Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.

Ülésnapok - 1910-46

A FŐRENDIHÁZ XLVI. ÜLÉSE. 53 javulást nem jelent, de rendkívül sérelmes a lelkészkedő papság érdekeire is és figyelmen kiviil hagyja magát a czélt, amelyért alkotatott, tudniillik a lelkészi jövedelmek megjavítását; mindenek felett pedig sérti egyházunk törvényben biztosított önkormányzati jogát. Épen ezért indítványozom és kérve kérem a nagyméltóságú vallás- és közoktatásügyi minister urat, valamint a nagyméltóságú ministerelnök urat : kegyeskedjenek az itten kifejtett aggályomat magas figyelmükre méltatni. Kérem különösen azt, méltóztassék megváltoztatni a törvényjavaslat 2. §-át olyan értelemben, hogy legalább az 1898. évi XIV. t.-czikkben megállapitott jövedelemkiegészités arányában korpótlékban is részesüljön valláskülönbség nélkül minden lelkész, aki az 1898. évi XIV. és az 1909. évi XIII. t.-czikkek alapján jövedelemkiegészitésben részesül. Ilyen értelemben kegyeskedjenek megengedni a többi szakasz megváltoztatását is, amely esetben természetesen a törvényjavaslatnak ugy az 5., valamint a 9. §-a teljesen mellőztetnék. Kérem különösen azt, hogy a 10. §. ötödik bekezdése teljesen mellőztessék. Püspöki állásomból kifolyó hazafiúi őszinteséggel fordulok kérő szavaimmal a nagyméltóságú vallás- és közoktatásügyi minister úrhoz és a nagyméltóságú ministerelnök úrhoz és felhívom magas figyelmüket arra, ne engedjék, hogy ezen törvényjavaslat intézkedései által a hazai román papság úgysem irigylendő anyagi helyzete még rosszabbá tétessék, hanem kegyeskedjenek módot és alkalmat adni e papságnak is arra, hogy legalább a gyermekeik magasabb képesítéséhez szükséges terheket elviselhessék, ugy a saját, mint az állam jól felfogott érdekében. (Helyeslés.) Ha talán az állam pénzügyi viszonyai egyelőre nem engednék meg e nagyfontosságú kérdés igazságos és méltányos rendezését, inkább ejtsük el az egész ügyet és a magas kormány vonja vissza a szőnyegen levő törvényj avaslatot. Az egész ország lakossága békére vágyik. Különös érdeke tehát az államnak is, hogy a hazai románság és a magas kormány között, összhang és összetartás jöjjön létre az eredményes közreműködés szempontjából. A történelem sohse szolgáltatott erre kedvezőbb és szerencsésebb alkalmat, mint a jelen viszonyok között és az ország böles vezetője, a nag)'méltóságu ministerelnök ur, a haza örök hálájára teszi magát méltóvá, ha az általa kezdeményezett nagy müvet sikeres megoldáshoz juttatja. Ennek a megoldásnak azonban útját állja az előttünk fekvő törvényjavaslat is. E nagy czél érdekében kérem tehát annak vagy megváltoztatását, vagy a napirendről való levételét. Degenfeld Pál gr. jegyző: Cristea Mirón! Cristea Miron karánsebesi püspök: Méltóságos főrendek ! Még 1898-ban, amikor az első congruatörvényt megalkották, az akkori törvényhozás különbséget tett magasabb és kisebb képzettségű lelkészek között és így 1600, illetőleg 800 koronáig állapította meg a lelkészek congrua-kiegészitési illetményeit. Ezen eljárás mély elkeseredést szült különösen a hazai görög keleti román lelkészek között, mivel minálunk ma is, 15 esztendő után, lelkészeinknek csak egy negyede bír magasabb képzettséggel, míg lelkészeink túlnyomó része, nagy többsége, tudniillik 1454 lelkész jelenleg sem bir magasabb képzettséggel és így 800 korona évi fizetés mellett küzdeniök kell a mai drágaság rendkívül nagy bajaival és nehézségeivel. Ezen mostoha intézkedés annál érzékenyebben sújtja a román lelkészeket, mert mindenki tudja, hogy a kisebb képzettséggel bíró lelkészek ugyanazt a hivatást teljesitik, mint a magasabb képzettséggel birok és e mellett a magas kormány más hasonnemü. közegeknél eddig nem tette és nem teszi ma sem ezen minősítési és fizetési különbséget, csak a szegény román papok amúgy is rendkívül kicsiny fizetésének rendezése alkalmával csinálta meg visszaható erővel a congrua-törvényt, még pedig minden eddigi joggyakorlat ellenére. Más hivatalnokok fizetésének rendezésénél csakis a jövőre követelt bizonyos minimalis qualificatiót, de a már hivatalban levő tisztviselőknél nem tett semmiféle különbséget a fizetés tekintetében. így pl. a községi jegyzők qualificatiója rendkívül változatos az elemi kéjjzettségtől kezdve egészen a jogtudományok bevégzéséig, de azért mégis, ami a fizetésüket illeti, minden jegyző egy és ugyanazon kulcs szerint kapja az állami kiegészítést. Egyenlő szolgálat, egyenlő munka után egyenlő fizetés jár. Ez a helyes és méltányos minden tisztviselővel, annál inkább azonban a lelkészekkel szemben, ahol a profán ismereteknek nem lehet döntő súlyuk. Görög keleti román egyházunkban a magasabb képesítésű lelkészek csakis kivételt képeznek. Most már ezen kivételek anyagi helyzetén segit, lelkészeink túlnyomó részét azonban úgyszólván kiszorítja a törvény kereteiből és őket a korpótléki illetmény élvezésétől úgyszólván megfosztja, ami olyan intézkedés, hogy azt nemcsak nem lehet helyeselni, sőt ellenkezőleg, igen alkalmas arra, hogy 1500 görög keleti román lelkész lelkében megrendítse a magas államkormány iránti bizalmat, amit nemcsak egyházi, hanem állami szempontból is kifogásolni kell. Ily körülmények között joggal vártuk, hogy a nagyméltóságú ministeriuma jmspöki karunk számtalan fölterjesztéseiben felsorolt érvek alapiján az összes vallásfelekezetek lelkészeinek illetményeit legalább is 1600 K-ig egészítse ki, de e helyett mit kell tapasztalnunk ? Az 1909 : XIII. t.-cz. 3. §-a most már azon magasabb képzettséggel bíró lelkészeket is kiszorítja a magasabb fizetés élvezési jogosultságából, akiknek elődjei nem bírtak magasabb fizetéssel. 1908 előtt több mint 1500 görög keleti román lelkészségben kisebb képesítésű lelkészek működtek. Az ezen lelkészi állásokra most már újonnan kinevezett lelkészek sohasem kaphatnak ezen törvényjavaslat értelmében korpótléki illetményt, még akkor sem, ha magasabb képesitésüek, még pedig azon egyszerű oknál fogva, hogy elődeik nem birtak magasabb