Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.
Ülésnapok - 1910-45
A FŐRENDIHÁZ XLV. ÜLÉSE. 45 tokból kitűnik, hogy az egyházmegyén kivül maradt magyar anyanyelvűek száma 81,896, a nem magyar anyanyelvüekkel, de magyarul tudókkal pedig együttesen 124,088. Ez az az adat, amelyre Szabó Jenő úr ö méltósága hivatkozott. Teljesen elismerem Hosszú Vazul püspök úr ő méltósága azon megjegyzésének helyességét, hogy kizárólag statistikai adatokra, az ilyen dolgot, alapítani nem lehet. Azt hiszem azonban, egyetért velem abban, hogy a statistikai adatok szolgáltatják azt a kiindulási pontot, amelynek alapján mérlegelhetjük a többi szempontokat is, amelyekben elsősorban az egyházi érdekek játszák a vezér szer epet. Ami azt a megjegyzést illeti, hogy a főrendiház bizottságában azt jeleztem, hogy a méltóságos püspök urak részéről egyik vagy másik nem lett volna jelen a tárgyalásoknál, amennyiben tévedtem, e tekintetben tévedésem valószínűleg onnan ered, — hisz akkor még nem voltam beavatva a dologba — hogy a nagyméltóságú metropolita ur nem volt jelen; ezt hallottam és ezt értettem félre. Most, midőn hallom, hogy betegsége folytán volt akadályozva a megjelenésben, indíttatva érzem magam ezen tévedésem beismerésére, illetőleg helyreigazítására. (Helyeslés.) Ami Hosszú Vazul jiüspök ur ő méltóságának azt a megjegyzését illeti, hogy a hazafiság nemcsak a nyelvben, hanem más körülményekben is rejlik, ezt teljesen magamévá teszem, és magam is mindenkor abban a meggyőződésben voltam, hogy az anyanyelv csak egyik része a kultúránknak, amelyhez még együttélésünk, történelmi traditióink, bizonyos anyagi érdekek s a hosszú történeti együttes fejlődés is hozzájárulnak. Ez nem zárja ki azt, hogy a nem magyar anyanyelvűek a legjobb állampolgárok legyenek s velük a legjobb egyetértésben éljünk, (Ralijuk ! Halljuk!) ez volt a meggyőződésein mindig s amennyiben kultusz-tárczám keretében alkalmam lesz ezen a téren meggyőződésemet megvalósítani, arra fogok törekedni, hogy ezt az elvet mindig szem előtt tartsam. (Helyeslés.) Hogy az uj egyházmegye felállítása nem volt lehetséges anélkül, hogy egyes községek, más egyházmegyéből is odacsatoltassanak, erre vonatkozólag a herczegprimás úr ő eminentiájavolt szives utalni. Magam is ugyanezt vagyok bátor kiemelni. Nem mulasztom tehát el újból megjegyezni, hogy amennyiben tényleg tévedések fordultak volna elő és akár egyes magyar községek kimaradtak volna vagy egyes román községek odacsatoltattak volna, a kormány nem fog elzárkózni az elől, hogy egyetértésben az illetékes közegekkel, oly megoldást találjon, mely minden érdeket egyaránt kielégít. Ezt voltam bátor elmondani a tett megjegyzésekre s kérem a méltóságos főrendeket, méltóztassanak a törvényjavaslatot részleteiben is elfogadni. (Helyeslés.) Elnök: A ministerelnök ur kivan szólni! Tisza István gr. ministerelnök: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! A dolog természeténél fogva t. barátomat, a kultusminister urat illette a feladat, hogy e törvényjavaslatnál, a hajdudorogi püspökség felállítására vonatkozólag,, az érdemleges kérdésekre a választ megadja. Én tisztán azon szempontból szólalok fel, mert nem szeretném, hogyha azzal a mintegy felhívással szemben, melyet a szamosujvári jriispök ő méltósága hozzám intézett, ballgatásom félreértésekre adna alkalmat. 0 méltósága megemlékezett arról az akczióról, melyet idestova két évtized óta folytatok a Magyarországon lakó románságnak a mai politikai viszonyokba való harmonikus beolvadása tekintetében, és felszólított, hogy folytassam és igyekezzem sikerre vinni ezt az akcziót. Én biztosithatom ő méltóságát, hogy kevés ügy fekszik annyira szivemen, mint a hazában élő románok és a magyar nemzet közötti teljes harmónia elérésének nagy ügye, mert meg vagyok győződve arról, hogy ez a kérdés eminens nemzeti érdek a magyar nemzetre nézve és legalább is olyan fontos létérdeke nemcsak a hazában lakó románságnak, de a haza határain kivül élő független Romániának is, amelylyel teljes szolidaritást látok a jövő nagy problémáival szemben, amely nagy problémákat csak akkor tudjuk sikerrel megoldani, ha kiküszöszöböljük azokat a félreértéseket, amelyek teljes harmonikus működésünknek útjában állanak. (Helyeslés.) Biztosithatom őméltóságát, hogy ebben a tekintetben az én komoly igyekezetemen nem fog múlni a dolog, és csak arra kérem, hogy azokat a hazafias érzelmeket, amelyeket egész életén át szóval és tettel kifejezésre juttatott és azt a nagy befolyást, amelyet joggal szerzett magának hitsorsosai körében, használja fel ő is, használja fel egyáltalában a magas klérus, használja fel mindenki, akinek módjában áll irányító, vezető befolyást gyakorolni hitsorsosaira és fajrokonaira s akkor meg vagyok győződve, hogy mindnyájunk vállvetett törekvésével ;— de csakis igy — el fogjuk a czélt érni. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Elnök: Az általános vita be lévén zárva, következik a határozathozatal. Kérdem, méltóztatnak-e a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem ? (Igen!) A törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadottnak jelentem ki. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a czim és szakasz felolvasását. Radvánszky Albert b. jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimét és szakaszát, amelyek észrevétel nélkül elfog adtainak). Elnök : A törvényjavaslat ekép részleteiben is elfogadtatván, felkérem azokat, akik azt végszerkezetben elfogadják, méltóztassanak felállani.