Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.
Ülésnapok - 1910-52
A FŐRENDIHÁZ 1,11. ÜLÉSE. 133 kozás elmaradt; ezt is elvégezték Vavrik ő exciájával in camera earitatis. (Tovább olvassa): »Hogy az országos bizottságokra, a regnicolaris bizottságokra ez miként volna kiterjeszthető. Ezekről az országos bizottságokról ugyanis a ház nem határozhat. Itt az intézkedés csak permissiv természetű lehet, csak az esetre szólhat, ha az országos bizottság elnöke a képviselőház elnökéhez fordul e tekintetben, mert a képviselőház elnöke egyolclalulag nem avatkozhatik bele az országos bizottság működésébe, amely bizottság a főrendiház és a képviselőház közös orgánuma.« Ezeket voltam bátor elmondani, különben pedig nem veszem tudomásul a ministerelnök ur válaszát. (Helyeslések). Tisza István gr. ministerelnök: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Tulajdonképen nagyon kevés lesz, amit elmondandó vagyok és talán fel sem szólaltam volna, ha ő nagyméltósága ebben az utolsó citátumban tényleg olyan részletet nem idézett volna emlékezetembe, amelyre — ami ilyen részletdolognál könnyen megeshetik — tényleg nem emlékeztem. Prónay Dezső b.: Vagy ugy ?! (Derültség.) Tisza István gr. ministerelnök: Az a kijelentés, amelyet ott tettem, lényegben megfelel a valóságnak — gyorsíró volt jelen, bár nekem arra soha nincs időm, hogy egy ilyen nyilatkozatomat, sőt beszédemet is, átnézhessem és ha kisebb hiba becsúszik, arról nem tehetek, — de ismétlem, lényegileg helyes, ilyennek kell elfogadnom, ugy is fogadom el. Ez a nyilatkozat valóban azt mondja ki, hogy meg kell még állapítani azokat a részleteket, amelyek mellett országos küldöttségekben a parlamenti őrség alkalmazása kerül. Ennek felelt meg az álláspontom, az a tervbe vett rendelkezés, amelynek értelmében a delegatióban való alkalmazás a főrendiház elnökének hozzájárulásához volt kötve. Igaz, én ott azt mondtam, hogy ez olyan kérdés, amelyet helyénvaló lesz a képviselőházi vita folyamán megvitatni. Mélyen sajnálom, hogy ez elől a vita elől is a képviselőház ellenzéke minden szükség és ok nélkül félrehúzódott. Ez a javaslat jóformán vita nélkül elfogadtatott, (Derültség a jobboldalon.) mint sok más javaslat, — hátrányára az ügynek. Én azt hiszem, hogy az ellenzék nem teljesiti kötelességét, kárt okoz a közérdeknek. — ez is egyik jele annak — ha nem vesz részt a tárgyalásokban és igy legjobb akaratunk mellett is megtörténhetik, hogy valami, ami kellő kritikában nem részesül, talán némi hamarsággal intéztetik el. Itt is ez fordult elő, s az a részleges dispositio, melyet szükségesnek tartottam volna bevétetni az utasításba, a főrendiház elnökének azon álláspontjánál fogva, hogy ilyen dispositióra szükség nincs, hogy itt egész egyszerűen rendelkezhetik a képviselőház elnöke, itt helyet nem foglalt. Ez ennek a dolognak igen egyszerű magyarázata. Én különben bátor vagyok megjegyezni, hogy ő nagyméltósága két dolog között nem distinguál kellőleg, amikor azt mondja: mi történik, ha az őrség tisztjét a katonai bíróság a maga szempontjából felmenti, illetőleg az általa eszközölt fegyverhasználatot nem büntetendőnek jelzi, a képviselőház pedig a mentelmi jog sérelmét mondja ki? Teljesen igaza volt a honvédelmi minister urnak, ez két külön dolog. Akárki sértené meg a mentelmi jogot, eljárása eshetik bírói fórum alá, amely a maga álláspontjából indul ki; ha katonai bíróság, abból, ha rendőri hatóság, abból, ha rendes polgári bíróság, a polgári szabályok szerint abból. Ott nem azt vizsgálják, hogy megsértetett-e a mentelmi jog vagy sem, hanem azt, hogy az illető büntetendő cselekményt követett-e el vagy sem. Lehet egy cselekmény büntetendő cselekmény anélkül, hogy a mentelmi jog sérelmét involválná és megsértheti a mentelmi jogot anélkül, hogy a büntető törvény bármelyik szakaszába ütköznék. Egészen más eset azután az, ha a mentelmi bizottság állapítja meg, hogy megsértetett-e a mentelmi jog. Ha azt mondja ki, hogy megsértetett, akkor kötelessége a háznak és kötelessége a parlamenti kormánynak megfelelő sanctióról gondoskodni. Nekünk codificált mentelmi jogunk nincsen. Nekünk semmiféle tételes törvényünk a mentelmi jognak sem anyagi, sem alaki részére nézve nincs; esetről esetre kell tehát megfelelő sanctióról gondoskodni. Ha a mentelmi jog megsértése kimondatik, legyen nyugodt ö nagyméltósága, a képviselőház vagy a mentelmi bizottság bizonyosan találna utat és módot arra, hogy ez a sérelem kellő megtorlásban részesüljön. (Zaj jobbfelöl.) Azt mondja ő nagyméltósága, katonát nem szabad a politikába bevonni. Ha a katonaság actiója* a maga tartalmánál fogva bárminő pártpolitikai természettel birna, azt senki sem Ítélné el élesebben, mint én. De bocsánatot kérek, ha akár a katonaság, akár a csendőrség — mert ne méltóztassék elfelejteni, hogy az a csendőrtiszt éj) olyan kardbojtot visel, ép olyan becsületügyi szabályok alatt áll, ép olyan katonatiszt, mint a rendes hadseregbeli tiszt — ha mondom, akár a katonaság, akár a csendőrség a közrend fentartása végett eljár az utczán, vagy a korcsmában, vagy olyan helyen, hol a rendzavarásnak semmiféle politikai vonatkozása nincs, vagy eljár politikai természetű turbulentiák alkalmával, politikai tüntetések, politikai kihágások alkalmával vagy képviselőválasztások alkalmával, vagy parlamentben: az ö eljárásának nincs és nem lehet j}ártpolitikai tartalma, az ő eljárása egyszerűen a rend fentartására irányuló jogszabályok végrehajtása, ezzel pedig a pártpolitikába bekeverve nincsen. (Igaz! Ugy van!) Azután arra mutat rá ő nagyméltósága, hogy az 1912. évi őszén a bécsi delegatióban nem a delegatio tagjai, hanem a karzat közönsége ellen kellett igénybe venni a rendőrséget.