Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.
Ülésnapok - 1910-52
136 A FŐRENDIHÁZ III. ÜLÉSE. szavaztak, t. i. a ministeii választ elfogadták 92-en ; nemmel szavaztak 35-en, a többség ennélfogva 57. Eszerint kimondom, hogy a méltóságos főrendek méltóztatnak a minister ur válaszát tudomásul venni. Következik Vigyázó Ferencz gróf interpellatiója. Vigyázó Ferencz gr.: Nagyméltóságú elnök ur ! Méltóságos főrendek ! (Halljuk ! Halljuk !) Méltóztassanak megengedni, hogy a román kérdéshez interpellatió alakjában röviden én is hozzászólhassak. (Halljuk I) Az állami élet ma már teljesen kibontakozott a magánjogi felfogás uralma alól. Régente az állam alapjait szerződésekben keresték. Ezek a szerződési elméletek. A magánjog dominált ; az befolyásolta a közjogot és az állam structurájának magánjogi jellegű vonatkozásai vannak. A nyugati hübérrendszer világosan tanúskodik emellett. Hazánkban az államalkotó szerződések ugyancsak magánjogi felfogásokat árulnak el. A mai állam és souverainitás fogalma azonban teljesen függetlenek ezen magánjogi befolyásoktól. Ma már nem kereshetjük többé az állam alapjait szerződésekben. Az önálló és független állam és ennek főhatalma egységes és oszthatatlan személyi életet élő ; egy sorba csakis hasonlóan önálló államokkal állitható ; részeivel nem egyezkedhetik. Ebből nem következik, hogy az önálló állam kebelén belül egyes részek, területek vagy népek ne fejlődhetnének a többiek rovására. A természeti örök fejlődés törvényei természetesen itt is érvényesülnek. Csakhogy ezen fejlődések külső megnyilatkozásaiban többé nem fogjuk az önálló állam mikénti összetételének institutióit keresni, hanem az örök fejlődést, amely vagy az önáló állam lényegét kitevő egységes és mindent uraló főhatalom gyarapítására szolgál, avagy külön hatalmat, végső elemzésben az eredeti főhatalom integritását megbontó souverainitások csiráját foglalja magában . Ebből a szempontból tekintve a román alkudozásokat, amidőn egyrészről a magyar állam fejlődő magyarságát képviselő politikai törekvések, pártok és institutiók következetes és rendszeres támadásoknak és rombolásoknak tárgyai; másrészről pedig a román tárgyalások, bármi is legyen érdemleges tartalmuk, nem a románság amúgy is ijesztő fejlődésének körülhatárolása czéljából folynak — a politikai dinamika megítéléseinél a legnagyobb hazafiúi aggodalommal szemlélem ezen váratlan megdöbbentő evolujiót. Ezen az alapon a következő interpellatiót intézem a t. ministerelnök úrhoz : Hajlandó-e a román paktumtárgyalások folytán a magyar közfelfogásban keletkezett téves közjogi fogalmak megszüntetése érdekében a méltóságos főrendek előtt különösen oly irányban nyilatkozni, miszerint a kérdéses tárgyalások sikeres befejezésük esetén sem kötötték volna meg. illetőleg nem korlátozták volna az önálló magyar fő- I hatalom bármily irányú szabad érvényesülését, ! illetőleg a végrehajtó hatalomnak, az államnak a mindenkori egységes magyar nemzeti exigentiákhoz mérendő, szabadon mérlegelendő nemzetiségi politikáját, amihez képest nem is lettek volna alkalmasak bármily jogokat is szerző közjogi factor kialakulására ? Elnök: A ministerelnök ur kivan szólani. Tisza István gr. ministerelnök: Nagyméltóságú elnök ur ! Méltóságos főrendek ! Töredelmesen megvallom, hogy nem egészen értem az interpellatiót. Mert hogy egy politikai pártnak a mínisterelnökkel való tárgyalásai, ha eredményre jutnak is, miként alakuljanak ki közjogi factorrá, amely a magyar államot megkösse a maga szabad mozgásában, — ezt, megvallom őszintén, véges eszemmel felfogni és megérteni nem tudom. A magyar törvényhozás kezét más, mint magyar törvény nem kötheti meg. Méltóztatnak tudni, hogy ezen eszmecserék során, ha eredményre vezettek volna is, törvény alkotása nem contempláltatott. A létező törvények módositása sem contempláltatott ; tehát ab ovo, a limine ki van zárva bármilyen oly cselekmény, amely a magyar állam kezét akármelyik irányban megkötötte volna. Azt hiszem, azok a nyilatkozatok, amelyeket ebben a tekintetben megtenni szerencsém volt, teljes világításba helyezték az ügyet; ezért tisztelettel kérem, hogy válaszomat tudomásul venni kegyeskedjék. (Helyeslés.) Elnök .' Méltóztatik viszonválaszszal élni ? Vigyázó Ferencz gr.: A ministerelnök ur válaszát nem vehetem tudomásul. Ragaszkodom elfoglalt közjogi álláspontomhoz, amelyet kifejtettem, másrészt ahoz az intransigens nemzeti állásponthoz, amelyet tényleg képviselek. Elnök: Méltóságos főrendek! Következik a szavazás. Felkérem azokat, akik a ministerelnök ur válaszát tudomásul veszik, méltóztassanak felállani (Megtörténik.) Méltóztatnak ellenpróbát kívánni ? (Nem I) Ha nem. akkor kimondom,, hogy a ministeri válasz tudomásul vétetett. Méltóságes főrendek ! Az idő előrehaladván, bátor vagyok kérdést intézni aziránt, hogy nem volna-e czélszerü még mai napirendünknek legalább négy első pontját letárgyalni. (Helyeslés.) Ha méltóztatnak beleegyezni, következik az igazoló bizottság kétrendbeli jelentése. Prónay Dezső b.: Hét óra ! Holnap ! (Felkiáltások : Ma ! Holnap ! Zaj.) Elnök : Méltóságos főrendek ! Én javaslatot tettem, a ház határozatától függ, elfogadja-e, vagy nem. (Zaj.) Ismétlem, én javaslatot tettem s a ház határozatától függ, hogy elfogadja-e, vagy nem. Kérem tehát a méltóságos főrendeket, hogy azok, akik mai napirendünk négy első pontjának letárgyalását óhajtják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Gondolom, kimondhatom, hogy a I méltóságos főrendek elfogadják az elnöki indit! ványt. (Helyeslés.)
