Főrendiházi napló, 1910. IV. kötet • 1914. április 22–1917. július 3.

Ülésnapok - 1910-58

30 A FŐRENDIHÁZ LVI1I. ÜLÉSE. természetű bevételeknél mindössze 16 millió természetes fejlődést escomptál, teljes mértékben számol a — fájdalom — nagyon súlyos gazdasági helyzettel és azt hiszem, hogy hacsak valamely váratlan, katastrophalis események nem következnek be, aziránt vállalhatjuk a felelősséget, hogy ez a bevételi előirányzat tényleg be is fog folyni. Ezzel szemben a világért sem mondtam és mondom azt, hogy valami nagyon kedvező a mi pénzügyi helyzetünk. Ellenkezőleg, senki nem tiltakozhatnék nálamnál nagyobb nyomatékkal az ellen, hogy optimista hangulattal nézzük, vizsgáljuk az ország pénzügyi helyzetét. Nagyon súlyos az ország pénzügyi helyzete, nagyon kell, hogy számoljunk vele és bár csak számolnánk vele mindnyájan, minden körülmények között, az egész vonalon, valahányszor arról van szó, hogy egy vagy más igényt támaszszunk az állammal szemben s egy vagy más igény kielégítését kívánjuk. De azért megint, méltóztassék megengedni, túlságba menni ebben sem szabad. Én igazat adok Károlyi Gyula gróf ő méltóságának, hogy magában véve is nagyon súlyos jelenség az állami hitelnek az a nagymérvű igénybevétele, ami elől lehetetlen elzárkóznunk. De azt hiszem, ő méltósága sem mondta és nem is mutathatott volna rá ennek az igénybevételnek egyetlenegy olyan részére sem, amely elhalasztható volna. Tény az, hogy maga az a kényszerűség, hogy az állam hitelét ilyen nagy mértékben kell igénybe vennünk, igen súlyos jelenség. De méltóztassanak nekem megengedni,azt a következtetést vonni le azután ebből, hogy a magyar állam már a saját adósságainak kamatát se tudja máskép, mint ujabb adóssággal fizetni, hogy a magyar állam ugy gazdálkodik, hogy gondnokság alá kellene helyezni, szóval ilyen kijelentéseket tenni, amelyek ha hitelre találnának a külföldön, csakugyan nagyon megboszulnák magukat az állam érdekén, ez talán mégis messze visz el a valóságtól. Mi, igenis, kénytelenek vagyunk hitelt nagy mértékben igénybe venni. Kénytelenek vagyunk igénybe venni olyan beruházásokra is, — elsősorban katonai téren, kisebb mértékben más téren is, de majdnem kizárólag katonai téren — amelyek nem birnak gazdaságilag jövedelmező befektetés természetével. De kérem, vájjon nem ugyanebben a helyzetben vannak-e ma Európának mondhatom összes államai ? Vájjon a continens államai azokat az óriási fegyverkezéseket, amelyekben minket messze túlszárnyalnak, meg tudják-e máskép csinálni, mint erre a czélra, tehát gazdaságilag improductiv czélra felvett óriási kölcsönökkel? Méltóztassanak figyelemmel kisérni azt, ami a dúsgazdag Francziaországban történik. Hát vájjon Francziaország a maga rendkívüli katonai kiadásait is nem egy óriási hitelművelet utján kivánja-c fedezni? igaz, hogy ez nem ideális állapot; békében nem volna szabad kölcsönből mást fedezni, mint az állam szempontjából is jövedelmező beruházásokat; erre kell törekednünk. Ezt sikerült egy bizonyos ideig fentartanunk; lassacskán megzavartatott már ez az állapot néhány évvel ezelőtt és fájdalom, immár még el is távolodtunk ettől az ideáltól, ahelyett, hogy közeledtünk volna hozzá. De nagyon jő társaságban találjuk magunkat e tekintetben, nem vagyunk isolálva, mert Európának nálunk gazdaságiing sokkal fejlettebb más nagyhatalmai is kénytelenek ugyanerre az álláspontra helyezkedni. Azért a helyzet ma is az, hogy a magyar állam beruházási szükségleteinek csak egy részét fedezi kölcsön utján, egy részét pedig a rendes állami bevételek többletéből, a rendes államháztartás feleslegéből fedezi. Ez a felesleg az előirányzat szerint 75 millió K. Eddig még minden zárszámadás azt mutatta, hogy a zárszámadási eredmény az előirányzatot lényegesen felülmulta. De hát ha csak 75 millió korona is: még ma is 75 millió korona az, amit rendes bevételeiből fordíthat az állam beruházási czélokra, ugy hogy az igazság nem az, hogy mi a kölcsönök kamatját nem tudjuk másként, mint kölcsön utján fedezni, ellenkezőleg: nemcsak öszszcs rendes szükségletünket fedezzük rendes bevételeinkből, hanem beruházási szükségletünből is mintegy 70 milliót még mindig rendes bevételeinkből tudunk fedezni. Nézzük már most a jövő kilátásokat. 0 méltósága kételyeit fejezi ki aziránt, hogy sikerülne a kiadások lényegesebb csökkentését elérni. Hát hiszen itt megint sok tekintetben igazat kell adnom ezeknek a kételyeknek. Arról a reményről nem lehet lemondani, hogy egy olyan détente álljon be a nemzetközi politikában, amely a rendkívüli katonai kiadások mérséklését bizonyos idő múlva lehetővé teszi. De egészben véve igazat adok ő méltóságának abban, hogy az államháztartás kereteinek valami nagymérvű megszorítását elérni nem lehet. Én a magam részéről nagy hálával és köszönettel fogadom Zselénszky Róbert gróf ő nagyméltóságának velünk szemben hangoztatott dicséretét, de nagyon kérem ő nagyméltóságát, hogy takarékosságunkba vetett reménye és bizalma őt illusiókra ne vezesse. A magyar államháztartásnak meglevő kereteit szűkebbre vonni csak a legritkább esetekben lehet. A legmesszebbmenő takarékossággal is csak egyet érhetünk el és ezt az egyet ne méltóztassék kicsinyelni: lehetőleg útját állni annak a lavinaszerű emelkedésnek, amelyben az állam kiadásai az egész vonalon vannak, amely igazán minden utón leviathánszerü méretekre növelte fel, azt mondhatnám, hizlalta fel az állami gépezetet, ugy hogy az ma már majdnem elviselhetetlen sulylyal nehezedik az ugy is gyenge magyar társadalom vállaira.