Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.

Ülésnapok - 1910-49

1910—1915 A FŐRENDIHÁZ XLIX. ÜLÉSE 1913 november 14-én, pénteken, Jósika Sámuel báró elnöklete alatt. Tárgyai: Elnöki előterjesztések, ezek közt: Bogdanovics Luezián patr. és Babarczy-Schwartzer Ottó báró halála: törvényczikkek szentesítése; Vécsey József Aurél báró főrendi jogosultság elismerése iránti kérvénye. — Az igazoló, a gazdasági és .a mentelmi bizottságok jelentése. — A közös ügyek tárgyalására egybehívott országos bizottság főrendi tagjainak és póttagjainak megválasztása, valamint a főrendiház bizottságaiban és bíróságaiban megüresedett tagsági helyek betöltése. — A konzuli bíráskodás szabályozásáról szóló 1891. évi XXXI. t.-cz. hatályának ujabb meghosszabbításáról és az egységes bírói és ügyvédi vizsgáról szóló törvényjavaslatok tárgyalása. — A jegyzőkönyv hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak: Tisza [sluán gr., Sándor János, Balogh Jenő, Harkányi János b., Hazai Samu b., Jankouich Béla, Ghillány Imre b., Pejacsevich Tivadar gr. (Az ülés kezdődik d. u. 4 óra 5 perezkor.) Elnök: Az ülést megnyitom. A jegyzőkönyv vezetésére Radvánszky Albert báró, a szólni kívánok jegyzésére Széchényi Viktor gróf, jegyző urak ö méltóságaikat kérem fel. Méltóságos főrendek! Amiről niult ülésünkben még csak a reménytelen bizonytalanságérzetével emlékeztünk meg, az azóta szomorú valósággá vált. Bogdanovics Lucián, karlóczai görög-keleti érsek, szerb metropolita patriarchát egy megrázóan tragikus végzet elragadta sorainkból. Halála ép olyan nagy veszteség egyházára, mint az országra nézve, melynek nagyjelentőségű állásában mindig nyíltan tanúsított hazafias érzésével ós eonciliáns magatartásával nem csekély szolgálatokat tett. E ház tagjai között bizonyára nincs senki, aki a megboldogult egyháznagyra kegyeletes emlékezéssel, sorsára mély megilletődéssel ne gondolna. Ezért meg vagyok győződve, hogy a méltóságos főrendek egyhangú hozzájárulásával találkozom, midőn indítványozom, hogy emléke iránt táplált őszinte kegyeletünket jegyzőkönyvünkben örökítsük meg és elvesztése felett érzett fájdalmas részvétünket elárvult egyházmegyéje irányában a karlóczai metropolia administrátorához intézendő részvétiratban tolmácsoljuk. (Helyeslés.) Méltóztassanak hozzájárulni. Még egy fájdalmas veszteség érte időközben a házat. Babarczy-Schwarzer Ottó báró élethossziglan kinevezett főrendiházi tagnak Budapesten október 21-én történt elhunytával. Benne hazai orvosi karunk egyik kitűnőségét veszítettük el, aki közegészségügyünk törvényhozási rendezésének előkészítésében és az emberbaráti tevékenység terén, főként a magyar Vöröskereszt-Egyesület humánus munkájában való vezető részvételével biztosított magának áldott emléket. Az ő emléke is teljes mértékben méltó kegyeletünkre, melynek jegyzőkönyvi megörökítését bizonyára a méltóságos főrendek egyhangú hozzájárulásával mondhatom ki. Hasonlóképen vélem kimondhatni a méltóságos főrendek hozzájárulását az elnökség azon intézkedéséhez, mely mindkét elköltözött tagtársunk ravatalára a ház kegyeletének jeléül koszorú helyeztetett. Méltóztatnak tudomásul venni. Bemutatom a magyar királyi ministerelnök urnak kétrendbeli átiratát törvényjavaslatok megtörtént szentesítése tárgyában. Kérem azok felolvasását. Radvánszky Albert b. jegyző (olvassa az átiratot, amelyben a ministerelnök értesiti a főrendiház elnökségét, hogy a Szilágy vármegyének és Mármaros vármegyének o°/o-oí meghaladó pótadó kivetésére váló felhatalmazásról szóló törvényjavaslatok szeniesittetvén, mint 1913: XLIX. és L. törvényczikkek kihirdettet-