Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.
Ülésnapok - 1910-43
.Z XI,III. ÜLÉSE. 19 A FŐREND IHÁ kör megmaradt, magja akart lenni egy szervezendő pártnak, erre alajml akart szolgálni. Megindultak a kormány részéről a pártszervezési kísérletek és ez sikerült, sőt sikerült egy oly tömören összetartó j)ártot alkotni, hogy valóban ebben a tekintetben mindazoktól, akiknek ebben részük volt, vagy van, a sikert megtagadni nem lehet. De hát mi hozta össze ezt a pártot P Méltóságos főrendek! A következő kormányzati rendszereket szokta az elmélet megkülönböztetni. Eddig ugy tudtuk, hogy van monarchia, demokratia, oligarchia, aristokratia. Most egy uj kormányzati rendszer alakult. A szó nem tőlem ered, de rendkívül találó: a bankokratia. (Derültség.) A bankokratia segítségével és az osztrák hatalmi tényezőkre támaszkodva hozták r össze a kormánypártot. Kemény Árpád b.: Ezen alapul a többségi jog! Prónay Dezső b.: És azon kötelékek, amelyek e pártot összetartják, — amelynek körében, nehogy félreértessem, vannak kétségkívül, és talán nagyobb számban, mint gondolnók, tisztes hazafiak is, — de a kötelékek, amelyek a pártot összetartják, a következők: a haszonlesés, az önérdek, a hiúság, a félelem a bécsi hatalmi tényezőktől és még egy más: a félelem a demagógia túlkapásaitól; ez is hatalmas tényező! Igen, uraim, és ez szól azoknak az ellenzéki pártoknak is, amelyek talán — intésül szolgáipír — nagyon is a demagógia felé hajolni némi hajlamot mutatnak. (Mozgás.) Ezek a tényezők tartják össze azt a pártot, amelynek szellemi vezére a múltban, de a jelenben is, a jelenlegi ministerelnök ur. És azzal a korlátozással, hogy a döntő tényező mindig az osztrák hatalmi tényező marad, ezen osztrák hatalmi tényező által megengedett keretben az az uralom, amelyet itt létesítenek, a pártabsolutismus. Azt hinnők, ez uj rendszer. Nem. A pártahsolutismusra is találunk példát, szomorú példát. Tetszik tudni, melyik volt az? A pártabsolutismusnak egy ilyen tipikus példája a franczia jacobínusok voltak. (Igaz! Ugy van! a jobbközépen.) Az volt a pártabsolutismus. És, méltóságos főrendek, a pártabsolutismus, az absolutismus is, amely, bizony mondom, nem azt jelenti, hogy egyes absolut uralkodók ne lehessenek nagy államférfiak, mint elv, mint rendszer valóban helytelen és emellett a pártabsolutismus egyike a legkülönösebb formáknak. Méltóságos főrendek! Kern tehetek róla, még tennem kell néhány megjegyzést ő nagyméltósága a ministerelnök ur beszédére. Elmondta mindazokat a törvényhozási intézkedéseket meglehetős részletességgel, melyeket contemplál. Ha elemeznők, hogy mi az alapgondolat és mivel lehet jellemezni jövendő politikáját, a múltban kifejtett politikájából következtetve azt kell mondanunk röviden és egyszerűen: reactionarius politika a joártabsolutismus érdekében. Csodálkozom, méltóságos főrendek, hogy nem okulnak abból, hogy minő következményei vannak annak, ha az egész kormányzati rendszert eredeti rendeltetésétől — hogy ugyanis az állampénztárba folyjon — elvont jövedelmekkel gyakorolt vesztegetés alapján rendezik be, hogy szóval az egész kormányzati rendszer vesztegetésen alapul, ha azután a vesztegetés megtalálja a maga útjait máshova is, és nem tehetek róla, méltóságos főrendek, bármilyen szomorú legyen, de nemcsak időbeli összefüggést látok én az itteni úgynevezett panamaügyek között és a ítédl-féle kémkedési ügy között, (Ugy van! jobbfelöl.) lianem csak ugyanazon rjrincipiumnak, a megvesztegetésnek két különböző körben való érvényesülése ez. (Ugy van! jobb felől.) Méltóságos főrendek! Tisza István gróf ministerelnök ur azonosítja magát azzal a kormányzati rendszerrel, melynek két támpontja volt: az egyik az osztrák hatalmi tényezőkre való támaszkodás és azok czéljainak való szolgálatkészség, idebent pedig a vesztegetés az állami jövedelmek megcsonkitásával. Sőt nemcsak az állami jövedelmek megcsonkitásával, de hallottuk, hogy hiszen pártkassza czéljára nemcsak üzleti dolgokkal kapcsolatban történhetnek adományok, hanem más tekintetekből is. Azt mondta ő nagyméltósága a ministerelnök ur, hogy tevékenységében támogassa őt a főrendiház és ezzel gazdagítsa a nemzeti tőkét. Hát a főrendiház mint intézmény, az eddigi rendszer szerint, olyan intézménynek tekintetett, ha a legutóbb nyilvánosságra került esetben nem is vált bo feltevés, amely nem ugyan a nemzet tőkéjét, de a pártkassza tőkéjét gazdagítja. A törvényhozói jogosultság van áruba bocsátva, fél millió korona, melyből visszajár 300.000, ha — eleinte így mondták — az ügylet, de — úgyis mondták — az üzlet nem jön létre. Ma ez bíróilag constatált tény. Ezt a gazdagítását a nemzet tőkéjének a főrendiház utján gondolja ő nagyméltósága folytatni ? No, nem csodálnám, ha ugy tenne. A jacobinus párturalom, pártabsolutismus egy praegnans, jellemző mondását olvastam egy franczia történelmi munkában, hol az egyik jacobinus azt mondja: a kisebbség mindig bűnös, még akkor is, ha igaza van. Idézem szórói-szóra: La minorité est toujours coupable, merne sí elle a moralement raison. Kestif de la Bretonne jacobinus mondása. Nem akarnám fárasztani a méltóságos főrendeket azzal, hogy melyik munka hányadik kötetének hányadik lapján van ez. Akit érdekel, annak szolgálok vele. (Derültség.) Ezt az elvet alkalmazzák nálunk a gyakorlatban. Az erkölcsi igazság az ellenzék mellett szól, daczára annak, hogy az obstructio némely túlzásaival hibát követett el az ellenzék, de az ebben való igazságát eltagadni nem lehet, az erkölcsi igazság mellette szól. Ezért mi a jutalom ? Kardlapozás és a ki ennek az intézője, az ő nagyméltósága a ministerelnök ur. Mindezeknél fogva a legmélyebb aggoda3*
