Főrendiházi napló, 1910. IV. kötet • 1914. április 22–1917. július 3.

Ülésnapok - 1910-97

402 A FŐRENDIHÁZ XCVIÍ. ÜLÉSÉ. vezető szerepét, akkor szüntesse meg a folytonos veszekedést, hagyja abba a pártpolitikai harczot, legyen ez akár kormányzati, akár eüenzéki, mert az ártalmas most és lásson munkához. (Élénk helyeslés.) Eredményes munkát csakis békés egyetértéssel lehet elérni. (Élénk helyeslés.) ,Az üdvös vihar tisztit és nem rombol. Az igazi haladás akkor következik el, ha az emberek megértik egymást és nem magyarázzák agyon egymást. Sokan vagyunk, akik a harczokban nem akarunk részt venni, mert lelkiismeretünk azt parancsolja, hogy otthon maradjunk socialis munkánkkal a nép között, nehogy a nép magára maradjon. Szűnjék meg az az állapot, hogy e hazában mindenki a politika rabja, sőt talán áldozata. Dicsőség szépen, hősiesen meghalni, de szomorú sors a politikai harczokban megérdemelten, vagy teljesen ártatlanul bemocskolva elesni. Az indemnitást elfogadom. (Élénk helyeslés.) Vigyázó Ferencz gr. jegyző: Ráday Gedeon gróf ! Ráday Gedeon gr.: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek ! Méltóztassanak megengedni, hogy egész röviden reflektáljak néhány szóval az elhangzott felszólalásokra. Reotifikálnom kell ugyanis azt, hogy tulajdonképen hogyan is néznek ki a dolgok annak a pártnak a szempontjából, amelyhez tartozni szerencsém van. Festetits Sándor gróf ő méltósága elsősorban tagadja azt az állításomat, hogy a magyar népnek nem kell a választójog radikális kiterjesztése. Ha meg akar győződni ő méltósága ennek az állitásnak a valódiságáról, akkor méltóztassék kimenni Félegyházára, akár holnap és méltóztassék megkérdezni a félegyházi gazdától, attól a becsületes szántó-vető magyar paraszttól, — a szót nem sértő értelemben, de büszkeséggel mondom, — hogy mit tart erről a kérdésről? Azonban ajánlom ő méltóságának, hogy óvatosan tegye fel ezt a kérdést, mert esetleg meglepő választ kaphat rá, olyat, amilyent én már számtalanszor kaptam. Azt mondja ő méltósága, hogy az a katona odakint a harcztéren ma nem az a katona, aki azelőtt volt. Ma ő magára van hagyatva, intelligencziával kell dolgoznia elhagyatottságában és mert ezt az intelligencziát beleneveljük a katonába, az a katona olvas. Igen, a katona olvas, újságot olvas és az újságból vett mindenféle hirek és benyomások hatása alatt követeli a választójogot. De az urak, épen az olyan urak, mint ő méltósága, alá abban a szerencsés helyzetben van, hogy annak a katonának nemcsak parancsnoka, hanem szellemi vezére is, gondoskodjanak arról, hogy azok a katonák ne olvassanak olyan lapokat, amelyek a napipolitikával foglalkoznak és a katonák lelkületét megmételyezik, hanem jussanak olyan olvasmányhoz, amely megerősiti bennük a nemes érzelmeket, megtanítja őket hitre, megtanítja őket arra, amit apáiktól ugy is örökölhettek : a trón és a haza iránti szeretetre és hűségre. (Tetszés.) Annak a katonának nem kell a Népszavát olvasni, olvassa a bibliát és egyebeket. (Élénk éljenzés.) Hogy épen Félegyházát említettem, ennek kapcsán egész önkéntelenül egy kérdés tolul ajkamra. Nem teszem e kérdést közvetlenül a magas kormányhoz, de méltóztassék elhinni, nagyon megnyugtatna mindnyájunkat, ha ebben tisztán látnánk és tudnók azt, hogy a magas kormánynak mi az álláspontja azokkal a kijelentésekkel szemben, amelyeket a kormányt támogató Károlyi Mihály gróf országgyűlési képviselő ur épen Félegyházán tett. Ami Dessewffy Emil gróf felszólalását illeti, erre egész röviden válaszolok. Azt mondja ő méltósága, hogy Tisza István gróf-inconsequens volt a választójog kérdésében. Nem szoktam soha magánbeszélgetéseket hozni a nyilvánosság elé, most sem teszem, de bevallom, mélységesen meglepett ez a felfogása, mert ugy tudom, hogy röviddel ezelőtt egészen másképen gondolkozott a választójogról. Ugy állítja oda ő méltósága a Tisza István gróf vezérlete alatt álló pártot, mintha az a választókkal szemben egyszerűen a tagadás álláspontján volna és azt mondaná : egy tapodtat sem engedünk, hallani sem akarunk a választójog kiterjesztéséről. Bocsánatot kérek, ez nincs igy. Hiszen a választójognak fokozatos módon való kiterjesztését a nemzeti munkapárt sohasem akarta megakadályozni, (ügy van!) Méltóztassanak megnézni az 1913. évi XIV. t.-czikket, amely egy 60—70 perczentes kiterjesztést contemplál, mely az ipari munkások nagy zömét engedte be az alkotmány sánczaiba. Tessék meggyőződni felőle, hogy a szellemi műveltség milyen óriási térhódítását foglalta be e törvénybe. De nem állt meg a munkapárt és vezére ott sem. Tett olyan kijelentéseket, hogy a korhatár leszállításával még inkább ki akarja terjeszteni a választójogot és nincsen három napja, hogy a képviselőházban egy még továbbmenő compromissumos ajánlattal állott elő. Hát ezek után azzal vádolni a munkapártot, hogy egészen egyszerűen a tagadás álláspontján van, mégis csak bajos. De ez is csak ugy hat rám, mint az a sok egyéb, ami e kérdésben történt és aminek bizonyos tendentiája kell hogy legyen. Ilyenféle állításokkal és sok egyébbel, melyekkel mesterségesen izgalmat visznek bele a nép lelkületébe, egészen mást fognak elérni, mint amit gondolnak. (Élénk helyeslés.) Ha ezek a dolgok nem mesterségesen csináltatnának, akkor nem folynának Budapesten olyan tüntetések, melyek rablással és fosztogatással végződnek. (Élénk helyeslés.) Akkor azok, akiknek hivatása volna megakadályozni az ilyesmit, nem engednék meg, hogy a városháza udvarán koporsókat tegyenek ki és egyéb efajta Ízléstelenséget csináljanak ! Ha megtennék kötelességüket, akiket illet és jó példával előljárva a népet befolyásolnák, nem fajulnának el igy a dolgok, (ügy van!) Ilyesmik eléréséhez kell az izgatás ! Hogy milyen állást foglal el a kormány ebben a kérdésben, nem tudom, nem is tartozik ide. De önkéntelen tolul