Főrendiházi napló, 1910. IV. kötet • 1914. április 22–1917. július 3.

Ülésnapok - 1910-94

A FŐRENDIHÁZ XCIV. ÜLÉSE. 357 együtt a háború elején a közös lelkesedés és akikkel együtt akarunk továbbra is működni és barátságban lenni, agitatio folyik, még pedig a leghálásabb kérdésben, a kenyérkérdésben és hogy itt sürgős intézkedésre van szükség, mert csak két dolog lehetséges. Ha tényleg nem osztjuk meg élelmiszereinket becsületesen és loyalisan Ausztriával, akkor a kormány nem jár el helyesen és akkor intézkedni kell, hogy ez megtörténjék. Ha azonban, — amint akkor is feltételeztem és e tekintetben a bizalmat előlegeztem ós amint a ministerelnök ur is azóta már számtalanszor kifejtette, — megtörtént minden, aminek történnie kellett és a kormány ebben az élelmezési kérdésben tényleg helyesen és korrektül járt el, akkor Stürgkh gróf akkori osztrák ministerelnököt, akivel olyan jó barátságban volt a ministerelnök ur és akivel az együttműködést annyira hangoztatta, már akkor arra kellett volna kényszerítenie, hogy világosítsa fel concret adatokkal az osztrák tényezőket arról, hogy ennek az agitatiónak nincs alapja és hogy nincs ok arra, hogy ebben a kérdésben Magyarország ellen Ausztriában ilyen gyűlöletet szítsanak. Akkor a ministerelnök ur ezt nem tekintette helyénvaló előrelátásnak, hanem lekicsinylőleg nyilatkozott, hogy én erről a mozgalomról nem tudok semmit, lehet, hogy privát megjegyzések történtek, ón ezzel nem törődöm, sem időm, sem kedvem utána járni újságcikkeknek, stb.; de ha ilyen dologról tudomásom lesz, mindenesetre intézkedni fogok. Az intézkedés elmaradt, de már nagyon rövid idővel a ministerelnök ur válasza után megjelent Weisskirchnernek, Lécs főpolgármesterének, tehát egy magas hivatalban levő egyénnek nyilatkozata, ahol egyenesen megtámadta Magyarországot és Magyarországnak ebben a kérdésben elfoglalt álláspontját. Utána, — ha jól emlékszem, — Hohenlohe akkori belügyminister is nyilatkozott. Szóval rövid pár nap múlva megczáfolták a ministerelnök urnak azt a felfogását, hogy agitatio nincs és hogy intézkedésnek szüksége nem forog fenn. Ilyen viszonyok között, aminők ma uralkodnak, az egész kormányzati politika, amely Tisza István gróf politikája, az, hogy minden tényező teljes kizárásával tisztán a bureaukratiával vezeti Magyarország ügyeit és intézi Magyarország jövő sorsát; szakértők meghallgatásának kikapcsolásával, az illetékes közgazdasági tényezők bevonása nélkül, a nemzet nagy részének meghallgatása nélkül, tisztán egyedül maga intézi az ország sorsát. Azt is látjuk, hogy ő azzal az emberrel, — és ezt már volt alkalmam egyszer itt e teremben elmondani, — aki nincs vele egy nézeten, nem. vitatkozik, azt nem más nézeten levő politikai ellenfelének, hanem ellenségének tekinti, akit el kell tiporni, mert csak egy nézet a helyes és az az övé. Látjuk, hogyan tanácskozik ő. Hát tanácskoznak az urak a munkapártban ? Van-e ott valakinek szava, beleszólása? ISTem minden ministeriumban az történik, amit Tisza István gróf parancsol? Mindentől eltekintve a világnak legnagyobb és legbölcsebb államférfia, a világnak legnagyobb genieje is még akkor is, ha teljes objektivitással kezelné a kérdéseket, — amint hogy a ministerelnök ur épen az ellenkezőjét teszi, — még béke idején is, tekintve, hogy ma minden tudomány annyira specializálva van és minden ága a kormányzatnak egyedül egy emberöltőre szóló tanulmányt igényel, teljes képtelenség egy ország kormányzatát egyedül egy embernek vinni. Ebből a rendszerből keletkeznek azután azok a hátrányok és óriási hibák, amelyeket elkövettek. Ilyen viszonyok között természetes, hogy az ellenzéknek nem volt kedve egy bizottságban való szerepléshez. Lehetne egyet-mást elmondani, hogy azok az egyes tanácskozások, enquete-ek, melyekben egynehány ellenzéki képviselő résztvett, hogyan folytak le, emlékszem reá, hogy Darányi és Mezossy kéjDviselő urak is meg voltak hiva egy izben a föídmivelósügyi ministeriumba, ott tanácskoztak és ha jól emlékszem, tőlük hallottam, hogy amikor nézetüket előadták és a fölött nagyon rövid vita folyt, a végén kiderült, hogy a kormánynak már rég megvan a programmja, hogy mit fog csinálni, már intézkedtek is, szóval meghallgatásról és tanácsok elfogadásáról egyáltalában szó sem lehetett. Az incompatibilitási kérdést illetőleg a ministerelnök ur beszédében azt mondja, hogy hiszen ezek mind olyan erőltetett dolgok; az ellenzék nagy hajszát inditott és mindenütt kénytelen volt meghátrálni. Hát ezt a meghátrálást én nem láttam, csak azt láttam, hogy több kormánypárti képviselő lemondott mandátumáról. Hogy ez mennyire jelenti az ellenzék meghátrálását, amely az incompatibilitási kérdést felvetette, azt nem tudom. De hiszen az incompatibilitás maga egy képviselőnél, — nagyon kár, hogy ez nincs még kiterjesztve a főrendiházra, — nem mindig panamát, nem mindig visszaélést jelent azokkal az összeköttetésekkel, amelyekkel a képviselő rendelkezik, hanem miután van egy incompatibilitási törvényünk, mely a visszaélések elkerülésére hozatott, azt a törvényt meg kell tartani, mint minden más törvényt és ennek a törvénynek a megtartása fölött kötelessége az ellenzéknek őrködni, ha ezt a kormány maga nem teszi. Az incompatibilitási törvény fölött való őrködés béke idején is fontos, de százszorta fontosabb a háborúban ós nagyon szükséges lett volna, mint praeventiv intézkedés is, revisio alá venni ezt a kérdést, mert épen a háború nyújthat . leginkább alkalmat arra, hogy valaki magát arra ragadtassa, vagy arra csábittassa, hogy olyan vállalatokban vegyen részt, legyen elöntő szava és legyen anyagilag érdekelve, amelyek az állammal szemben érdekelve vannak és amelyeknek prosperálása, esetleg illegitim módon való