Főrendiházi napló, 1910. IV. kötet • 1914. április 22–1917. július 3.

Ülésnapok - 1910-58

A FŐRENDIHÁZ LVIII. ÜLÉSE. •2Z nehezedő és mindig súlyosbodó hadi költségek ellenére is. Bár igen sok életbevágó és érdekes közgazdasági kérdést kellene felhoznom, így többek közt a még mindig megoldásra váró mezőgazdasági hitel igen fontos kérdését, mert mi tagadás benne, két év óta mezőgazdaságunk válságos helyzetben van és ezt egy első sorban mezőgazdasági államban, nemcsak a mezőgazdaság maga, hanem szép fejlődésnek indult kereskedelmünk is, de igen fejletlen és igy még fejlesztésre szorult iparunk is, nagyon megérzi. De nem akarok a méltóságos főrendek szives türelmével visszaélni és igy csak egy a földmivelési minister tárczájához tartozó igen fontos kérdéshez akarok igen röviden hozzászólani. A Tisza völgye, ezen színmagyar vidék, szabályozási szempontból, daczára azon törekvésnek, mely a múltban is az egyöntetűségre törekedett, bizonyos hiányokat mutat fel. Ezek a hiányok a múlt és két év előtti, de különösen az 1913-iki árvizcatastrophák alkalmából felszinre jöttek, kidomborodtak, nyilvánvalóvá lettek. Köztudomású, hogy a felső Tisza egész complexumában, a mellékfolyókat is beleértve, válságos helyzetbe juttatta az északkeleti megyéket Maramarostól kezdve Szabolcsig és Erdélynek különösen a Szamos, de más folyók mentén levő vidékeit is, a tavalyi abnormis, rettenetes időjárás. Ugy hogy évekre kihatólag nem fogunk tudni ott gazdaságilag helyrejönni. A be] ügy minister igazat fog nekem adni. hogy a kivándorlás ezen árvizsujtotta megyékből mutatja a legnagyobb és sajnos rohamosan emelkedő számokat. Konstatálnom kell, hogy a kormány e bajokkal szemben intézkedéseket tett, nemcsak segélyt nyújtott, de részben kölcsönöket, — bár drágákat is — adott és törvényhozási utón is egy törvényjavaslat alakjában jelét adta annak, hogy a helyzetet komolynak, a bajt sürgősen orvoslandónak tartja. A Tisza-völgy szabályozása, méltóságos főrendek, mint azelőtt mondtam, hiányokat mutat föl az egyöntetűség rovására. Ennek az okát abban látom, hogy egyrészt voltak érdekeltségek, melyek a jó, száraz időkben nem érezték a vizszabályozás hiányát, mint például a Szamos köze árvédelmi szempontból, vagy mint például a felsőés alsószabolcsi társulat a belvízrendezés szempontjából, avagy másrészt voltak érdekeltségek, melyek hiába emelték föl esdő szavukat, szavuk a pusztában hangzottak el meghallgatás nélkül, mint például az Alsó-Latorcza vidéke és érdekeltsége Csaptól Zemplénig, mely nagy érdekeltségnek panaszai és sérelmei talán ugy látszik, végre meg lesznek hallgatva, illetve orvosolva. Végül,mert már régen nem volt oly nagy catastropha, mintáz 1912-ik és 1913-ik években, mely az illető érdekeltséget megmozgatta volna, hogy törődjék a maga vízi dolgaival, mint pl. a Bodrog jobbparti érdekeltséget. A Latorcza alsó vidéke és a Bodrog jobbparti érdekeltség azért jött ilyen válságos helyzetbe, mert az ottani állapotokkal az intéző körök ha foglalkoztak is, a végleges megoldástól fáztak. Ott nagy hibák történtek, azt a vidéket következetesen és minden megkérdezés nélkül, sőt tiltakozása daczára, minden oldalról nyakon öntötték. A múlt század 70-es éveiben Schönborn gróf érdekében létesíttetett a Latorcza csatorna és tizenegy átvágás Munkácstól egész Csapig, e munkák fiereg megye alispánja elé terjesztettek és közszemlére tétettek a nélkül, hogy az érdekelt Bodrogközi szabályozó társulat erről értesítve lett volna. A társulat magánúton értesült róla, tiltakozott ellene, de hiába. Midőn az alispáni határozat ellen a közmunka- és közlekedési ministerhez folyamodott a társulat, ott el lett utasítva. A múlt század végén és ennek a századnak az elején a beregi társulat összes belvizeit és a Szernyemocsár alsó vizeit is a Latorcza alsó vidéke kapta. Ez volt észak-keletről, — észak-nyugatról az Ondova—Tapoly lett nyílegyenesen a Bodrogba bevezetve, a mi az alsó Latorcza vizeit visszatartotta és a mindig fokozódó bajokat okozta, — ezzel szemben a Bodrog-közi társulat a Bodrog és Latorcza folyók szabályozását kérte és sürgette Tokajtól a csapi hídig 1888-tól kezdve egészen a mai napig szünet nélkül; mert a Bodrog folyó, mely a Latorcza, Ondova, Tapoly, Laborcz egyesüléséből ered és Zempléntől Tokajig a Bodrog elnevezést kapja, ennek a Bodrog folyónak a vizemésztése rossz, a felső vizeket nem vezeti jól el, átvágásai nem fejlődnek a mélységben, sőt feliszapolódnak. Bocsánatot kérek, méltóságos főrendek, hogy lényegtelen mellékkörülményeknek látszó dolgokat hozok fel. De ezeket szükséges volt előre bocsátani, hogy egyrészt nagy aggodalmamnak adjak kifejezést afelett, hogyha most azon törvényjavaslat, melyet a földmivelési kormán)' az állami szabályozás alá nem eső folyók kártételei ellen teljesítendő munkákról be fog adni, törvénynyé válik, — a már létesített szabályozási művek ne legyenek ezen uj műveletek által veszélyeztetve és az egyes érdekeltségek, melyek a nagy vízszabályozási terhet is már alig bírják meg, ne legyenek ujabb teherre] sújtva, — másrészt, hogy a földmivel ésügyi kormányt kérjem, hogy csaknem egy évszázad mulasztását a Latorcza-Bodrog vizszerkezet egységes szabályozásának keresztülvitelével pótolni szíveskedjék, mert nem hiszem, hogy egy színmagyar vidéknek a felső szabályozások végrehajtása óta számtalanszor megismétlődött szavai és hangoztatott sérelmei a műszaki szaktudás mai állapotában kellő méltatás és figyelembevétel nélkül elhangzani fognak. Miután a műszaki közegekhez értünk, legyen szabad második, nem kevésbé fontos, aggályomat a földmivelési minister urnak előadni. Ez az aggályom pedig az, hogy míg az eddig is állami szabályozás alatt állott folyók s folyószakaszok műszaki ügyeit a folyammérnöki hivatalok végezik, addig a felsőbb folyók és folyószakaszok azonos természetű ügyeinek ellátása a cultur-