Főrendiházi napló, 1910. IV. kötet • 1914. április 22–1917. július 3.

Ülésnapok - 1910-97

:m A FŐRENDIHÁZ XCVII. ÜLÉSE. kély összeg volt és most kényszerítő szüksége merült fel annak, hogy magasabb összegeket juttassunk erre a czélra. A segélyek, amiket a kormány az indemnitási javaslatba beillesztett, abban a magasságban vannak tartva, amilyet a jelenleg még a kormányok között tárgyalás alatt álló uj katonai nyugdíj törvény kivan a hadiárvák részére megállapítani, ugy hogy a hadiárvákra vonatkozólag ezen javaslat alapján nagyjában az az állapot éretnék el, amely az uj katonai nyugdíjtörvény következtében fog előállani. Ezzel azonban nincsenek kimerítve azok az intézkedések, amelyek a hadiárvák érdekében a javaslatban foglaltatnak. Tekintettel voltunk ugyanis arra, hogy a még igy is minimális mértékben megállapított segélyeken felül, melyek minden hadiárvának jutnak, egyes hadiárvák társadalmi viszonyaik következtében helyzetüknek megfelelő nevelésre vannak utalva, amelyre ezek az apró segélyösszegek nem elegendők. Erre a czélra a társadalom adott nagy áldozatkészséggel már eddig is bizonyos összeget, amely a hadiárvaalapot alkotja. Ez a hadiárvaalap van hivatva arra, hogy ilyen indokolt esetekben pótlólag bizonyos segítséget nyújtsunk. A kormány most az indemnitási javaslatban azt az indítványt teszi, hogy ezt a hadiárvaalapot az állam a maga részéről is kellően dotálja és egyelőre másfél millió koronát szándékozik erre a czélra juttatni. Egy második csoportja az intézkedéseknek, amelyeket az indemnitási javaslat foglal magában, a tisztviselők fizetésrendezésének és előlépési viszonyainak javítására szolgál. A tisztviselők és a közszolgálati alkalmazottak érdekében tett intézkedések már eddig is meglehetősen erősen vették igénybe az államháztartást. Különböző czimeken különböző segélyek folyósittattak a közszolgálati alkalmazottak részére és a már kifizetett segélyek ez év június hó végéig számitva 296,104.000 korona összegre rúgnak. Ezeket a, segélyeket meg kellett adni. Meg kellett adni egyfelől azért, mert kétségtelen, hogy a háború által előidézett súlyos megélhetési viszonyok között elsősorban épen azok a fix javadalmazásu osztályok szenvednek, amelyek nincsenek abban a helyzetben, hogy a megélhetési viszonyok megdrágulásával előálló több terhet áthárítsák, másfelől azért, mert elismerést kivánt nyújtani az állam ezen összegek folyósításával annak a nagy munkának is, amelyet a közszolgálati alkalmazottaknak minden kategóriája a háború alatt végezni kénytelen volt ; hiszen a legtöbb hivatalban a bevonulások következtében megcsökkent munkaerőkkel fokozott munkát kellett végezni és egészen újszerű problémákat kellett megoldani. Miután ezek a segélyek a mindinkább nehezedő megélhetési viszonyok következtében ma már elégségeseknek nem bizonyulnak és miután oly összegek is szerepelnek ebben a 296 millióban, amelyek időhöz voltak kötve, vagy amelyek csak egyszeri segélyként nyújtattak, amelyet tehát a tisztviselők már régóta elköltöttek — feltétlenül szükségesnek mutatkozik, hogy ezeknek a segélyeknek részben megújítására, részben kiegészítésére, illetve felemelésére intézkedések történjenek. Azok a javaslatok, amelyeket e tekintetben az indemnitási javaslat magában foglal, két kategóriába sorozhatok. Az elsőbe tartoznak azok, amelyek a tisztviselők jövedelmének emelését czélozzák, a másodikba azok, amelyek előlépési viszonyaik rendezését, megjavítását tűzik ki czélul. Ami a jövedelem emelésére szolgáló intézkedéseket illeti, mindenekelőtt meg kell említenem, hogy a törvényjavaslat intézkedést tartalmaz arra nézve, hogy az a rendkívüli beszerzési segély, amelyet az összes közszolgálati alkalmazottak részére már a múlt kormány folyósított és amelynek összege, ha majd az actio egészen le fog zárulni, 150 millió koronára fog rúgni, utólagos törvényhozási sanctiót nyerjen, amivel az e czimen élvezett segély megszűnik előleg lenni. Ennek a 150 millió koronának azonban nagy része, — 100 millió korona, amely már eddig tényleg ki lett adva, be van állit-va már az imént emiitett 296 millió koronába. Egy másik igen fontos intézkedése a javaslatnak az, amely a háborús segélyek élvezetét biztosítja a nyugdijasoknak is. Talán az összes fix fizetésű kategóriák között a szegény nyugdijasok vannak a legnyomorultabb helyzetben, akiknek illetményei, kivált ha még a régi nyugdíj törvény alapján kerültek nyugdíjba, igen alacsony mértékben vannak megállapítva és akik eddig ennek ellenére a háború alatt semmiféle különös segélyben nem részesültek. A törvényjavaslat most ezen az állapoton is segíteni óhajt, amikor intézkedik, hogy a nyugdijasok is részeltethetek legyenek a háborús segélyben. Ez körülbelül 20 millió korona kiadást tesz szükségessé. A segélyeknek az egyes nyugdijasok közt való felosztásánál, a segélyezés mértékének megállapításánál ügyelni akarunk arra, hogy eltűnjék az a disparitas, amely a régi és az uj nyugdíjtörvény alapján nyugdíjazottak között fennáll az által, hogy a régi nyugdijasok segélyét magasabb összegben kívánjuk megállapítani. Végül intézkedést foglal magában a törvényjavaslat arra vonatkozólag is, hogy a családi pótlékra vonatkozó segélyek, amelyek már egyizben folyósítva lettek, újból megállapittassanak. A megállapításon kivül azonban javasoljuk a családi pótlék felemelését is általában az eddigi pótlék kétszeresére és javasoljuk a családi pótléknak bizonyos uj tisztviselői kategóriákra való kiterjesztését is. Ami a javaslatban foglalt idevágó intézkedések második kategóriáját illeti, azokat, amelyek az előlépési viszonyok rendezésére vonatkoznak, ezek négy csoportba foglalhatók. Ezek sorában először lehetővé kívánjuk tenni azt a status-rendezést, mely a tisztviselői karon belül amúgy is már régen bekövetkezett volna, ha abba a helyzetbe jutottunk volna, hogy az utolsó években rendes költségvetéseket állapítsunk meg. Meg van ugyanis állapítva, hogy az egyes tisztviselői statusokhoz tartozó tisztviselők az egyes fizetési osztályokban