Főrendiházi napló, 1910. IV. kötet • 1914. április 22–1917. július 3.
Ülésnapok - 1910-91
318 A FŐRENDIHÁZ azt elsősorban maga a kormány documentálta, amikor 1915 tavaszán a kukoricza árát saját czéljaira sua sponta az ár felett öt koronával magasabban vásárolta meg, mint ahogy akkor a kukoricza állt. Ez az akkor kiadott rendelkezésből világosan meglátszik. Egy további lépés hasonló irányban a közelmúltból, amit szintén megemlitendőnek tartok, az 1916-iki esztendőben kiadott, az árpára vonatkozó rendelkezés, melynél a gazdáknak megadta a lehetőséget a kormány, hogy maximális áron vásárolhassák a gabonát, azonban a Haditemény bizományosai a gazdától már előzőleg megvették az árpát és az az illető gazda nem vehetett, noha joga volt hozzá, 31 K-ért árpát, mert a Hadi termény az árpa nagy részét lefoglalta, amit pedig nem foglalt le, azt a kormány engedélyével a maximális ár felett 9 K-val, tehát 40 K-val vásárolta meg. Ezt helytelenítenem kell elsősorban abból a szempontból, hogy a fogyasztó közönség ilyen dolgok után nem bizik abban, hogy megkaphatja áruját, nincs bizalommal az igazságos elosztás iránt, de másodsorban nincs bizalommal az iránt, hogy a maximális árak betartatnak. Ez csak a drágaság fokozására szolgál; a kisfogyasztóknál is látjuk azután, hogy a gazdasszony szivesen ad maximális áron felüli árat zsirért, mert szüksége van rá. Zselénszky Róbert gróf ő nagyméltósága az előbb már rámutatott arra a körülményre, hogy azok a bizonyos büntető sanctiók, amelyek visszatartanák az illetőket az ilyen rendelkezések megszegésétől, túlságosan alacsonyak. Ezzel kapcsolatban én is néhány példát vagyok bátor felhozni; nem a maximális árak kijátszására, mert ilyen esetek csak nagyon ritkán tudódnak ki, de más kihágásokra, amelyek igen enyhe büntetésben részesültek. Mindenki olvashatta, hogy egy nagy budapesti tejkereskedőt, akinél 6000 liter hamisított tejet foglaltak le, 500 koronával büntettek meg. Ez, ha ugy veszszük, voltaképen jó üzlet. Az ilyen alacsony büntetések bizonyos fokig szinte csábítják az embereket a rendelkezések megszegésére, mert jobban járnak mellette. Ép ezért feltétlenül szükségesnek tartanám, hogy a kihágásokra leszabott büntetések lényegesen felemeltessenek, ugy hogy elrettentésül szolgáljanak. (Helyeslés.) Másrészt gondoskodni kell arról, hogy az áruk kiosztása igazságos legyen és főleg, hogy lehető legyen. Ha a lehetőségről szólunk, nem mulaszthatom el megemliteni azt az igazán megbotránkozást keltő állapotot, hogy ma is az asszonyok hosszú sora várakozik a boltok előtt, amig hozzájuthat valamihez, ami őt megilleti, amire neki joga van. Csak a beosztás rendjén fordul meg az, hogy az asszonyoknak öt perczig, vagy fél napig kelljen ácsorogni, amig az ő félliter tejüket megkapják. Annál inkább csodálom, hogy ezek az állapotok tapasztalhatók, minthogy elég hosszú idő múlott el már ahhoz, hogy ezen segíteni lehetett volna. Ep azért bátorkodom ezeket a kérdéseket a nagyméltóságú kormán) 7 figyelmébe ajánlani, mert hisz ezen a téren igen köimyen lehet segíteni. ; XCI. ÜLÉSE. Az áruezikkek ára között mutatkozó disparitás, valamint a maximált árak és a fogyasztó közönség fizetőképessége között fennálló disparitás sürgős szükséggé teszi, kogy a kormány az ármaximálásra, valamint a kiosztásra és elosztársa vonatkozó intézkedéseket revisio alá vegye. (Helyeslés.) A legújabb kormányjelentés bizonyos fokig alludál is erre, de szükségesnek tartom mégis külön felhívni a kormány figyelmét a fogyasztó közönség fizetőképességének tekintetbevételére. A most tapasztalható és szinte az absolut drágaság fogalmához közeledő drágaságból tagadhatatlanul hasznot huz az ország egy tekintélyes része. Az összes termelőágak, ugy a gazdák, mint az iparosok, bizonyos fokig részesülnek ebben a haszonban. Nem részesül azonban és a legsúlyosabban szenvedi a drágaság terhét a fix-fizetésüek osztálya. Nézetem szerint akkor, amikor az árak revisiójáról van szó, elsősorban ezt az osztályt kell alapul venni. Annyival könnyebb a helyzetem, amikor ezt a nagyméltóságú kormány figyelmébe ajánlom, mert hiszen a kormány egész organismusa fix-íizetéses hivatalnokokból áll. Ezek fizetőképességének aránybahozatala az árakkal és viszont az ármegállapítások aránybahozatala ezekkel a fix-fizetésekkel : ez, nézetem szerint, sürgős feladata volna a legközelebbi jövőnek. A gazdasági kérdések tekintetében még egy körülményre kell felhívnom a figyelmet. Amint a körülmények mutatják, a győzelmes béke felé haladunk. Ez azonban magában véve még nem jelenti azt, hogy a viszonyok egyszerre ismét a normális mederbe fognak visszatérni. Németországban látjuk, hogy már most ki vannak dolgozva a legnagyobb részletességgel mindazon intézkedések tervei, amelyek a háborúból a békés gazdálkodásba, való átmenet idejére szükségesek. Nálunk erre vonatkozólag, tudtommal, még semmiféle intézkedés nem történt. Szükségesnek tartom, hogy ez minél előbb megtörténjék, azért bátor vagyok itt megismételni azt az indítványomat, amelyet a múlt esztendőben az országos állattenyésztési értekezlet alkalmával voltam bátor tenni. Szükségesnek tartom ugyanis, hogy praktikus emberekből országos bizottság szerveztessék, amely a gazdasági kérdésekben necsak véleményezési, hanem kezdeményezési joggal is birjon és a kormánynak ezen intézkedések előkészítésében segítséggel szók gáljon. Legyen szabad még egész röviden kitérnem egy dologra; kissé nehéz a helyzetem, de kénytelen vagyok vele. Nehéz a helyzetem azért, mert tulaj donképen csak az ötödik kormányjelentést tárgyaljuk, holott az, amiről szólani akarok, a hatodik jelentésben van. De hivatkozom a Mailáth gróf ő méltósága által elmondottakra, hogy itt annyira elmaradtunk a tárgyalási időben, hogy ha a hatodik jelentést is oly elkésve fogjuk tárgyalni, mint ezt az ötödiket, abban az időben ez az én észrevételem már egészen tárgytalan volna. Ezért ha a méltóságos főrendek megengedik, most teszem szóvá e dolgot. (Halljuk!)
