Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.

Ülésnapok - 1910-108

A FŐRENDIHÁZ CVIII. ÜLÉSE. 109 .tek pedig az országban és egészségesek maradjanak. (Ugy van!) A halál legtágabb kapuja a tuberkulózis. 1915-ben az összhalálozás 474.972 volt. Ebből a tuberkulózisra esik 63.269 haláleset. Ebben a számban már a háborús év kihatását érezzük meg, mert igaz, hogy épen 10 évvel előbb, 1905-ben volt a legnagyobb tuberkulózis-halálozás 76.545-tel, de időközben fokozatos javulást sikerült elérnünk, u

gy no

gy 1914-ben 55.359-re mentünk le, ami erre az egy évre 21.186 emberélet megtakarítását jelenti, de már a rákövetkező első háborús évben ismét felszökött, ugy hogy a tuberkulózis körében a háború már az első évben 7910 emberéletet követelt ; tudva azt, hogy a belbeteg rokkantaknak több, mint 40%-a tüdőbeteg, el lehetün k rá készülve, hogy a tuberkulózis-halálozás még ezentúl is és még jó néhány évig a háború után is jelentékenyen emelkedni fog. Ez a szomorú kilátás annyival is inkább kihivja a legerélyesebb védekezést, mert alig számitható ki előre, hogy minden egyes haláleset hány fertőzött örököst és utódot hagy itt maga után. Már most is és különösen a demobílizáczió alkalmával a legnagyobb körültekintéssel kell majd intézkednünk, elsősorban a védekezés és oltalom szempontjából, amely a. tuberkulózist helyesen nem annyira mint betegséget, hanem inkább mint társadalmi bajt kezeli. Sok, minél több férőhelyre van mindenekelőtt szükség, hogy a betegeket elkülöníthessük ; béke idejéből aránylag csak kis számú férőhely áll rendelkezésre. Most építeni alig lehet, de amint nagyon bevált, hogy javaslatomra a rózsahegyi és beszterczebányai megfigyelő állomásokat vettük e czélra igénybe, most iparkodni kellene, hogy ugyanazon czélra még további néhány megfigyelő állomást foglaljunk le és rendezzünk be. Tudom, hogy a most hazabocsátott tüdőbeteg katonák ügyében milyen intézkedések történtek és ismerem azokat az intézkedéseket is, amelyek a demobilizáczió idejére vannak tervbe véve és amelyek helyeseknek mutatkoznak a papíron ; csakhogy az eddigi tapasztalok után attól kell tartanunk, hogy ezen intézkedéseknek gyakorlati végrehajtása nem lesz megfelelő. Mert ha azt akarjuk elérni, ami okvetlenül szükséges, hogy a hazabocsátott tüdőbetegek felügyelet és ellenőrzés nélkül ne maradjanak, vagyis hogy a katonai hatóság kezéből közvetlen a polgári hatóság kezébe kerüljenek s ez az utóbbi helyesen járjon el minden egyes hazabocsátottnak az ügyében, akkor a mi közigazgatásunkat egy nagyon éber és esetrőlesetre alkalmazkodni tudó eljárásra egész részletesen ki kell tanítanunk. Sok évi velefoglalkozásból tudjuk, hogy a tuberkulózis elleni küzdelem, mely a betegnek magának és családi viszonyaiba, foglalkozási és kenyérkereseti ügyeibe is kénytelen beleavatkozni, még béke idején is milyen sok nehézségbe ütközik, mert akárhány üdvösnek, vagy szükségesnek mutatkozó intézkedésre hiányzik a szükséges törvényes alap, azért az egész országos védelem kellő megalapozása és rendszeres végrehajtása érdekében már 2 év előtt javaslatot tettem, hogy a dán és svéd mintára egy tuberkulózistörvényt készítsünk : javaslatom sorsáról hivatalos tudomásom nincsen, de hogy a szükségessége mennyire fennáll, bizonyítja, hogy az osztrák törvényhozásban még csak ezelőtt néhány héttel ugyanezt az indítványt tették. A betegség ijesztő terjedésének egyik legfőbb tényezője a lakás s éppen ezért szükséges ennek a kérdésnek a városi bérkaszárnyáktól le a cselédlakásokig elsőrendű figyelmet szentelnünk ; (Helyeslés.) a másik tényező pedig a fertőzés leküzdésére szükséges ellenállóképesség hiánya, amely ismét elsősorban a nem kielégítő, a nem helyes, a hiányos táplálkozás következménye és azért egy nagyfontosságú feladatunk lesz, — különös tekintettel az ország bizonyos vidékeire, — a népélelmezés helyes szervezése béke idején is. (Helyeslés.) A mi rovatunkba eddig 700.000 korona veit felvéve, ebben a költségvetésben a rovat 300.000 koronával van felemelve és így most fogunk először 1,000.000 koronát a tuberkulózis elleni küzdelemre fordíthatni; mint ujabb bizonyítékát a mi eszközeinknek eddigi aránytalanságára, elég felemlítenem, hogy az osztrák kormány az 1917. évben a tuberkulózis elleni küzdelemre 18 millió koronát fordított, lehetetlen meg nem érezni ennek a számnak a szemrehányó erejét. Ezzel kapcsolatban kívánatos volna, hogy a jövő delegáczió hadügyi albizottságában a következő három kérdés is kerüljön szób: : (Halljuk! Halljuk !) Először is tájékozást kellene szerezni a hadügyminister úrtól, hogy a háború alatt összesen mennyit adott ki barakk- és kórházépítésre és hogy ebből a közös pénzből mennyit adott ki Ausztriában és mennyit Magyarországon; nem tartom kizártnak, hogy a kvótát itt helyre kell állítani. (Helyeslés.) A másik az, hogy a tárgynak intenzív művelése azt hozta magával, hogy a tuberkulózis ma már speczialitássá nőtte ki magát, aminek az a természetes következménye, hogy még a czivil orvosok között is adott esetben a felfogások és elbírálások egymástól eltérnek; de még kirívóbb ez a különbözés a katonai előírások és rendelkezések és a polgári orvosok között, ami tapasztalat szerint különösen a sorozásnál és felülvéleményezésnél sok fonákságra és visszásságra adott okot s azért azt kell javasolnom, hogy a had- és védkötelesek orvosi megvizsgálására kiadott utasításnak, — az u. n. H1-könyvecskének, — a tuberkulózis!? vonatkozó része átdolgoztassék, a jelenleginél sokkal részletesebb megállapításokkal, még pedig hogy a kérdéssel foglalkozó polgári speczialista orvosoknak bevonásával és meghallgatásával dolgoztassék át. (Helyeslés.) A harmadik az. hogy jóllehet a polgári és katonai egészségügy egymástól elválaszthatatlan közös érdeket szolgál, az orvosi és egészségügyi kér-