett kérvény, melyet az ország legkülönbözőbb tájékán létező és a legkülönbözőbb anyagi viszonyok közt levő törvényhatóságok egyaránt terjesztettek fel. (TJgy van !) Szóba jöhetne még az államosítás költsége, — erre röviden szabadjon csak annyit megjegyezni, hogy kisebbnek látjuk hazánk népességére nézve a kiadás terheit, mint a fenyegető elnéptelenedés veszélyét. Mert kevesebben vagyunk ma, mint ahányan voltunk és ha így folytatjuk, ugy a jövőben még kevesebben leszünk, mint ahányan vagyunk ma. ö nagyméltósága a minister ur meg lehet győződve róla, hogy hálára érdemes munkát végez az ország közegészsége érdekében, ha ugy, amint maga is tervezi, az egészségi közszolgálatot államosítani fogja. Elég példa van arra, hogy a legjobb intézmény és a leghelyesebb szervezet nem válik be, hogyha annak végrehajtása nem arra való közegekre van bízva s minthogy a közegészségügy államosítását ennek az esélynek kitennünk nem szabad, mindenesetre biztosítékot kellene már a szervezet megállapításánál szerezni arra nézve, hogy az egyes állásokra a legképesitettebbek, a leginkább arra valók neveztessenek ki; amiért is a mi javaslatunk az, hogy ezen állások a közegészségi tanács kijelölése alapján töltessenek be és ugy hiszszük, hogy maga az igen tisztelt belügyminister ur is csak szívesen veheti, ha a mi eléggé ismert sajátos viszonyaink között módjában van magát illetéktelen és felelőtlen befolyások ellen az ő szaktestületének véleményével körülárkolni, nem is szólva arról a megnyugvásról, amelylyel az ilyen abszolút tárgyilagos bírálat alapján a kinevezéseket megejtheti. Németországban kiadták a megfelelőjelszót, hogy »a legjavát az élére«, »die Bestén voran«. Idején volna ezt az elvet minden melléktekintet nélkül minálunk is meghonosítani. Csakhogy a közegészségügy terén ennek előbb meg kell adni a módját, mert a jelöltek a mai kor igényeinek megfelelő képesítéséről kellő gondoskodás nincsen. A tiszti orvosi vizsga a maga mai formájában kezdettől fogva iskolapéldája volt annak, hogy még a legjobb tanácsot is rossz végrehajtással hogy lehet ad absurdum vinni ; ezt a vizsgát a mai formájában tovább fentartani nem lehet, mert az csak egy indokolatlan teher a jelöltekre, anélkül, hogy abból az ügynek legcsekélyebb haszna is volna, mert azzal a 6 heti kurzussal, amelylyel a jelölteket a vizsgára előkészítik, azok nem nyerhetnek egyúttal képesítést az élet számára. Az épen csak arra való, hogy arról bizonyítványt szerezzenek. S épen azért, minthogy semmi gondoskodás nincs, szükséges a tiszti orvosi vizsgák reformjával együtt mielőbb felállítani az Országos Közegészségügyi Intézetet, mint elméleti és gyakorlati iskolát mindazok számára, akik a közegészséget a lakosság és az ország javára a szónak modern értelmében akarják gyakorolni. Nem is szólva arról, hogy erre az intézetre magának a közegészségi közigazgatásnak ugy az egyes kérdések előkészítése, mint az ellenőrzés szempontjából szüksége van, végre pedig, hogy a belügyi kormányzat a saját hatáskörében intézkedhessek a saját szükségleteiről, ne legyen kénytelen például a dyphteria-serumot a földmivelésügyi minister fenhatósága alá tartozó intézetben készíttetni, a saját vizsgáló-állomását pedig ne legyen kénytelen a fővárostól kölcsönkért helyiségben elhelyezni, ami elvégre is az ügy fontosságának a rovására megy. De szükséges az intézet még azért is, hogy necsak a dyphteria-serum előállításáról, hanem a napról-napra jelentőségükben egyre fokozódó egyéb serumok és oltóanyagok termeléséről is a saját intézetében fog gondoskodni, amint Ausztriában erre egy egész külön intézetet létesítettek. Szorosan még a közigazgatás kérdései közé tartozik az ország közegészségének állandó felügyelete, (Halljuk ! Halljuk !) amely éji olyan alapos reformra szorul, mint az egész közegészségügy. Nem igy gondolta ezt az intézményt a közegészségi tanács akkor, amikor évtizedek előtt javaslatba hozta, mert csak egy bizonyos fogalomzavar tarthatja és nevezheti felügyeletnek azt, hogyha valahol már tényleg baj van, akkor a központból egy felügyelőt ma küldenek az ország északnyugati határára, amely vidéknek viszonyait ő, mint vadidegen, egyáltalán nem ismeri és igy csak nehezen tájékozódik és csak nehézkesen tud intézkedni és ahol ugyanez ismétlődik, amikor holnap ugyancsak egy más megállapított baj miatt egy másik felügyelőt az országnak délkeleti sarkába küldünk ugyanolyan körülmények között, természetesen ugyanolyan eredménynyel. Az ország közegészségügyének felügyeletét kerületekre kell beosztani s a kerületi helyes szervezésnek conditio sine qua non-ja, hogy a felügyelő állandóan a kerület székhelyén lakjék, ahol módjában van a gondozására bízott területet minden viszonylatában megismerni, közvetlen és alapos betekintése van a lakosságnak életviszonyaiba, megismeri a népnek szokásait, az ottani babonákkal. Az a felügyelő, aki a gondjaira bizott területnek úgyszólván minden kenderáztatóját ismeri, az hasonlíthatatlanul nagyobb eredménynyel és több haszonnal tud hivatásának megfelelni. A depopuláczió lehető megakasztása egybevág azzal a feladattal, hogy a megrongált egészséget iparkodjunk mielőbb és minél alaposabban helyreállítani.