Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.
Ülésnapok - 1910-55
A FŐRENDIHÁZ LV. ÜLÉSE. 243 Ami pedig az imént itt felhozatott a külföldi beavatkozásokról és a culturliga gyűléséről, megvallom, most térvén vissza egy külföldi útról, nem volt még alkalmam az elhangzott beszédeket elolvasni; de bármilyenek legyenek is azok, minket, a hazai románságot semmi sem fog eltéríteni kötelességeink teljesítésétől és semmi olyan beavatkozást, amely az idevaló románságnak hazájához való viszonyát és kötelességét a törvények megtartása iránt bármi néven alterálná, mi nem hogy el nem fogadnánk, de nem is kérünk belőle, mert azt ügyünkre csakis károsnak tekinthetjük. És abban is egynek érzem magamat az összes vezetőkkel, amikor azt mondom, hogy a románság vezetői között soha nem volt irredenticus törekvés. Minden ilyen ráfogás valóságos rágalom, amelyet nekünk a leghatározottabban vissza kell utasítanunk. Mi akarjuk, követeljük törvényes utón törvényes eszközökkel megszüntetését mindazon sérelmeknek, amelyek léteznek s amelyeknek létezését elismerte minden komoly államférfiú, és ennek ellenében igenis mindig, amint a múltban is történt, közre fogunk hatni arra, hogy ez az állam megerősödjék, a monarchiának erős oszlopa maradjon és ezáltal a monarchia és a dynastia iránti kötelességét teljesíthesse. Mert bocsásson meg az előttem szóló mélyen t. főrend: azt méltóztatott mondani, hogy itt a románság vezetői a románságot hazaellenes irányzatban vezetik. Hát, bocsánatot kérek, akkor mondja meg nekem méltóságos főrend: hogyan történt meg az, hogy a múltkor, a múlt években azon nehéz viszonyok között, amidőn nem tudtuk azt a pillanatot, amelyben a haza biztonságáért fegyvert kell ragadnunk, hogy történt az, hogy épen a nemzetiségek és a románság között különösen — és ezt büszkeséggel és önérzettel jelentem ki — az összes behívott tartalékosok azonnal mind szó nélkül bevonultak, egy sem ment Romániába, hanem készek voltak mind a trón és a haza iránti kötelességüket teljesíteni. Ha talán azt a népet nem vezetnők hazafias irányban, ha az a nép a múltban is nem teljesítette volna kötelességét, akkor érteném ezt a kifakadást. De engedjen meg a méltóságos főrend, hogy ismételten kijelentsem, hogy ezt a súlyos vádat mindaddig, amig az bebizonyítva teljességgel nincsen, a leghatározottabban visszautasítom és ismételten kijelentem, hogy a ministerelnök ur eljárását helyeslem, kérem is, hogy folytassa megkezdett munkáját, mert az ő fáradozásának gyümölcse nem is fog elmaradni. Nem mondom, hogy nincsen egy és más olyan ember, aki vérmérsékletétől talán elragadtatja magát, de hogy a románság zömében volna bármely hazaellenes irányzat, ezt a leghatározottabban tagadnom kell. Amikor a hazát és a dynastiát vérével szolgálni kell a hadseregben, a románság mindig megállja helyét, tessék tényt felhozni, ha ilyenekre a méltóságos főrend rámutatni tud. Egyébként, anélkül, hogy kitérni akarnék a kérdés részleteire, csatlakozom a bizottság javaslatához, hogy a beadott kérvények irattárba helyeztessenek. Károlyi Gyula gr.: Félreértett szavaim értelmének helyremagyarázása czimén pár perczig kívánom csak igénybe venni a méltóságos főrendek szives türelmét, A méltóságos püspök ur egészen félreértette az én szavaimat. Én azt mondtam, hogy a román tanintézetekből kikerült ifjúság azokat az elveket vallja, aniekyeket az összes román vezetők, nemcsak a túlzók, de a mérsékeltek is vallanak, köztük az emiitett képviselő urak is, akiket a hazaárulás vádjával nem vádoltam, csak azt mondtam, hogy ők, amint azt követeléseik és nyilatkozataik világosan bizonyítják, tagadásba veszik és mindenképen ellenzik az egységes magyar nemzeti állam elvének fentartását. Mi pedig ezen az állásponton állunk és ennélfogva velük mindig ellentétben is leszünk, még pedig pártkülönbség nélkül. Ezt mondtam és kijelentem, hogy a román comitében vezető szerepet játszó urakról, bármilyen ellentét válaszszon is engem tőlük, azt az egyet igazán nem mondhatom, hogy kétszínű játékot űztek volna, mert ők kezdettől fogva a mai napig mindig a leghatározottabban kifejezést adtak elvi álláspontjuknak, mely a mienkkel semmiképen össze nem egyeztethető. Készségesen elismerem — nem is hoztam fel ellenük vádképen —, hogy ők az ország integritása ellen nem törnek, elhiszem, hogy ez nekik szándékukban nincs, de az tény, hogy van Romániában mozgalom és hogy Románia részéről minden megtörténik abban az irányban, hogy ez a mozgalom átcsapjon Magyarországba. Ezt, azt hiszem, a méltóságos püspök ur is nagyon jól fogja tudni, ezt a czélt szolgálja igen sok magyarországi román, aki Bukaresttel állandó érintkezést tart fenn, ez a czélja a román culturligának, annak a sok lapnak, folyóiratnak és könyvnek, amely, sajnos, sokkal szabadabban jön be az országba és mételyezi meg az országban élő román lakosságnak felfogását, mint azt felfogásom szerint a kormány részéről helyes volna megengedni. Ha tehát a méltóságos püspök ur ugy értelmezte szavaimat, hogy én azt mondanám, hogy az ország integritása ellen törő ifjúságot nevelnek, készséggel kijelentem, hogy ez nemcsak nem volt szándékomban, de egyáltalában ily kifejezést beszédembe belemagyarázni nem is engedhetek. Ha azonban tiltakozása arra vonatkozott, amit igenis állítottam, hogy az e tanintézetekből kikerülő ifjúság a magyar nemzeti állam egységeszméjét nem vallja, ha a tiltakozása erre vonatkozik, akkor legnagyobb örömmel és készséggel veszem tudomásul (Helyeslés.) és kívánom, hogy az összes román vezetőférfiak és a tanintézetek élén álló férfiak ugyanugy gondolkozzanak, mint móltóságod. Elnök: Kivan még valaki szólni ? 81*