Főrendiházi napló, 1910. IV. kötet • 1914. április 22–1917. július 3.

Ülésnapok - 1910-89

A FŐRENDIHÁZ LXXXIX. ÜLÉSE. 287 elnököt, hanem mint az ország bizalmát biró férfiút, — erre a diszes megbízatásra, érintkezésbe lépett az illetékes tényezőkkel s meggyőződött arról, bogy ez a terv általános helyesléssel találkozik. Hát én azt hiszem, hogy ennek sehol nyoma nincs. Én legalább nem tudom, — meglehet, ő nagyméltósága tudja, — de én semmi nyomát a rendelkezésre álló történelmi anyagban nem találom ezen érintkezésnek. Ellenkezőleg : azt tudom, hogy még nagyon kevéssel a választás előtt, — ha nem kevés órával, de mindenesetre igen kevés nappal, — Deák Ferenezet szólították fel, hogy fogadja el ezt a megbízást, de ő semmi áron nem akarta és kívánta Andrássy Gyula grófot. Hadik János gr.: Tudjuk. Tisza István gr. ministerelnök: Akkor miért méltóztatott mondani, hogy ő Andrássy Gyula érdekében . . . Hadik János gr.: Deák Ferencz ismert tapintatáról fel is lehet tételezni. Tisza István gr. ministerelnök: Hát én kérem nem akarok egy ajkamon levő választ mondani erre, mert igazán kerülni óhajtom a polémiát. A másik azonban, amit ő nagyméltósága mondott, az, hogy Deák Ferencz oly óvatosan őrizte a főrendiház jogait, hogy még csak azt sem mondta ki, hogy minden esetben választani kell, mert tudta, hogy a főrendiházban van egy hatalmas, vagy tekintélyes csoport, mely _e tisztet az országbíróra óhajtotta bízni, s ebben az irányban nem akart praejudicálni Deák Ferencz. Hát ugy látszik, ő nagyméltósága nem kisérte kellő figyelemmel Deák Ferencznek ebben az irányban tett kijelentéseit. Deák Ferencz ugyanis e kérdésről két ízben nyilatkozott. Először a nádori állás betöltésének elhalasztásáról szóló törvényjavaslat tárgyalásánál és másodszor, midőn a concret indítványt Andrássy Gyulára vonatkozólag megtette. Első beszédében megemlékezik arról, hogy a nádornak egy olyan functiója van, amelynél gondoskodni kell helyetteséről, ha nem választ nádort az országgyűlés, t. i. a koronázásnál való functio. S azután elmondta, hogy két eset volt a Habsburgok uralma alatt, amidőn nem volt betöltve koronázás esetén a nádori szék. Mind a két esetről kiemeli, hogy nem az országbíró helyettesitette a nádort, hanem az, akit az országgyűlés ezzel megbízott. Hadik János gr.: Helyes. Tisza István gr. ministerelnök: És hozzáteszi : »Es ennek józan közjogi alapja is volt; mert a koronát az ország teszi a király fejére, tehát természetes, hogy a nádor, mint az ország választottja, volt ezen teendőkkel megbízva ós midőn nádor nem volt, az országbíró, ki nem volt az ország választott tisztviselője, egyedül hivatala czimén e teendőket nem teljesíthette, hanem az ország élt jogával és megválasztotta azon férfit, kit ezzel megtisztelni akart«. Azt hiszem tehát, hogy Deák igenis, nagyon határozottan kifejtve, elfoglalta azt az álláspontot, amelyet, gondolom, pártkülönbség nélkül elfoglalunk ma is: miszerint a nádort, mint az ország választottját, ebben a functióban kinevezett tisztviselő hivatalánál fogva nem helyettesitheti, 'hanem az országnak, az országgyűlésnek kell választania valakit, akit megbíz ennek a functiónak teljesítésével. Hadik János gr.: De megválaszthatja az országbírót is. Tisza István gr. ministerelnök: Megválaszthatja az országbírót is, megválaszthatja a ministerelnököt is, megválaszthat mindenkit, akit erre a tisztségre meg akar választani. Azt hiszem tehát, méltóságos főrendek, hogy épen Deák Ferencz e tekintetben kétségtelen világossággal elfoglalta azt az álláspontot, amelyen ma is állunk. S az egyedüli dolog, amiben ismerek e kérdésben praecedenst, az, hogy az ország választ és választhatja minden korlátozás nélkül azt, akit akar. Hadik János gr.: Senki sem tagadja. Tisza István gr. ministerelnök: Épen ugy a ministerelnököt, mint bárki mást. Hadik János gr.: Ugy van! Tisza István gr. ministerelnök: És semmiben, semmi irányban praecedens abból, hogy egy ilyen alkalommal a választás X-re, vagy Y-ra esik, nagyon természetesen le nem vonható és nem származhatik. A másik kérdés, amit világosságba kell helyeznem, az, hogy a képviselőház eljárása sérelmes-e a főrendiház jogaira nézve? Hát, méltóságos főrendek, a képviselőház először is teljesen a 67-iki praecedenshez tartotta magát. És én azt gondolom, ilyenekben csakugyan czélszerü, ha az ember az eljárásnál a múltban bevált példákhoz tartja magát. 1867-ben is azt az álláspontot foglalta el Deák Ferencz, hogy nem tart szükségesnek együttes ülést, mert tudta, hogy a választás egyhangú lesz. Nem azért nem tartotta szükségesnek, mintha bárminő előzetes megegyezés lett volna; de nem tartotta egyéb okokból. És ez az álláspont az én igénytelen nézetem szerint nem sérelmes a főrendiházra azért, mert a méltóságos főrendeket választási joguktól ez meg nem fosztja. Hogyan áll ugyanis a dolog? A méltóságos főrendeknek teljesen szabadságukban áll hozzájárulni a képviselőház határozatához, vagy nem. Ha nem járul hozzá a főrendiház, annak logikai, szükségszerű következménye az, hogy együttes ülést kell tartani, (Helyeslés) amelyen azután a választás megtörténik. Hadik János gr.: Hol van ez megírva? Tisza István gr. ministerelnök: A dolog természetében, az emberi józan észben. Pedig, méltóztassék megengedni, az emberi józan ész jogait mégsem lesz jó egészen eltüntetni.