Főrendiházi napló, 1910. IV. kötet • 1914. április 22–1917. július 3.
Ülésnapok - 1910-89
A FŐRENDIHÁZ LXXXIX. ÜLÉSE. 279 vény, amelyre hivatkozással a regnicolaris bizottságban mintegy perdöntőén döntötte el az én álláspontom kárára az igazságügyminister ur a vitát, szóról szóra ez áll (olvassa): »Az ország hű főrendéi és képviselői legkegyelmesebb urokat Magyarország apostoli szent koronájával ünnepélyes szertartás szerint megkoronázták*. Sőt a regnicolaris bizottság előtt megfordult szöveg, amelyet tartalmaz a képviselőház által kiadott szöveg is, az 5. pontban helyreigazítja az interpretationális rész sarkalatos tévedését, amikor azt mondja, hogy a koronázás országgyűlésikig teljesítendő. Méltóságos főrendek! Teljesen megmagyarázhatom előttem, hogy mi szükség van az országgyűlés közvetlen koronázási jogát elhomályosítani, amikor olyan szép, olyan felemelő és a paritásnak olyan gyönyörű jelképe az, hogy az országgyűlés, vagyis a törvényhozás két tényezője, a nemzeti souverainitás két factora, az országgyűlés és a király a koronázás szent actusánál közvetlenül találkoznak, érintkeznek és az országgyűlés minden közbevetett tényező nélkül ruházza az uralkodást a koronás királyra. Méltóságos főrendek! Az én igénytelen nézetem szerint a király méltóságát sérelmesen érinti az a felfogás, hogy őt az országgyűlés megkoronáztatja, nem pedig megkoronázza. Mintha az országgyűlés nem tartaná méltónak, hogy ő közvetlenül koronázza meg a királyt. Avagy kérdezem, méltóságos főrendek, nem sértené az országgyűlés méltóságát és nem lenne alkotmányba ütköző, hogyha a király azt üzenné az országgyűlésnek, hogy valami közbenső tényező által az országgyűlést összehivatja, megnyittatja, elnapoltatja, berekeszteti és feloszlatja, nem pedig összehívja, megnyitja, elnapolja, berekeszti és feloszlatja? Isten óvjon bennünket az előbb emiitett közbevetett királyi rendelkezéstől! Méltóztatnak tehát látni, hogy óriási horderejű a közvetett és közvetlen cselekvés közti különbség, épen az alkotmányos életnek a szerkezetében. Országgyűlés jelenléte nélkül, — ez kategorikus igazság, — nincs koronázás. A jelenlevő országgyűlés pedig nem szorult arra, hogy ott képviselet utján véghez vitt cselekmények történjenek. Különben is a koronázásnak számos mozzanata van, amit az országgyűlés a maga egészében végez, mert hisz a koronázás nem szorítható pusztán arra az egy tényre, amikor a fejre ráteszik a koronát. Tehát az országgyűlés nem koronáztat, hanem az országgyűlés koronáz. Hogy az országgyűlés közvetlenül tegye a fejre a koronát? Annak a kezek sokaságában megvan a maga technikai akadálya; technikai tényt pedig érzékeltetni talán épen a sacrum diplomában nem helyénvaló. Igen érdekes e tárgyra vonatkozólag, méltóságos főrendek, körülmény, hogy a koronázás programmját adó félhivatalos Budapesti Tudósító december 14-én, tehát jóval azután, amikor a regnikoláris deputáczióban az igazságügyminister urnak »koronáztatni« indítványa az én »koronázni« indítványommal szemben két szótöbbséggel győzedelmeskedett, a következőket mondja (Olvassa) •. »A koronázást az országgyűlés végzi a nemzet jelenlétében.* Majd alább (olvassa) -. »A koronázás napján az országgyűlés mindkét háza együttes koronázó ülést tart.« íme, méltóságos főrendek, az országgyűlés nem koronáztat, hanem koronáz, még az igazságügyministerium szerint is, ahonnan a félhivatalosnak ez a programmszövege kikerült. Mint előrebocsátani bátorkodtam, indítványt nem óhajtok tenni. Remélem, hogy kiválóan alkotmányos érzékű uralkodónk, aki magyarul is jól tud, az országgyűléssel egyetértőleg majd meg fogja találni annak a módját, hogy az a téves kifejezés végkép eltűnjék a koronázási hitlevél egyebekben általam helyesnek tartott szövegéből. Radvánszky Albert b. jegyző: Hadik János gróf! Hadik jános gr.: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! A czim kérdéséhez akarok szólni. Engem mindazok, amiket a ministerelnök ur a czimkérdésről mondott, nem téritettek el az én meggyőződésemtől. Constatálom azt a tényt, hogy a ministerelnök ur nézete szerint is az a czim, ami használtatik, nem helyes, nem megfelelő. Azt pedig mindig nagy hibának tartom, ha ilyen komoly, nagyfontosságú okmányban olyan czimzés használtatik, amiről mindenkinek az a nézete, hogy helytelen. Ezt az alkalmat ugyanis fel kellett volna használni arra, hogy minden kételyt és minden kritikát kizárólag a magyar király szóljon a magyar nemzethez. Bátor vagyok a következő módosítást indítványozni : A czim így hangozzék: »Mi, IV. Károly Magyarország, Dalmát-Horvát-Szlavonországok apostoli királya«. Ami a bekezdést illeti, mert hiszen gondolom, az egész első bekezdés kerül most tárgyalásra ... Elnök: A bevezetés tárgyaltatik most. Hadik János gr.: Igen, a bevezetéshez egy további indítványt vagyok bátor beterjeszteni. Az első bekezdés azon szavai után: »aki a trónöröklésre«, ez szúrassák be: »amint ez az 1900 : XXIV- t.-cz. alapján beczikkelyeztetett«. Csak röviden reflektálok a ministerelnök ur azon megjegyzésére, hogy én azt mondtam, hogy mi a trónöröklési rendben való változást czikkelyeztük be. Minthogy feljegyezte szavaimat, bizonyára igy mondtam; de ha mondtam, mindenesetre nyelvbotlás volt. Hiszen ez annyira magától értetődik beszédem egész folyamából, összes idézeteimből, hogy nem is láttam volna szükségét annak, hogy ezt külön rectificáljam.
