Főrendiházi napló, 1910. IV. kötet • 1914. április 22–1917. július 3.

Ülésnapok - 1910-89

A FŐRENDIHÁZ LXXXIX. ÜLÉSE. 289 Hadik János gr.: Csak a pártvezért nem! (Mozgás.) Fiáth Pál b.: Bocsánatot kérek, ez nem egyezik meg az előző praecedenssel, amikor a nagy magyar, a haza bölcse Andrássy Gyula grófot ajánlotta, nem mint ministerelnököt, ha­nem egyénileg. Meg is választották. Nem lehet továbbá tagadni, hogy parlamentáris alkotmá­nyos életben a nemzet bizalmának exponense az, aki a többség bizalmát birja. Tisza István gróf mint ministerelnök exponense ennek a bizalom­nak, az egész ország bizalma őbenne összponto­sul. (Mozgás.) Miután a képviselőházban nem hangzott el az a szó, hogy ministerelnököt nem szabad vá­lasztani, őt akarjuk megválasztani azon kiváló tulajdonságai következtében, hogy ebben az or­szágban a belső viszonyokat ugy megszilárdí­totta, hogy szövetségeseink hadseregei oldalán sikerült ebben a rettenetes, borzasztó háború­ban a sarat megállanunk és ma, hála Istennek, a győzelem utján vagyunk. Ezt neki legalább is előnyéül kell felszámítani, nem pedig olyan ki­fejezéssel fellépni irányában, mint nagyméltó­ságod^ tette. (Élénk tetszés.) Én azt ajánlom tehát, hogy a főrendek fogadják el a képviselőház választását. (Elénk él­jenzés.) Elnök: Hadik János gróf ő nagyméltósága másodszor óhajt felszólalni. Hadik János gr. : Nagyméltóságú Elnök UT ! Méltóságos főrendek ! Az itt elhangzott, érvek en­gem nem tudtak meggyőzni. A ministerelnök ur tagadásba vette azt, hogy a főrendiház jogain csorba esnék és azt mondotta: Kérem, a főrendiház­nak joga van elfogadni, vagy elutasítani a kép­viselőház üzenetét ; és ha elutasítja, akkor majd egy együttes ülést tartunk ; ezt igy hozza magá­val a logikai szükségesség és a józan ész. A józan ész nagyon sokat hozna magával, de bizony nagyon ritkán követik. Ha a törvényes eljárásokat arra biznók, hogy majd a józan ész eligazít bennünket, az nem volna épen a leg­czélravezetőbb módszer. A ministerelnök ur azt mondja, hogy akkor együttes ülés következnék és ott történnék a vá­lasztás. De vájjon ha mi itt elutasitanók a kép­viselőház határozatát, akkor ő excellentiája képviselné azt az álláspontot, hogy együttes ülés legyen? És ki fog azon az együttes ülésen jelölni? Tetszés szerint fogunk választani, vagy mi lesz az eljárás? És milyen alapon helyezkedik a minis­terelnök ur erre az álláspontra? (Mozgás.) Én tegnapelőtt, amikor álláspontomat kifej­tettem, szintén ezt az eszmét vetettem fel. De nem ma mondom ezt, akkor, amikor egészen jól tudjuk, hogy amúgy is kizárt dolog, hogy erre kerüljön a sor és legfeljebb a későbbi időkre szolgáltathatna fegyvert azoknak, akik majd együttes ülést akar­nak, de ennek ma nincs jelentősége. Én előzetesen kértem, hogy a főrendiház nagyméltóságú elnöke védje meg a főrendiház Főrendiházi Napló 1910—1915. IV. köt. jogait és intézkedjék, hogy egy r üttes ülésen vá­lasztassák meg az a férfiú, akiben az ország bizalma összpontosul. Ha az elutasítás után lehet ilyen gyűlést tartani, akkor azt kérdem : miért nem lehetett mindjárt ezzel kezdeni ? Ez sokkal egyszerűbb, keresztülvitelében is sokkal czélszerübb lett volna és ugyanakkor ez a megoldás meg­akadályozta volna azt, hogy a főrendiház tisztán a vetó-jogra legyen szorítva. Plósz ő excellentiája azt mondta : nyu­godjunk bele, hiszen olyan gyönyörű dolog az, hogy a képviselőház megválasztotta Tisza Istvánt. Én tovább nem akarok most e témáról beszélni, de ő excellentiája mesélhetne nekünk egyet­mást arról, hogy az a szabad meggyőződés a többségben gyakran hogy T an nyilvánul meg, hogyan volt az, amikor másfél évig a mentelmi bizottság nem ült össze és nem tárgyalt. Ebből is meg lehet Ítélni, hogy amikor egy párt, melyet olyan nagyon erős gyeplővel tartanak, a maga vezérét választja meg egy tisztségre, lehet-e akkor azt mondani, hogy ebben a választásban az ország szabadon megnyilvánult meggyőződése jut kifejezésre ? Tisza István gr. ministerelnök: Nagyon saj­nálom, de kénytelen vagyok ismét felszólalni, csak azért, hogy ő nagyméltóságának a másik ház egy tekintélyes részével szemben itt hangoz­tatott, teljesen szokatlan, a parlamenti illembe ütköző, a valósággal ellenkező méltatlan vádját felháborodással visszautasítsam. Hadik János gr. : Méltóztassék a mentelmi bizottság történetét elmondani ! Tisza István gr. ministerelnök: Micsoda men­telmi bizottságnak? Mit akar ez jelenteni? Elnök: Következik a határozathozatal a képviselőháznak izenete tárgyában, melyben kéri a főrendiház hozzájárulását ahhoz a választáshoz, melylyel Tisza István grófot választotta meg a nádornak koronázás körüli teendőkben való he­lyettesítésére. A képviselőház határozatával szemben külön indítvány' tétetvén, a kérdést szavazás alá kell bocsátanom. Ha méltóztatnak hozzájárulni, a kérdést elsősorban a benyújtott elleninditványra fogom feltenni és amennyiben ez nem fogadtatnék el, a képviselőház határozatához való hozzájárulásra. Méltóztatnak-e a kérdés ilyen feltevését el­fogadni ? (Igen !) Kérdem ennek folytán : méltóztatnak-e a benyújtott elleninditványt elfogadni ? Akik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Kérem a jegyző urakat a szavazatok meg­számlálására. A jegyzői kar jelentése szerint az elleninditvány mellett tizenöten szavaztak. Most méltóztassanak felállani, kik az ellen­inditványt nem fogadják el. (Megtörténik.) A jegyzői kar jelentése szerint az indítvány ellen 70-en szavaztak ; ennek folytán kimondom, | hogy az elleninditványt a többség mellőzi. 1 Most kérem azokat a főrendeket, akik a, kép­37

Next

/
Oldalképek
Tartalom