Főrendiházi napló, 1910. IV. kötet • 1914. április 22–1917. július 3.

Ülésnapok - 1910-58

A FŐRENDIHÁZ LVIII. ÜLÉSE. 21 megyek, biztositékául fog szolgálni minden időkre a felekezetek közötti békének, nyugalomnak és egyetértésnek. Hogy mégis ez égető kérdés volt, ezt egy másik politikai kérdéssel magyarázom meg és hozom összefüggésbe és az az elfogadott és szentesitett választójogi törvény. A választójogi törvény végrehajtása után a következő országgyűlés uj elemekből alakul meg. Ma minden parlamenti párt programmpontjának tekinti a katholikus autonómiát, jövőre fog jönni bizonyára tekintélyes számú parlamenti párt, amely nem fogja programmjának tekinteni a katholikus autonómiát, sőt, meg vagyok győződve, tőle telhetőleg mindent megtesz annak ellenére, mert egészen más világnézetnek hódol, egészen más eszméket és irányelveket követ és a históriaiMagyarország kifejlődésének álláspontján egyáltalában nincsen. A katholikus autonómia életbeléptetésének akadályai tehát egy nagy politikai akadálylyal növekedni fognak. Mert én megengedem, hogy azok a más világnézetű polgárok, akiknek képviselői a magyar parlamentbe kerülnek, autonómiát engednének a katholikus egyháznak, de csak az ő erkölcsi és vagyoni szabadságának a romjain. Ma nem igy van a helyzet és ép azért ezt a helyzetet kellene felhasználni arra, hogy addig, amig a parlamentben képviselt politikai ellenségei nem lesznek ennek a hazafias eszmének, addig hozassék tető alá a dolog és addig a terminusig váljék törvénynyé a katholikus autonómia. Ezt különösen az alapok és alapítványok, másrészt ped'g az iskolaügy szempontjából kívánom. Egy államférfiú cultusminister korában kijelentette, hogy a katholikus autonómia nem képzelhető máskép, mint az alapoknak és alapítványoknak kibocsátásával és az iskolák kibocsátásával. Kijelentette azt is, hogy legfelsőbb helyen vannak még aggodalmak, amelyeket azonban sikerülni fog eloszlatni. Én természetesen nem tudhatom, hogy azok az aggodalmak itt is, ott is closzlottak-e már, de annyit tudok, hogy az autonómiának behozatala sem a legfelsőbb kegyúri jognak, sem pedig a hierarchiának szervezetével és jogaival ellenkezésben nincsen, hanem igenis ellenkezésben van a katholikus egyház vagyonából fentartott iskolákban azokkal az irányzatokkal, amelyeknek itt-ott szomorú jeleit tapasztaljuk, hogy katholikus pénzből fizetett tanárok a katholikus álláspont ellen beszélnek a cathedrán, a cathedrán kivül a társadalomban, az újságokban, mondjuk a titkos társulatokban és a katholikus egyháznak semmi eszköze nincsen, hogy ezt megakadályozza. Azt gondolom, valóban minimalis dolog volna, hogyha valaki a katholikus alap dotációjából húzza a fizetését s ebből él, a katholikus egyházat ne üsse arczul, hanem tartsa tiszteletben. (Ugy van ! ügy van I a jobboldalon.) Ezt minden egyház megköveteli, joggal megkövetelheti tehát a katholikus egyház is. (Ugy van! a jobboldalon.) Nem akarok helyekre és nevekre hivatkozni, de szomorodottan tapasztalom és minden katholikus ember szomorodottan tapasztalja, hogy ez minálunk, Magyarországon lehetséges. Magyarországon 12 millió katholikus van. Ennek a 12 millió katholikusnak vannak jogai, vannak istenadta jogai, van együttérzése, van katholicitása, van hite, van erkölcse : ettől megfosztani őt senki jogosítva nincs, legkevésbbé az, aki a cultura szolgálatában olyan magas színvonalra emelkedett, mint a kathedra. (ügy van ! a jobboldalon.) Már ez a negatív körülmény is kötelességévé teszi, hogy a magas kormány és a törvényhozás a katholikus autonómiával foglalkozzék, hogy az ilyen esetek ismétlődése elimináltassék. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban — amennyiben a katholikus autonómiának, mint ilyennek foglalkoznia kellene az alsóbb iskolákkal, a középiskolákkal és a főiskolákkal egyaránt, — szóba kell hoznom azt a helyzetet, amely előállott a vidéki egyetemek felállításáról szóló törvény megalkotása után. Én, mint magyar ember, csak örömmel üdvözöltem azt, hogy egy uj kultúrai intézménynyel gyarapszunk országunk két virágzó városában, Pozsonyban és Debreczenben. De a két vidéki egyetem felállításának kérdésével a főiskolák ügye elintézve nincs, nincs pedig azért, mert az egyetemek felállítása felvetett egy másik kérdést, azt, hogy mi lesz az akadémiákkal ? Ott van a j>ozsonyi kir. jogakadémia, mely katholikus jellegű intézmény, a tanulmányalapból taitatik fenn. Oda az állami egyetem megy. Ennek az akadémiának a sorsa most sincs eldöntve. Eri ugy tudom, hogy a nagyméltóságú püsjröki kar azt indítványozta, amit csekélységem is Írásban kifejtett, hogy az egyszerűen költözzék át Szegedre. Hogy történt-e ebben a kérdésben valami, vagy nem, azt nem tudhatom. Itt van tehát egy academia, amelynek létkérdéséről van szó. Ott van a másik, az egyedüli állami academia, a kassai. Szívből sajnálom, hogy a kassai egyetem felállítására, illetőleg visszaállítására irányuló hazafias törekvések teljesen eredménytelenül maradtak. Sajnálom ezt annyival inkább, mert hogy vidéki egyetemeink vannak, hogy egyáltalában a nagyméltóságú kormányok a vidéki egyetemek kérdésével foglalkoztak, ez a kasai egyetemi mozgalom kapcsán történt és igy mások javára dolgozott az az intelligentia, amely vindicalta magának vissza az absolutistikus hatalom által eltörölt, de vagyonban és jogi folytonosságban még ma is fennálló kassai egyetemet. Nem is vindicalnék vissza többet, mint amennyi volt, t. i. az egyetem theoretikus facultásait. Ez a második kérdés. Ma már ugy vagyunk, hogy a közigazgatási reform küszöbe előtt állunk. Az igazságügyi reformok folyománya már mostan az, hogy a birói pályákon a doctoratus kötelező és azt hiszem,[hogy a közigazgatási reformnál a közigazgatási főtisztviselők számára is ugyanazt a qualirícatiót fogják