Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.
Ülésnapok - 1910-50
A FŐRENDIHÁZ L. ÜLÉSE. 89 értőleg állapítja meg a bizottság első ülésének helyét és idejét, tehát megint a két ház közötti érintkezést szabályozza az ülések összehívására vonatkozólag és harmadszor megállapítja, hogy mindezen bizottságok jelentései a két ház elnöke utján közöltetnek a két házzal. Látjuk tehát, hogy a házszabályok itt az országos bizottságokra nézve csak ebben a vonatkozásban állítanak fel jogszabályokat, minden más tekintetben pedig az országos bizottságokra nézve is. — természetesen mutatis mutandis — azok az általános szabályok vonatkoznak, amelyek a bizottságok tárgyalására vonatkozólag a bizottságokról szóló fejezetekben felállíttatnak, ugy, hogy a képviselőház házszabályai egyáltalán nem alkalmasak arra, hogy ebben a tekintetben bárki is érvet kovácsoljon az ellenkező álláspont javára. Igénytelen nézetem szerint a kérdést a következő szempontok döntik el: Mindenekelőtt a törvény szövege, amely világosan a házról és a bizottságokról beszél. Azután eldönti a delegatiók ügyrendje, amelyben az imént felolvasott 48. §. világosan azt mondja, hogy a rend fentartása érdekében ugy jár el a delegatio elnöke, ahogy a képviselőház házszabályai előírják. Már most természetesen a delegationak, amint maga ez a most felolvasott szakasz is igazolja, az 1867: XII. t.-cz. 21. §-a értelmében joga van saját ügyrendjét megállapítani. Ezen ügyrend végrehajtásáért a delegatio elnöke felelős. Abban a perczben tehát, amelyben a delegationak megválasztott elnöke van, természetszerűleg az elnöki jogkör a maga egészében a delegatio elnökére megy át. Miután azonban a delegatio összehívásakor és megalakulása előtt elnökség nincsen, külön felelős szerve a delegationak nincs, természetszerűleg annak a szervnek kell biztosítania a delegatio összejövetelét és megalakítását, akit ebben a tekintetben a képviselőházi őrségről szóló törvénynek többször idézett szakaszai kijelölnek, t. i. a képviselőház elnökének, akinek törvényes kötelessége a bizottságok biztonsága felett őrködni, akinek erre a czélra a parlamenti őrség rendelkezésére áll. Ezeket az alapelveket tartottuk szem előtt akkor, amidőn — első személyben beszélek, mert akkor ón voltam a képviselőház elnöke — amikor a képviselőházi őrség szervezeti szabályait és szolgálati ügyrendjét megállapítottuk, amikor az ügyrend 7. §-nak negyedik pontjába felvettük azt, hogy (olvassa): »Eljárni jogosult az őrség a közösügyek tárgyalására kiküldött magyar országos bizottság tanácskozásainak céljaira szolgáló épület belső területén ugy a budapesti, mint a bécsi tanácskozások alkalmával.® Ezzel paragrafusokba szedtük azt a teljesen helyes eljárást, amelyet az őrség felállítása előtt az akkor hivatott rendőrség tekintetében követtünk. Ebbe a pontba annak idején felvétetett az a közbeszurás is, hogy ez a főrendiház elnökének Főrendiházi napló. 1910—1915. III. kötet. hozzájárulásával történik. A képviselőház elnöke t. i. abból indult ki, hogy miután a delegatióban a főrendiház tagjai is résztvesznek, a két ház közötti paritás és a főrendiház iránti köteles courtoisie ugy hozza magával, hogy a képviselőházi őrség megjelenése és beavatkozása a főrendiházi elnökség tudtával és hozzájárulásával történjék. Midőn azután most arra került a sor, hogy az első delegatiónál, amely az őrség szervezése óta egybehívatott, a képviselőház elnöksége csakugyan eljárjon ebben a tekintetben, a képviselőház mostani elnöke átírt a főrendiház elnöke ő nagyméltóságához. A főrendiházi elnökség arra az álláspontra helyezkedett, hogy az ő hozzájárulására ebben az irányban szükség nincsen, mert itt a törvény imperativ rendelkezése az intézkedési jogot egyedül és kizárólag a képviselőház elnökére ruházza. Ennek folytán a főrendiházi elnökség kérelmére közös tanácskozás tartatott, amelyen az illető elnök ur ő nagyméltóságának megtisztelő meghívására nekem is szerencsém volt részt venni és amelyen az az egyhangú megállapodás jött létre, hogy az őrség szolgálati ügyrendjéből ez a rendelkezés, mint felesleges, mint a törvény rendelkezéseivel meg nem egyező, töröltetik és a főrendiházi elnökség kizárólag a képviselőház elnökét látja jogosultnak arra. hogy ebben a tekintetben a tör vén y korlátai között eljárjon. Ennek folytán csakis a képviselőház elnöke tette meg az őrség egy különítményének kiküldésére vonatkozó intézkedéseit és a képviselőház elnöke személyesen, saját felelősségére vezette az intézkedést mindaddig, míg a delegatio megalakulván, ezt a törvényes jogkört a delegatio elnöke vehette át. Amely perczben a delegatio elnöke átvette ezt a jogkört, a képviselőházi elnök ur ő nagyméltóságának szerepe természetszerűleg megszűnt és ő a további közreműködéstől, mint immár feleslegestől, eltekintett. Ez az eljárás követtetett, méltóságos főrendek, az én nézetem szerint teljesen a törvény alapján, teljesen ugy, ahogy azt a törvény elrendeli, azoknak a szerveknek az intézkedései alapján és felelőssége mellett, akiket a törvény ezzel megbiz, erre a functióra kijelöl. Én tehát ő nagyméítóságának elém tett kérdésére csak azt válaszolhatom, hogy én ebben a tekintetben ugy a képviselőház elnökének, mint a delegatio elnökének eljárását helyeslem. azt gondolom, hogy a képviselőházi őrségnek a delegatióban való alkalmazására a törvény kétségtelen jogalapot nyújt, ennek folytán további intézkedés szükségét fenforogni nem látom. Hozzáteszem azonban, hogy ha esetleg a méltóságos főrendek vagy a főrendiház egy részének aggályai volnának, ha czólszerünek látnák, hogy ez az egész kérdés törvényben még részletesebben szabályoztassók, ha ez bármily tekintetben bárkire megnyugvást hozna, én ugyan szükségesnek nem tartom, de egyáltalában semmi rossz következményét nem látnám és nagyon szívesen 12
