Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.
Ülésnapok - 1910-54
1910—1915 A FŐRENDIHÁZ LIV. ÜLÉSE 1914 február 28-án, szombaton, Jósika Sámuel báró elnöklete alatt. Tárgyai: Napirend előtti felszólalások. — A sajtóról, — az idegen és a saját váltóra vonatkozó jog egységesítése tárgyában az 1912. évi Julius hó 23. napján Hágában kelt nemzetközi egyezmény és a hozzátartozó egységes szabályzat beczikkelyezéséről, — a váltóról — és az országgyűlési képviselő-választókerületek számának és székhelyének megállapításáról szóló törvényjavaslatoknak, — végül azon községi és felekezeti elemi iskolai tanítókról szóló ministeri jelentésnek, akik ellen az 1912, év folyamán az 1907 : XXVII. t.-ez 22. §-ának a)~c) pontjai alapján fegyelmi vizsgálat indíttatott tárgyalása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak: Tisza István gr., Budán István b, Teleszkg János, Balogh Jenő, Harkángi János b., Jankovich Béla, Sándor János, Ghilláng Imre b., Pejacsevich Tivadar gr. (Az ülés kezdődik d. e. 11 óra 5 perezkor.) Elnök: Méltóságos főrendek ! Az ülést megnyitom. A jegyzőkönyv vezetésére Radvánszky Albert bárót, a szólni kívánók jegyzésére Degenfeld Pál gróf jegyző urat kérem fel. Napirend előtti felszólalásra Dessewffy Emil gróf kért szót. Dessewffy Emil gr.: Nagyméltóságú elnök ur ! Méltóságos főrendek ! Bátor voltam ő nagyméltóságától napirend előtt szót kérni, minthogy a tegnapi ülés végén az események, azt hiszem, olyanok voltak, amelyek nem egészen alkalmasak arra, hogy a főrendiház méltóságát emeljék és fentartsák. Bátor vagyok csak egészen röviden megindokolni azt az állásfoglalásunkat, amelyet több társammal elfoglaltunk abban a tekintetben, hogy teljesen jóhiszemüleg azt hittük, hogy a regnioolaris bizottság megválasztása ügyében tartott értekezleten az elnök ur ő nagyméltósága részéről feltett kérdés és az ennek kapcsán történt megállapodás, hogy ugyanis a napirend tárgyalása délelőtt 11 órától délutáni 2 óráig és délutáni 4 órától 7 óráig, esetleg fél nyolczig fog tartani, mondom jóhiszemüleg azt hittük, hogy ez a megállapodás nemcsak az illető napra vonatkozik, hanem a következő ülésnapokra is. Ezt a feltevésünket az is támogatta, hogy hiszen a méltóságos főrendek közül, azt hiszem, mindenki be fogja ismerni, hogy a mostani ülésszakon oly nagyfontosságú törvényjavaslatok vannak napirenden, oly óriási nagy annak az egy, mondjuk két-három napnak penzuma, hogy — természetesen ez nem képezvén pártkérdést — azon feltevésből indultunk ki, hogy talán a más tekintetben nem egyező nézettel biró főrendeknek is az a czéljuk, hogy azok a törvényjavaslatok, melyeknek letárgyalása hónapokat vett igénybe a képviselőházban és a melyeknek fontosságát nem tagadhatja el senki, kellő mérlegeléssel, alapos hozzászólással, magas niveaú és műveltségű tagjainknak közreműködésével a haza javára intéztessenek el. Igen competens oldalról volt szerencsém tegnap haliam, hogy más parlamentekben hosszabb munkaidő szokásos. Ezt mi nagyon jól tudjuk, tagadásba egyáltalán nem vonjuk, de méltóztassanak megengedni nekünk, kik itt kisebbségben vagyunk, már a főrendiház technikája folytán is olyan nehézségekkel kell megküzdenünk, hogy ugyanazon napon több törvényjavaslat tárgyaltatván, óriási complexus az, amit a tagoknak át kel! emészteniök, ha lehetőleg szakszerűen és nem általános phrasisokban akarnak a kérdésekhez hozzászólni. Ez a kérdésnek egyik oldala. Másik oldala a kérdésnek a főrendiházban eddig követett azon eljárás, mely sok tekintetben megnehezíti azt a részvételt, mely egy ilyen törvényhozási alkotáshoz szükséges. Nevezetesen meglehetősen rövid az az idő, mely a törvényjavaslatnak bizottsági tárgyalásától eltelik addig, mig a plénum elé jön, ugy • hogy az idő rövidsége folytán sokszor vannak olyan 23*
