Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.
Ülésnapok - 1910-53
1910-1915 A FŐRENDIHÁZ LIII. ÜLÉSE 1914 február 27-ón, pénteken, Vavrik Béla és Jósika Sámuel báró elnöklete alatt. Tárgyai: Napirend előtti felszólalás. — Az egyes vizrendező-társulatoknak adandó előlegekről, illetőleg segélyről, — A m, kir. állami vasgyárak vasérczszükségletének biztosítása érdekében teendő némely intézkedésről. — A budapesti kir. törvényszéknél, a hozzátartozó kir. járásbíróságoknál és a budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszéknél a birói és a bírósági hivatalnoki állások számának felemeléséről. — A közös haderő fentartásához szükséges ujonczlétszámnak és a honvédség fentartásához szükséges ujonczjutaléknak uj megállapításáról. — Az 1912: XXXI. t.-ez. 5. és 12. §-ainak módositásáról. — Az 1914. évre kiállítandó ujonczok megajánlásáról. — A vasúti szolgálati rendtartásról. — Az esküdtbíróság előtti eljárásra és a semmiségi panaszra vonatkozó rendelkezések módositásáról és a sajtóról szóló törvényjavaslatok és a velük kapcsolatos jelentések tárgyalása. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak : Tisza István grőf, Rurián István báró, Balogh Jenő, Hazai Samu báró, Harkányi János báró, Jankovich Béla, Sándor János, Pejacsevich Tivadar gróf. (Az ülés kezdődik d. e. 11 órakor.) Elnök : Méltóságos főrendek! Az ülést megnyitom. A jegyzőkönyv vezetésére Radvánszky Albert báró, a szólni kívánók jegyzésére Degenfeld Pál gróf jegyző urakat kérem fel. Ö nagyméltósága, a főrendiház elnöke kivan személyes kérdésben felszólalni. Jósika Sámuel b. : Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek ! Hadik János gróf a tegnapi napon a képviselőházi őrség ügyében a ministerelnök úrhoz intézett interpellati ójában csekély személyemről is megemlékezett. Ö nagyméltósága helyeselte azt az eljárásomat, amelyet a képviselőházi őrség szabályzata ügyében követtem, amennyiben abban a főrendiház jogát megtámadva láttam. Annak, hogy helyeselte, nagyon örülök, de hiszen ez nem érdem, csak kötelességem volt. És e helyen kell kinyilatkoztatnom, hogy amidőn a ministerelnök ur és a képviselőház elnöke előtt í iltakozásomat kifejeztem, ők e tiltakozás jogosultságát a legnagyobb készséggel elismerték és a maguk részéről intézkedtek, hogy a hiba mentől hamarabb helyrehozassék. Méltóságos főrendek ! Amidőn az elnöki széken ülök, pártokon kivül kell magamat tekintenem, de jogositva érzem magamat arra, hogy az életben politikai párthoz tartozzam. Ennélfogva tartozom is párthoz : a nemzeti munkapárthoz. Ebben a tekintetben pedig mindig azt tapasztaltam, hogy mindenkor nyíltan s közvetlenül mondhatom el minden kérdésben pro es contra nézetemet és ezért soha sem üldöztetést nem szenvedtem, sem terrort nem tapasztaltam. Kötelességemnek tartottam ezt kijelenteni, sőt még azt is hozzátehetem, hogy azt a barátságomat, amely hosszú évek óta a ministerelnök ur ő excellentiája személyéhez füz, ez a nyíltságom nemhogy gyengítette volna, de még inkább erősítette. (Élénk helyeslés.) Ami Hadik János gróf ő nagyméltósága beszédének az interview-ra vonatkozó részét illeti, előre kell bocsátanom, hogy az ilyen interview-t mindig cum grano salis kell venni, cum grano salis, mert hiszen egyfelől az egyik fél kész kérdésekkel jön oda, mig a másik félnek, ha nincsenek egy politikai nézeten, meglepetésektől kell tartania; és cum grano salis kell venni azért is, mert az ember emlékező tehetségét és az egyik fél subjectiv felfogását is mindig mérlegelni kell. Én az igazat kereső, informativ sajtónak mindig őszinte tisztelője voltam. Ezzel a felfogással fogadom mindig a sajtó képviselőit, hogyha hozzám fordulnak, mindaddig, amig az ellenkezőről meg nem győződöm. Azért ebben az esetben a hozzám intézett kérdésekre nyíltan, őszintén feleltem. Ami pedig az utolsó kérdést illeti, amely, ha emlékeze18*4
