Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.

Ülésnapok - 1910-53

A FŐREND IHÁ zásáról van szó, a leglelkiismeretesebb pontossággal kell megvizsgálni azt, hogy vajon beállott-e a szüksége ennek, és ha igen, akkor ezen reformokat, ezen korlátozásokat nagy óvatossággal és nagy mérséklettel kell megvalósítani. Annyi azonban bizonyos, hogy az 1848. évi XVIII. t.-czikkben foglalt sajtótörvény, amint a törvény bevezető rendelkezésében kifejezetten ki is mondja, csak ideiglenes jellegű intézkedés volt. Ez a törvény a sajtószabadságért hosszú időn keresztül vivott harcznak volt a győzelmi eredménye és a törvény megalkotói elsősorban azt tartották feladatuknak, hogy a sajtószabadság elnyomását beláthatatlan időre megakadályozzák, a sajtó szabad mozgását általános jellegű és érvényű intézkedésekkel biztosítsák. Amikor azonban a törvény ennek a feladatnak fényesen meg is felelt, részint az idő rövidsége miatt, részint a körülmények hatása alatt az alkotók már nem dolgozhatták ki a sajtótörvényt a maga összes részleteiben, a maga összes vonatkozásaiban. A büntetőtörvények, a büntető perrendtartás lényeges módosítást tettek ugyan a sajtótörvénynek ugy anyagi, mint alaki rendelkezésein, azonban ezen törvények feladatuknak és rendeltetésüknek megfelelően csak a sajtóvétségek megtorlása körül mozogtak, de nem töltötték ki azon hézagokat és hiányokat, amelyeket a 48-iki törvényhozás nyitva hagyott. Nem rendelkeztek a colportage, a helyreigazítás és különösen a kártalanítás tekintetében. Éhez járult azután, hogy az időszaki sajtó, amely 1848-ban még alig volt túl a kezdetlegesség stádiumán, az utolsó évtizedekben óriási arányában megnőtt, és pedig nemcsak terjedelemben, hanem befolyásában is. Sőt tudatára ébredvén annak, hogy a törvényhatósági, az állami élet terén, a socialis, társadalmi intézmények alakulására és fejlődésére sokszor döntő befolyással birt, nem maradt meg abban a közéleti állásában, amelyet akép foglalt el, mint a politikai pártok és a socialis irányzatok orgánuma ós eszköze, hanem ugy mint sajtó, egy önálló nagyhatalommá, hogy ugy fejezzem ki magam, egy sui generis hatalommá alakult, amelynek czélja és akarata volt, és ezen czélját és akaratát tudta is érvényesíteni. Amint azonban a sajtó hatalma növekedett, megszaporodtak annak a kinövései és visszaélései is, és ezeknek hatása alatt annál jobban érezhetők voltak a 48-iki törvénynek hiányai is. Elismeréssel emlékezvén meg azokról az időszaki lapokról, amelyeknek magatartása mindvégig higgadt és nyugodt maradt, azt nem lehet elvitázni, hogy az időszaki sajtó egy részének hangja eldurvult, fellépése terrorizáló lett (Igaz ! Ugy van!) eredményében pedig ez a nagy tömegre, különösen pedig a tudatlan nagy tömegre — főleg a törvénytisztelet rovására — rendkívül káros volt. (Igaz! Ugy van!) Az anyagi érdekből eredő sensatiohajhászásnak, az üzleti MII. ÜLÉSE. 165 túlélelmesség okozta anyagi és erkölcsi károknak jelenségei gyakorta mutatkoztak. (Igaz! Ugy van!) A családi élet érinthetlenségének biztositékául fennállott rendszabályok az u. n. zuglapokkal szemben nem mutatkoztak eléggé biztosaknak, valamint nem voltak eléggé hatékonyak azok a rendszabályok sem, amelyek a közszemérmet és a közerkölcsöt voltak hivatva megvédeni. Mindennél sokkal nagyobb baj volt — és ez már az állam létérdekét is fenyegette — az osztály- és nemzetiségi érdekeket propagálni hivatott sajtónak izgató Írásai, amelyekért a valódi tettest igen gyakran nem lehet törvény elé állitani, (Igaz! Ugy van!) ha pedig törvényt állottak is, igen sok esetben sikerült nekik a büntetés alól kibujniok. Az egyes kormányok igyekeztek ezen kirivő hibákon rendeleti intézkedéssel segíteni, ámde ezek az intézkedések közmegnyugvásra sohasem szolgáltak, a sajtó pedig ezekkel a rendeleti intézkedésekkel, ba a már kivívott hatalmat a legkisebb mértékben is érintve találta, az ellen egyetemleges akarattal szembeszállott és a leghevesebb agitatiót és a sajtószabadság megszerzésének zászlója alatt ez ellen a leghevesebb küzdelmet folytatta. A dolognak ebben az állásában azután aközvélemény hatékonyan kívánta a sajtójognak törvényhozási utón leendő szabályozását. (Igaz! Ugy van!) Ennek megnyilatkozása volt az az 1896 márczius 1-én hozott képviselőházi határozat is, amelyben a ház egyenesen utasította a kormányt, hogy a sajtóreform kérdésében törvényjavaslatot terjeszszen a képviselőház elé. A nehéz politikai és a még nehezebb parlamenti viszonyok miatt azonban ez évről-évre elmaradt. Ezalatt azonban a helyzet nem változott, sőt mindig rosszabb és rosszabb lett; a kinövések szaporodtak, a visszaélések nyomasztóbbakká váltak, ugy hogy ina már — a legaggódóbb lelkiismeretességgel és gondossággal vizsgálva is a helyzetet — azt lehet mondani, hogy a reform szükségessége igenis beállott. (Igaz! Ugy van! Helyeslés.) Ezt czélozza, ennek a feladatnak felel meg a jelen törvényjavaslat. A törvényjavaslat abból indul ki, hogy egy egységes, szerves törvényben az egész anyagot sokkal czélszerübben fel lehet dolgozni; továbbá hogy egy ilyen egységes munka jobban számithat állandóságra, mint egy novelláris pótlás; hogy továbbá azoknak az érdeksurlódásoknak. amelyek ily alkalmakkor természetszerűleg támadnak, kiegyenlítő pontjait egy egységes törvényben jobban, könnyebben meg lehet találni, mint a novelláris rendezéseknél. Két kiindulási pontja van a javaslatnak: először, biztosítani a tisztességes sajtó szabadságát, viszont hatályos és gyors intézkedést nyújtani a sajtó visszaélései megakadályozására. Az első érdekből, a sajtószabadság meg-