Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.

Ülésnapok - 1910-54

A FŐRENDIHÁZ LIV. ÜLÉSE. 211 álljunk az irredentismust hirdető vezérekkel, pactáljunk velük és az állam erejével segítsük az ő culturájuk fejlesztését: akkor ott vagyunk, hogy nemzetiségi állam leszünk. Sőt, mint látom, ma az a fontos a ministerelnök urnak, hogy mit szólnak a nemzetiségek; ott vannak azok a jó kerületek, amelyek majd szállítják a munkapárti képviselőket és nehogy baj legyen, jó lesz velük tárgyalni. Ha a román comitéval megegyezett volna a ministerelnök ur, akkor tovább kellett volna vinni ezt a kérdést, mert a comite egy tagja sem vette volna bizonyára magára az árulás vádját és mindegyik igazolni akarta volna, hogy ugy járt el, amint az egész románajku polgárság jónak és helyesnek látja és igy bizonyára a román nemzetgyűlés elé vitték volna a kérdést. Méltóztatnak tudni, mi az a román nemzetgyűlés. Tisza István grófnak nem jutna eszébe az, hogy jó volna az ő politikájának elbírálását a magyar nemzetgyűlés elé is vinni! (Tetszés jobbfelöl.) Erre nincs bátorsága. (Zaj.) A nemzetiségi kérdést megoldani egy bölcs gondolattal, egy tollvonással nem lehet. Czéltudatos nemzetiségi politikát kell csinálni Magyarországon. Abban egészen igaza van a ministerelnök urnak, hogy nem a tyukszemrehágás politikája a helyes, nem a zaklatás, a piszkálás, az erőszakos magyarosítás, hanem elsősorban méltóztassék annak a nemzetiségeklakta vidéknek közigazgatásával törődni. Ahoz nem kell a comitéval tanácskozni, hanem elég egy belügyi tanácskozás és az alispánokkal és főispánokkal való tárgyalás. Ezen a téren sokkal többet lehet tenni. Tessék a közigazgatásra olyan befolyást gyakorolni, hogy az jó bánásmódban részesítse azt a népet, akkor az izgatók hiába mennek oda a magyar állam ellen izgatni, nem lesz ezeknek ott talajuk. Tessék olyan gazdasági politikát csinálni, amely különben a magyarlakta vidékekre is ráfér, hogy a kisemberek bajain segítve legyen. Ez is orvosság. De még tovább megyek. Még egy orvosság van, az igaz, hogy ez a kormánynak nem nagyon kényelmes, mert erről ugylátszik egészen letettek, líem az idegenajku magyar polgárok nagy tömegeit akarják megnyerni, hanem az agitátorokat, a vezetőket, azokkal tárgyalnak, azokkal keresik a békét, hogy a kormányt és a kormány politikáját támogassák. Ez az orvosság az izgatókkal való erélyes bánásmód. Mi ugy látjuk, hogy a munkapárt keletkezése óta nem ezek a szerintem helyes elvek követtetnek, nem ezen a téren történik céltudatos haladás, okos, bölcs nemzetiségi politika, hanem ellenkezőleg, a nemzetiségi kérdés kezelésében csakis az agitátorokkal foglalkoznak, még pedig ugy, hogy nem tudom, hány sajtópert megszüntetnek. Lehet román kokárdákat hordani, lehet azt mondani, hogy nem létezik magyar nemzeti állam, ez mind megengedett dolog, mert conciliánsak vagyunk, mi békét akarunk. A helyett, hogy jól bánva a néppel, jó közigazgatást adva neki, helyes gazdasági politikával őket meggyőznék arról, hogy nincs szükségük arra, hogy kifelé gravitáljanak, a helyett az agitátorokat dédelgetik. Hogy mennyire más volt néhány esztendő előtt a felfogás, arra nézve vagyok bátor arra hivatkozni, hogy amikor egyszer Polit Mihály erősen nemzetiségi irányú beszédében azt fejtegette, hogy Magyarországot nemzeti államnak akarják tekinteni, pedig Magyarország nem nemzeti, hanem nemzetiségi állam, mindamellett a nemzetiségek érdekeit az állam nem támogatja, elhanyagolja: erre Tisza Kálmán belügyminister felelt, megmagyarázva Politnak, hogy Magyarország nemzeti állam, az országban lévő nemzetiségek Magyarországon a magyarokkal egyenlő jogokkal bírnak és egyenlő szabadságot élveznek. Beszédét igy fejezte be (olvassa): »Itt bátran hirdetheti ezen, egyenesen a törvénybe ütköző felfogást, mert itt a háznak szentélye megvédi még a helytelenül kimondott szót is, de figyelmeztetem, nehogy a házon kivül megpróbáljon ilyen törvényellenes felfogást hirdetni és érvényesíteni akarni, mert amely perczben meg fogja próbálni, meg fog győződni, hogy minden áskálódás daczára a magyar államnak van elég ereje ellenségeit összetiporni*. Ezt várhatná az ország Tisza Kálmán fiától, Tisza Istvántól! Ha concilians, békés, az idegenajku állampolgárok gazdasági érdekeit szivén hordozó politikát csinálna, de nem az irredentistákkal paktálna, akkor helyeselni lehetne nemzetiségi politikáját. Miután ez a javaslat homályos, nem őszinte, abból a kormány szándéka meg nem ítélhető, ennélfogva visszautasítom és tiltakozom az ellen, hogy ez törvényerőre emelkedjék. (Elénk helyeslés és éljenzés jobbfelöl.) Elnök: A belügyministor ur ő excellentiája kivan szólni. Sándor János belügyminister: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! Amidőn felszólalok, nem kívánom ez alkalommal a méltóságos főrendek türelmét arra is igénybe venni, hogy behatóan ismertessem újból azt a javaslatot, amelyhez kimerítő indokolást nyújtottunk be, amelyről a képviselőház és a főrendiház bizottságainak jelentései részletesen megemlékeznek, amely ugy a képviselőházban, mint a sajtóban részletes megvitatás tárgya volt. Mégis kérem az engedélyt, hogy felszólalhassak, mert a kormány a maga igazának tudatában nem kivan kitérni a javaslat megvitatása elől. Sajnálom, hogy előbb nem tudtam Hadik gróf ő nagyméltóságának azt az óhajtását, hogy előbb akarná hallani az én észrevételeimet és reflectálni szeretne rájuk. Szívesen adtam volna alkalmat erre különösen ő nagyméltóságának, akinek annak idején, hivatalos minőségben alkalma volt részt vehetni a választókerületek beosztására vonatkozó munkálatok•27*