Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.

Ülésnapok - 1910-52

122 A FŐRENDIHÁZ LII. ÜLÉSE. (Zaj és felkiáltások a jobbközépen: Hallatlan!) Amint erről értesültem, azonnal személyesen és írásban tiltakoztam a képviselőház elnökénél ennek a passzusnak felvétele ellen, mert az a felfogásom, hogy sem a képviselőház elnöke a főrendiház elnökéről, vagy pedig megfordítva, a főrendiházi elnök a képviselőház elnökéről semminemű kötelezettséget vagy jogot statuáló nyilatkozatot nem iktathat he, ilyen nyilatkozatot nem tehet. Első fellépésem a képviselőház elnöke részéről a legteljesebb loyalitással találkozott; megígértetett, hogy ez a passzus »a főrendiház elnökének hozzájárulásával* a képviselőházi őrség szolgálati ügyrendjéből töröltetni fog. Ez ugy tudom már meg is történt.* Az újságíró második kérdése (olvassa): »Mit szól a kegyelmes ur, mint a főrendiház elnöke, ahoz, hogy a képviselők ázi őrség a delegatióban is alkalmaztatik és igy annak hatásköre a főrendekre is kiterjesztetik ?« — »Az én felfogásom ebben a kérdésben az — válaszolta a nagyméltóságú elnök, — hogy a delegatio és a közösügyek tárgyalására kiküldött magyar országos bizottság teljesen autonóm testület, mely az 1867. évi törvényczikk alapján létesült. Ezen törvény alapján a delegatiónak saját külön ügyköre van s ennek a bizottságnak tanácskozásai tekintetében az ellenőrzés és intézkedés kizárólag a delegatio elnökét illeti. Én tehát abban a pillanatban, mikor a főrendiház tagjai beléptek a delegatióba, azok felett ingerentiát nem gyakorolhatok, mert ez teljesen a delegatio elnökének hatáskörébe tartozik.* (Elénk helyeslés). Itt megjegyzem, hogy talán az elnök ur ő nagyméltósága sem értette azt ugyebár, hogy ha a delegátusnak immunitása megsértetnék, akkor visszakerül ide az ügy és akkor igenis meg van a főrendiháznak az ingerentiája erre a dologra? Különben nézetem szerint teljesen világos és törvényes ez a felfogás, amelynek az elnök ur ő nagyméltósága akkor kifejezést adott,. Az újságírónak egy további kérdése ez volt: »Kegyelmes uram, a delegatio nem olyan bizottsága a képviselőháznak, mint a többi? Az egy önálló bizottság, amelynek tagjai a főrendiház tagjai is. A képviselőházi őrség, véleményem szerint, az országos bizottság működése alatt nem alkalmazható. A képviselőházi őrségről szóló törvényczikk 4. §-a azt mondja, hogy a képviselőház elnöke intézkedik a képviselőház és a bizottságok tanácskozásai tekintetében. Ezt a törvényt a főrendiház is letárgyalta és elfogadta. Véleményem szerint a törvény nem ugy van fogalmazva, hogy a »képviselőház bizottságai*, hanem csak »a bizottságok tanácskozásainak biztosítására alkalmazható a képviselőházi őrség*. Itt van tehát az eltérés az elnök ur felfogása és a mi felfogásunk között. Mondom, én nem azért hivatkozom erre, mint hogyha ez mindenben a mi álláspontunkat erősítené, én csak azt akarom ennek felhozásával kimutatni, hogy a főrendiház nagyméltóságú elnöke saját egyéniségének és a főrendiház elnöki állásának integritását teljes mértékben megóvta. Azt mondja továbbá az elnök ur, a ki ebbe a tanácskozásba Vavrik ő excellentíáját is bevonta, hogy akkor, amikor a törvényt megalkották, az kiterjesztette a képviselőházi őrség hatáskörét a delegatióra is. »Ez különben, elismerem, teljesen vitatható közjogi kérdést képez. Ha e tekintetben holnap a főrendiház ülésén akármilyen módon kérdés intéztetik hozzám, ki fogom fejteni véleményemet. Véleményem szerint az lenne a helyesebb, ha a delegatio ügyrendjét módosítanák és nem erőszakkal, hanem közakarattal.« En még hozzátenném, hogy a delegatio ügyrendjének módosítása — remélem ő nagyméltósága osztozik nézetemben — igenis módosítható, de csak akkor, ha a törvény módosittatik, mely előírja, hogy minőnek kell lennie és mit kell tartalmaznia a delegatio ügyrendjének magának. Nézetem szerint tehát törvényváltoztatás nélkül, a delegatio maga sem változtathat ezen, nem változtathat azon a delegatio elnöke és legkevésbbé változtathat azon egy erőszakos képviselőházi elnök, a ki kényekedve szerint statuálja ezt a jogot a rendőrségnek kiadott ügyrendjében. Most át akarok térni arra a körülményre, hogy amikor a ministerelnök ur azt mondja, hogy kérem, hiszen ez benne volt a törvényben, mikor azt szövegeztük, codificáltuk, akkor arról, szó volt, és azt mondtuk, hogy a »bizottságok« igenis azt jelentik, hogy ki akarjuk terjeszteni a delegatióra is az őrséget. S akkor előállott az az eset, hogy amikor a főrendiház elnöke ebbe az ügyrendbe bevonatott, a képviselőház elnöke és Tisza István gróf mégis belátta, hogy ez lehetetlen, hogy azt kihagyják, tanácskozást tartottak tehát, mely tanácskozáson egy jogi felfogás alakult jki, hogy igenis ezt igy lehet ám magyarázni. És ezt nem kisebb ember mondta, mint Vavrik Béla. Én Vavrik ő excellentiájának jogi tudásával nem kívánok versenyezni, de hogy az ő jogi magyarázatai a legutóbbi időkben nem igen sikerültek, azt merem állítani. (Helyeslés jobbfelöl.) Mikor itten annak idején a 48-iki törvény körül folytatott vita alkalmával egy törvényes intézkedésre szintén rá méltóztatott mondani, hogy ez semmi, a törvény nem sértetett meg, csak egy statútumot változtattak meg . . . Hát mi szükség volt akkor, % hogyha ez olyan világos, hogy annak idején, midőn a törvény megcsináltatott készakarva bevétetett az, hogy a delegatóira is vonatkoztassák, mi szükség volt akkor elsőrendű jogászok tanácskozására és mély jogi tudására, hogy azt ők ugy magyarázzák, hogy igenis »a bizottságok « . . . Bocsánatot kérek, hogyha egy nagyon régen megalkotott törvényről van szó, — hiszen a gyakorlatban magam is tapasztaltam, a ministeriumokban néha éveken keresztül félrema-