Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.

Ülésnapok - 1910-43

A FŐRENDIHÁZ XLIII. ÜLÉSE. 21 Tisza István gr. ministerelnök: En jövendőmondással nem foglalkozom! (.Derültség.) Hadik János gr.: Én igen! Tisza István gr. ministerelnök: Minden esetre ez is egyike azon számos különbségeknek, amelyek mély sajnálatomra elválasztanak egymástól. (Derültség.) En ugy tudom, a próféták kora még az ótestamentomban lejárt s a mai világban nem tanácsos prófétasággal foglalkozni. Prónay Dezső br.: Ő excellentiája is próféta : hamis próféta! Tisza István gr. ministerelnök: Mondom, méltóságos főrendek, kétségtelenül ugy van : első ministerelnöki vállalkozásom nem járt sikerrel. Az a nagy, szent és igaz ügy, melynek szolgálatára akkor vállalkoztam, még nem érett volt meg a sikerre. A mi bukásunknak és annak a dicstelen kormányzatnak, amely azután jött, be kellett következnie, hogy megérjen az a kérdés, hogy belássa a közvélemény, hogy akkor nekünk volt igazunk és igenis az a politika, amelyet mi akkor ajánlottunk, volt a helyes. Hadik János gr.: Milyen dicstelen kormány ? Tisza István gr. ministerelnök: Nagyon hosszú volna, ha azt el akarnám mondani . . . Hadik János gr.: Melyik kormány volt az? Tisza István gr. ministerelnök: A coalitió kormánya! És ha ő nagyméltósága azt mondja, hogy akkor nekem sikerült egy hatalmas pártot összetörnöm, hát az igaz, hogy az a párt akkor összetört ebben a munkában, de talán az események megmutatták azt, hogy az ilyen becsületes, férfias küzdelemben szenvedett halálból van feltámadás. De különben, ami a bukást illeti, én csak két dolgot jegyzek meg. Az egyik egy visszaemlékezés arra az időre, midőn ez előtt közel tíz esztendővel, ezen állást elfoglaltam. Az a párt már akkor kétségtelenül erősen megingott positióban állott; erről a pártról a közhit maiakkor az volt, hogy túlélte magát. De hogy ez a közhit bevált, hogy ennek a pártnak abban a nagy küzdelemben össze kellett törnie, ebben, lehet, hogy az én ügyetlenségem is részes volt, de talán nagyobb részesei voltak azok, akik benne voltak a pártban, mint a szú a fában mindaddig, mig meg nem őrölték annyira, hogy ennek a küzdelemnek megpróbáltatásait nem tudta kiállani. Ami ő nagyméltóságának a jelenre és jövőre vonatkozó kritikáját illeti, itt megemlékezik egy törvényjavaslatról, amelyet a múlt kormány terjesztett be, amely azonbíin jelenleg nincs a ház előtt: az úgynevezett mandátumfosztó törvényjavaslatról. Kérem, ez a törvényjavaslat ma nincs benyújtva; annak idején, helyeseltem, hogy benyujtatott; ha szükség lenne rá, semmiféle elvi aggályom nem volna újból való benyújtása ellen, azonban nem hiszem, hogy szükség lenne rá; ugy gondolom a czélunkat nyugodt, kitartó működéssel elérjük anélkül is. De egyre figyelmeztetnem kell ő nagyméltóságát: ne helyezkedjék mindig olyan nagyon könnyelműen szembe a tényekkel. Azt méltóztatik ugyanis mondani, abban a törvényjavaslatban az állott, hogy a jövő cziklusban sem választhatók meg azok, akik mandátumoktól megfosztattak. Hadik János gr.: Ugy hallottuk! Tisza istván gr. ministerelnök: El lehetett volna olvasni, mert az a törvényjavaslat ki volt nyomtatva. Hadik János gr.: Nem nagy érdeklődéssel olvasom a munkapárti gyűléseket. Tisza István gr. ministerelnök: Ha megtisztel bennünket ő nagyméltósága avval, hogy kritizálja eljárásunkat, saját magának tartoznék azzal, hogy igazságra alapitsa kritikáját! (Derültség.) Hadik János gr.: Az igazságot mindig elismerem ! Nincs szükségem oktatásra! Tisza István gr. ministerelnök: Beménytelen feladat volna, erre nem vállalkoznám! (Derültség.) Ugy ő nagyméltósága, mint Dessewffy Aurél gróf szóba hozta a parlamenti őrség katonai szervezetét is. Erre nézve két megjegyzésem van. Az egyik az, hogy katonai szervezete mellett is a parlamenti őrség teljesen a képviselőház elnökének rendelkezése alatt áll, a képviselőház elnökének rendeletére avatkozik be és az az utasítás, amelyik szerint beavatkozik és esetleg fegyverhez nyúl, a képviselőház elnöke által bocsáttatott ki. Ebben a tekintetben tehát a felelősség és a rendelkezési jog teljesen a képviselőház elnökét illeti. Ez tehát parlamenti őrség, a parlament jogának és hatalmának exponense a szó szoros értelmében. Ami pedig azt a kérdést illeti, hogy rendőri vagy katonai szervezeti közegek használtassanak ilyen alkalommal, elismerem, hogy itt pro et contra lehet érveket felhozni. Az angol képviselőház rendőrséget requirál, aminek az a visszatetsző oldala van, hogy ott azután a renitens képviselő urakat bajuknál, karjuknál, kabátjuknál fogva czibálja a rendőrség a padokon keresztül ugy, hogy néha ruháik rongyokban maradnak a teremben. Prónay Dezső br.: Igen, mint Károlyi Mihálynak a gallérja! Tisza István gr. ministerelnök: Kérem, ezek angol Károlyi Mihályok voltak. A másik mód katonai szervezetet alkalmazni, a mi nézetem szerint azzal a, legalább előttem döntő, előnynyel jár, hogy az ilyen dísztelen jeleneteket egyáltalán lehetetlenné teszi. Katonai szervezetet alkalmaz a franczia parlament. Amint méltóztatnak talán tudni, Francziaországban nem külön parlamenti őrség van, hanem mindennap egy zászlóalj gyalogság vonul be az elnök rendelkezésére s ebből a zászlóalj gyalogságból vezényelnek be csapatokat a terembe képviselők ellen, ha arra szükség