Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.

Ülésnapok - 1910-54

194 A FŐRENDIHÁZ LIV. ÜLÉSE. veendő itt még másodsorban az, hogy vannak példák a közelmúltból, hogy a sajtó a maga hatalmát használta fel olyképen, amely épen igen közel jár az osztályok között való izgatás tényéhez. Emlékezetébe idézem a méltóságos főrendiháznak, sokan még emlékeznek reá, a Fejérváry-Kristóffy-kormány idejéből a Maró Gergely-féle naptárt. Már a czimlap, már a czimlap rajza és képe is olyan, hogy azok, akik e törvényjavaslat szakaszainak, indokolásának, • az igazságügyminister urnak a törvényjavaslat mellett elmondott beszédének hatása alatt állnak, azt kell mondaniok, hogy azt a Maró Gergelyféle naptárt a t. igazságügyminister urnak olyannak kellett volna tekintenie, hogy az ügyészséget utasítania kellett volna, tegye meg a törvényes lépéseket azzal szemben. Sajnálom, hogy nem hoztam magammal, véletlenül rendelkezésemre áll, de nem itt, hanem falusi könyvtárban van. Ha ő nem ismerné . . . Balogh Jenő igazságügyminister: Nem ismerem, nem láttam soha! Prónay Dezső B.: Nem. Hát alkalomadtán bemutatom. (Derültség.) Csak azt fűzöm hozzá, hogy azért tartom e körülményt itt megemlitendőnek, mert habár a Fejérváry-Kristóffykormány ily ajjrőlékos dolgairól, természetesen, a ma uralmon levő, a ma kormányzó és hatalmat gyakorló kormány talán nem bir tudomással, mégis a volt Eejérváry-Kristóffy kormány és a ma hatalmon levő kormány közötti viszony előttem ugyan teljesen nincs tisztázva, (Mozgás.) hanem azt mégis mondhatom, hogy legalább is jóakaratú semlegességnél valamivel több volt. Ezért, ha ezt a körülményt figyelembe vesszük, teljességgel nem lepne meg, ha a Maró Gergelyféle naptár egy ujabb, javított kiadását ez a a kormány kezdené terjeszteni, talán Igazmondó czimen. (Ugy van! a jobbközépen.) Méltóságos főrendek! Engedjék meg nekem, hogy a sajtótörvényjavaslatnak még egyik igen fontos szakaszára vonatkozólag, úgymint a 11. szakaszára vonatkozólag mondjam el nézetemet. Először is ő nagyméltósága, az igazságügyminister ur is igenlőleg intett, amikor kiemeltem azt, hogy a 11. §. nemcsak az időszaki sajtótermékekre, de általában mindarra, kiterjed, amit e javaslat sajtótermék fogalma alatt összefoglal, amit azután felsorol, hogy pl. a grammophon és phonograph is hasonló elbánás alá esik. Mindezen dolgok terjesztéséhez engedély, hatósági engedély kell. Ez eszembe juttatja, hogy természetesen hatósági engedély kell vallásos jellegű nyomtatványok terjesztéséhez is. Imádságos könyvek, zsoltárok és a bibliáéhoz is, mert a kinyomatott biblia is eo ipso sajtótermék. "Már most azt tudjuk, legalább is ő nagyméltósága az igazságügyminister ur kétségen kivül tudja, hogy Magyarországon a biblia terjesztésével, ugy mint az egész föld kerekségén, a britt és külföldi bibliatársulat foglalkozik. Ezen társulat néhány évvel ezelőtt kiadott jelentésének 47. lapján a következő foglaltatik (olvassa) -. »Egyedül Ausztriának van fentartva, hogy érvényben hagyjon olyan törvényt, — t. i. a colportage engedélyezéséről van itt szó — melyet minden modern állam mint elavultat régen érvényen kivül helyezett, olyan törvényt, melynek fentartása csak azoknak áll érdekében, kik e fennálló rendet veszélyeztetik«. A britt és külföldi bibliatársulat azt mondja tehát, hogy e colportage-engedélyezési rendszernek megtiltása épen azoknak érdekében áll, kik a fennálló rendet veszélyeztik. Igaza van, mert a legjobb akaratból túlságig vitt szabadságkorlátozás anarchiához vezet, vagy legalább olyan eruptióhoz, melynek következményei mindig végtelenül szomorúak. Engedjék meg nekem felemlíteni, méltóságos főrendek, azt, hogy az 50-es évek elején, midőn a britt és külföldi bibliatársulat néhány száz bibliát küldött Magyarország számára, azokat az osztrák határon az akkori osztrák kormány lefoglaltatta és csakis Mária Dorotheának, József nádor özvegyének, ki evangélikus volt, a porosz királyhoz intézett sajátkezű levelében kért közbenjárására adták ki a lefoglalt magyar nyelvű bibliát. Méltóságos főrendek! Meglehet, hogy ő nagyméltósága az igazságügyminister ur talán mosolyogni fog azon, ha én azt teszem fel róla, hogy majd ő oda fog hatni, hogy egyúttal a bibliának colportage utján való terjesztése elé Magyarországon akadályt gördítsen. Magam is azt hiszem, hogy ez nem helyes, hanem azt igenis állítom, hogy ami az általános kormányzati elveket és azt az irányt illeti, amely felé a ma hatalmon lévő magyar kormány a politikát vezetni törekszik, ez oda vezet, ahol az 50-es évek osztrák kormányzati rendszere, a Bach-korszak volt. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Lényegében nem látok különbséget a mai kormány politikája és a Bachkormányó között, csak azt, hogy egy kis nemzetiszínű festéket használnak ma a feketesárgához. Az igen t. igazságügyminister ur beszédében többször tiltakozott az ellen, hogy őt reactionarius politikusnak tartsák. Szándékosan hangsúlyozom azt, hogy politikusnak, mert ő nagyméítóságával természetesen itt ebben a teremben csak mint politikussal állunk szemben. Hogy az ő közéleti működése, mint politikusé, reám minő benyomást tesz, azt én igy foglalnám össze: ő nagyméltósága a minister ur a régi doctrinair liberális iskola humanitárius elveivel nagymértékben rokonszenvező absolutista. Heinrich Gusztáv: Nagyon combinált! Prónay Dezső b.: Nagyon combinált? De ugy van! Az u. n. felvilágosodott absolutismus a XVIII: század humanisticus áramlataival nagyon rokonszenvezett, a humanitárius áramlat elvei a harminczas-negyvenes évek doctrinaire liberalismusába teljesen átmentek és igy azt