Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.

Ülésnapok - 1910-55

A FŐRENDIHÁZ LV. ÜLÉSE. 241 lésére táviratban jelentették be csatlakozásukat és üdvözlésüket. Minden román középiskola, praeparandia és más magasabb román tanintézet nemcsak szaporítja, hanem azt lehet mondani, kevés kivétellel kizárólag olyan fiatalságot bocsát a közéletbe évről-évre, akik a magyar nemzeti állam egységét elfogadni nem akarják, akik ennek az eszmének negálását már a tanintézetben magukba szívták, ugy hogy ezen a téren épen nem aggressziv, hanem állami védelmi szempontból igen sok javítás és változás volna szükséges. Ehelyett a ministerelnök ur kilátásba helyezi ezen román intézeteknek szaporítását, ami azt fogja jelenteni, hogy évenként 30—40 vagy 50-nél több olyan fiatalember fog az életbe kikerülni, akik mind a magyar nemzeti állam ellenségei és a magyar nemzeti állam egységével megalkudni egyáltalában nem akarván, a román nép közt is az állammal ellentétben álló és ellenséges eszméknek hirdetői és szószólói lesznek. Méltóságos főrendek! Voltam bátor felszólalásom elején az EMKE határozati javaslatát felolvasni. Ennek a határozati javaslatnak mérsékelt hangja, objectivitása milyen óriási ellentétben áll a román culturliga most lefolyt ülésével! Míg az EMKE határozati javaslatában kizárólag az erdélyi magyarság állagának megvédése jut kifejezésre, addig a román culturliga a legféktelenebb agressivitással, gyűlölettel és ellenséges hangulattal van tele Magyarország és a monarchia iránt. Már a culturliga programmja, amelyet jóval az ülés előtt közöltek az itteni lapok is, olyan agressivitással mutatta, hogy az egész gyűlésnek czélja volt: beleavatkozni és belenyúlni ellenséges módon Magyararszág belügyeibe, hogy, azt hiszem, nincsen az az állam, amely ezt szó nélkül eltűrte és már előzetesen ne tiltakozott volna a gyűlés megtartása ellen. Azt kell hinnem, hogy a magyar kormány nem tartotta szükségesnek, vagy legalább is nem tett semmiféle lépést előzetesen ezen gyűlés aggressiv élének elvételére; lehet, hogy azért nem, mert előre tudta, hogy tiltakozó szavának érvényt szerezni nem tudna. A gyűlés lefolyt és azt látjuk, hogy a gyűlés egész menetében nemcsak ellenséges hangulatról, nemcsak gyűlölködésről beszélhetünk Magyarországgal szemben, hanem a leghihetetlenebb aggressiv fenyegetések hangzottak el ott, amelyeket azután másnap a román hivatalos körök és hivatalos lap sem refutált oly módon, hogy az némi megnyugvásunkra szolgálhatna arra nézve, hogy a román hivatalos körök nem értenek egyet ezekkel a tendentiákkal. Mert így azt kell hinnem, hogy ha nyíltan nem is vallják be, ha nyíltan nem is csatlakoznak ezen irányokhoz, azonban távol áll tőlük, hogy ezeknek a Magyarország és a monarchia irányában ellenséges tendentiäknak és törekvéseknek a terjedését meggátolják, sőt, mintha megelégedéssel fogadnák azt. Főrendiházi napló. 1910-1915, III. kötet. Méltóságos főrendek! Ilyen helyzetben, ha politikai confliktusba találnánk valamikor keveredni, nagyon kétséges, hogy nem válnék-e hátrányunkra mégis és nemcsak az ország nemzeti egységének, hanem területi integritásának védelmi szempontjából is nem lesznek-e nagyon hátrányosak azok a részint megadott concessiók, részint pedig eltűrt dolgok, amelyek az irányunkban való ellenséges érzületet és áramlatokat az ország határain belül és kívül, terjedni, gyarapodni és erősíteni hagyják. A bukaresti ligagyülésen a liga elnöke, Ageon képviselő ur azt mondta, hogy (olvassa) : »Mikor egy széles néjjrétegben a nemzeti együvétartozás érzete feltámad, többé nem látok semmi akadályt arra, hogy a culturai egybeforradást a területi egyesülés kövesse«. Szintén a román intelligentiának egy másik vezető férfia, Xenopol egyetemi tanár azt mondotta, hogy (olvassa) : »A béke a románok és magyarok közt nem azért nem jött létre, mert Tisza István és a románok nem akarták, hanem meggátolta a békét a különböző népfajok érdeke. Az erősebb fog győzni. Végre is a román népnek vannak traditiói és vannak asjáratiói a Dnjester és a Tisza közt, — a folyót értem — ezt nem szabad elveszítenünk, Romániának védenie kell magyarországi faj testvéreit, mert hatalma az összes románokra támaszkodik«. Méltóságos főrendak! Azt találom, hogy ezen urak felfogása egészen helyes. Czéljuk teljesen ellenkezik a miénkkel, de igazuk van abban, hogy ha a culturális és érzelembeli egység erősen, elválaszthatatlanul megteremtődik, akkor a területi egyesülés is nagyon könnyen, nagyon hamar bekövetkezhetik. Épen ezen bukaresti gyűlésre reflectálva a kormányhoz talán legközelebb álló lap említi meg, hogy (olvassa) : »Szeretnők a hadvezetőséghez ezt a kérdést intézni: nem tartja-e elérkezettnek az időt, hogy Magyarország déli határával katonai szempontból foglalkozzék?« Méltóságos főrendek! Azt nem tudom, hogy a hadvezetőség mikép foglalkozik az ország határával, — legalább a katonai irodákban — de tényleg ott semmiféle különös intézkedésnek nyomait nem láttam, pedig gyakran utazom az ország azon részében. Hanem e helyett azt mondhatom, hogy az ország déli határán, a Romániával határos megyékben, a múlt esztendő óta már egészen szabadon, minden korlátozás és akadályozás nélkül ezrével vásárolják a román parasztok a régi katoiiafegyvereket, a Kropacsek- és Verndl-fegyvoreket, ezrével, ugy hogy azt lehet mondani, hogy ott a határszéli románság nagyrészt fel van fegyverkezve ismétlő katonafegyverekkel, amelyekkel bánni is tud. Méltóságos főrendek! Hogyha fegyveres conflictusunk találna támadni déli szomszédainkkal — remélem, ez nem fog bekövetkezni, nekünk semmi okunk ezt kívánni, de előfordulhat — akkor a kormánynak és a hatósá31