Főrendiházi napló, 1910. IV. kötet • 1914. április 22–1917. július 3.
Ülésnapok - 1910-97
394 A FŐRENDIHÁZ XCV1I. ÜLÉSE. polgári, politikai életben két, vagy három képviselőjelölt közül magának egyet kiválaszszon ? Ez lehetetlen okoskodás. Meggondolták-e már azok, akik ellenzői a kormány választójogi szándékainak, hogy mit gondol, mit éTez magában az a katona, aki napról-napra olvassa az újságokban, hogy itthon még mindig vannak olyanok, akik őt szellemileg nem tekintik érettnek és hogy azok, akik igy gondolkoznak, épen azok, akik megélhetésüket, nemzeti íenmaradásukat neki köszönhetik? (Ugy van! Ugy •van ! jobbjelől.) Nehéz, igen nehéz dolog önmagunk felett Ítéletet mondanunk, de büszkén mondhatom, hogy a magyar főnemességnek, hogy a magyar főrendiháznak mindenkoron legragyogóbb traditiói közzé tartozott az, hogy mindig maga vezette a haladást, hogy mindig önként és idejében ragadta meg és bontotta ki a kor szellemének zászlaját. (Ugy van ! ügy van ! a jobboldalon.) Ez volt az a szellem, amely legfelsőbb urunkat és királyunkat vezette, midőn maga méltóztatott jelt adni arra, hogy a nemzet jwltikai élete demokratikusan kialakittassék. Ez az a szellem, amely alapját képezi azon bizonyos nimbusznak,amely a főnemességet Magyarországon körülveszi és ez az a szellem, amely a gyakorlatban valósággá teszi azt az elvont közjogi tantételt, hogy Magyarországon még az örökös főrend is a nemzet egészét, az egész nemzet érdekeit képviseli. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Örökös jogunk ilyeténképen való gyakorlása mások boldogulásának hatékony tényezője lesz és esetleges reactióval szemben valóságos és értékes alkotmánybiztosíték. 1848-ban önként mondottunk le földesúri előjogainkról, önként alkottuk meg a jogegyenlőség intézményét. Ma is az országban és az országgyűlés képviselőházában főrendek is vezetik a magyar nép haladó jellegű pártjait. Azt hiszem, végzetes tévedés lenne eltérni a traditio ezen útjáról, amely a legszebbek, erkölcsileg a legmagasztosabbak közé tartozik, amelyeket a történelem ismer. Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek ! Van-e valaki e házban, aki azt hiszi, hogy a fegyverben álló magyar nép, ha majd valamikor a dicsőséges és becsületes béke megkötése után hazatér a polgári életbe, nem lesz képes megvalósítani jogos és méltányos törekvéseit ? A magyar ember, aki künn a hareztéren annyi bátor és vitéz ellenséggel szemtől-szembe nézett, szembe fog nézni itthon azokkal is, akik az ő boldogulásának, a magyar állam jövendő nagyságának gátját képezik (Ugy van ! jobbjelől.) s nyugodt, megfontolt, de rettenhetetlen akaraterejével el fogja seperni útjából az akadékoskodókat. Az indemnitási javaslatot elfogadom. (Éljenzés a jobboldalon.) Vigyázó Ferencz gr. jegyző: Zselénszky, Róbert gióf! Zselénszky Róbert gr.: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek ! Magyarországot demokratizálni kell ; Magyarországon egy elavult alkotmány létezik, amelyet minél előbb reformálni kell; Magyarországon az aristocratia és a nemesség uralkodik, ez az állapot tovább nem tűrhető ; Magyarországon a többségben levő és az ország közepén lakó magyarság minden kényszer alkalmazása nélkül, tisztán assimiláló és vonzó ereje folytán, a korlátolt szavazati jog és a virilismus következtében domináló szerepet játszik az országban. Ezt az egyenlőség szent elve nevében nem szabad tovább tűrni. A magyar birodalom az utolsó években vezérszerepet játszott a monarchiában. Ennek sem szabad meglennie. Ezt természetesen nem én mondom, hanem mondja a kormányon lévő nem egy-két férfi, és mondják főként a kormány támaszai, a szabadgondolkozók, a radikálisok, a demokraták és a szoczialisták. Mit szólt volna a néhai coalitio, ha az akkori ellenzék oly sürün zarándokolt volna Bécsbe, mint tették Tisza István gróf elkeseredett ellenségei? Ha az akkori ellenzék szövetkezett volna az ország legnagyobb ellenségeivel, a pánszlávokkal, hogy megbuktassa a ministerelnököt? (Mozgás.) Magyarországot democratizálni kell, democratizálni kell a hadsereget, democratizálni kell a diplomatiát, —ezt ismétü és ismétli Károlyi Mihály gróf, a kormánynak egyik legnagyobb támasza. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy ez a democratizálás hogyan fog eszközöltetni. Nálunk mindenki akármilyen állást elfoglalhat. Itt van például Vázsonyi Vilmos ur ő nagyméltósága, aki szerény izraelita létére mégis minister lett és azt hiszem, legközelebb ministerelnökké is fog válni. Máris a ministerelnöki székben ül. (Derültség.) A hadseregben sok közkatona tábornok lett, én is ismerek ilyen tábornokot. A clerusban a legszerényebb születésűek a legmagasabb állásokat érhetik el és ez ellen senkinek semmi kifogása. Sohasem hallottam ez ellen kifogást és mégis democratizálni akarják az országot. Ezt repetálja az egész kormányt támogató jsárt, az egész sajtó. Mondom, democratizálni kell a hadsereget. Hát ehhez hogy fogjunk hozzá ? Talán a katonák ezentúl a tisztjeiket fogják választani, vagy megtiltjuk a katonáknak, hogy a tiszteknek köszönjenek ?( Mozgás.) Vagy ugy, amint Erancziaországban, hol állami hivatalnok nem lehet senki, aki a történelmi nemességhez tartozik, ha nem lesz szabadkőműves, a hadseregben se tűrjük meg, hogy az, akinek történelmi neve van, tiszt legyen ? Másként, ha ily eszközökhöz nem nyulunk, democratizálni nálunk lehetetlen. Demokratizálni kell a diplomatiát. Itt bizonyos körök, igaz, nem tudnak mindent elérni, talán hinc lacrimae? Egy szóval, ez az egész democratikus jelszó, nem más, mint egy szabadgondolkozó, szabadkőmives jelszó. A ministeriumokat szaporítani kell, mondja a kormány. Minden gondolkozó ember eddig azt panaszolta, hogy sok a hivatalnok, kevés a hivatalnokok fizetése és tisztelet a kivételnek, még kevesebb a hivatalnokok munkatéteménye.