Főrendiházi napló, 1910. IV. kötet • 1914. április 22–1917. július 3.

Ülésnapok - 1910-88

A FŐRENDIHÁZ LXXXVIII. ÜLÉSE. 265 együttes ülésen vita folynék a kétféle házszabály szerint. A képviselőház is, a főrendiház is jelölhetnek két-két egyént és pedig talán ugy, mint a koronaőr-választásnál : egy reformátust és egy katholikust s ezen négy jelölt közül szavazás utján választana egyet az együttes ülés. Ez volna szerintem a leghelyesebb, legeorrectebb, legigazságosabb megoldás és épen ezért bátor vagyok erre vonatkozó indítványomat megtenni. (Mozgás balról.) Erre most van a kellő idő, amidőn a képviselőház is ezzel a kérdéssel foglalkozik s amidőn a képviselőház készülő állásfoglalása semmi esetre sem mondható olyannak, mely az egész ország egyhangú helyeslésével találkoznék. Ezért bátor vagyok indítványozni, hogy a főrendiház elnöke ő nagyméltósága az általam említett kijelölés iránt sürgősen tegye meg a kellő lépéseket. Különösen szükség van erre azért, mert tényleg olyan egyén jelöltetett, jobban mondva jelölte önmagát, (Mozgás balról.) akinek megválasztása semmikép sem lehet egyhangú. Látjuk, hogy a képviselőházban már megindult a vita és miután ez a vita azt bizonyítja, hogy egyhangú választásra egyáltalában nincs kilátás, nézetein szerint nagyon fontos, hogy a főrendiház ebben a választásban részt vegyen. Annak idején Deák Ferencz, midőn a nádorhelyettesi tisztségre Andrássy Gyulát ajánlotta, aki a 67-iki kiegyezés megalkotásában az ő nagy munkatársa volt, határozottan kiemelte, hog)* nem tartja szükségesnek, hogy a választás együttes ülésben történjék. Szó szerint idézem Deák Ferencz beszédének ezt a részét. Azt mondta (olvassa) : »Nem tartom szükségesnek, hogy a választás vegyes ülésben történjék; hanem azt hiszem, a ház megválaszthatná a maga részérő], akit e magas megbízással meg akar tisztelni, üzenetben értesithetnők erről a főrendeket és felkérhetnék hozzájárulás végett. Ezen tiszttel Andrássy Gyula grófot indítványozom megbízatni : de nem ugy, mint ministerelnököt, mert én ezt a hivatalhoz kötni jövőre sem szeretném, hanem ezt egyénileg ráruházott megbízásnak kívánom tekinteni.« A főrendiházban, melynek vezető egyéniségei akkor Deák Ferenczczel bizonyára megbeszélték ezt a kérdést, elállottak attól, hogy együttes ülésben történjék a választás. Azon az ülésen, melyben szóba került a képviselőház átirata a nádor helyettesítésének kérdéséről, Majláth György, az akkori országbíró és a főrendiház elnöke, a kővetkezőket mondotta (olvassa) ; »Most következnék a nádor helyettesítésének kérdése. Erre nézve megbocsátanak a méltóságos főrendek, hogy a tárgyhoz én is csak egy-két szóval hozzájáruljak. Méltóságos főrendek ! Miután a főasztalnokmester, valamint a főkamarásmester ő excellentiájok az országbíró állását hozták e kérdéssel összefüggésbe, nehogy utódaim valamelyike azt mondhassa, hogy én ezen kérdést teljes hallgatással mellőztem, nézetemet azon függetlenséggel, mely engem jó és rossz időkben kisért, jelenleg is Főrendiházi napló. 1910—1915. IV. kötet. őszintén ki fogom a méltóságos főrendek előtt tárni. Én azt hiszem, az országnak azon joga, hogy a koronázás alkalmával a nádor közjogi jelentőségű teendőire nézve valamely egyént nevezzen, vagy válaszszon, kétségbevonhatatlan s kétségbevonhatatlan még azon előzmény nélkül is, mely felhozatott, annál kevésbé a felhozott előzmény mellett, mely kétségen túl létezik, — ámbár épen Batthyány Ferencz esete szerintem épen nem alkalmazható, — mert ő az összes hadseregek vezére és az ország főkapitánya volt és igy a nádori méltóság attributióinak jelentékeny részét képviselte ; hanem mint mondám, az előttem kérdést nem szenvedhet, hogyha ez iránt az ország nem rendelkezik, akkor az e részbeli teendők az országbírót illetik és ő nemcsak jogosult, de köteles is e tisztet teljesíteni, nem egyedül hivatal czimén, hanem azon országos méltóságnál fogva, melyet képvisel a törvény analógiájánál fogvást, mely más esetekben is a nádor teendőinek helyettesítésére felhívja, végül a törvényes szokás szerint, mely mellett előzmények hasonlag felhozhatók. Ezen kijelentéssel tartoztam a méltóságos főrendeknek; egyébként egyéni szavazatommal a képviselőház kivánatához járulok. Felszólítom tehát a méltóságos főrendeket, hogy azok, kik a képviselőház abbeli kivánatát, hogy Andrássy Gyula gróf ministerclnök ur, nem mint olyan, hanem mint a nemzet megbízottja, teljesítse a nádor tisztjét a koronázás alkalmával, elfogadják és ahhoz hozzájárulnak, méltóztassanak ezt felállással nyilvánítani.* Az akkori főrendiházi elnök és országbíró e nyilatkozatából világosan kitűnik, hogy Andrássy Gyulát nem mint ministerelnököt választották meg, sőt mondhatnám azt is. hogy az a körülmény, hogy ő ministerelnök és képviselő volt, talán még inkább akadályul szolgált megválasztásának ; ez volt az egyedüli nehézség, amelytől azonban ebben a rendkívüli esetben eltekintettek. Legyen szabad most már, méltóságos főrendek, rátérnem arra a kérdésre, hogy mi vezethette akkor a vezető férfiakat abban, hogy oly különös nyomatékkal hangsúlyozták, hogy Andrássy Gyula grófot nem mint ministerelnököt bízzák meg a nádorhelyettesi teendők ellátásával. Ennek oka nagyon egyszerű. Azt hiszem, abban nincs nézeteltérés közöttünk, hogy a koronázásban való részvételnél, ennek a nádorhelyettesi tisztségnek betöltésénél, a kívánatos és egyedül helyes megoldás az volna, ha az illető egyhangúlag választatnék meg. Mert ha arra az álláspontra helyezkedünk, amelyre helyezkedik a mai képviselőházi többség és maga a ministerelnök ur, aki azon a czimen vindikálja magának ezt a tisztséget, mert ő a parlamenti többség vezére, akkor nyilvánvaló, hogy minden koronázás előtt nagy jjolitikai harezoknak kell bekövetkezniük. Természetesen, ha valaki ministerelnök és véletlenül az egész országnak egyhangú bizalmá34